2008. 05. 20. - Tilman, Lynd és Greene a bioüzemanyagok jövőjét kutatják
A világ legkiválóbb termőterületeinek biomassza termelésre történő felhasználása nem kívánatos földhasználati változásokat eredményezhet és az élelmiszeripari versenyt világszinten növelheti - mindez azonban csak a történet egy szelete, állítja a héten Minneapolisban megrendezett 2008-as Biomassza Konferencia és Kiállítási Vásár három szakértője. A kiállítás nyitónapján, április 16-án a Minnesota Egyetem környezeti szakértője, David Tilman, a Darthmouth College biológusa, Lee Lynd és a Nemzeti Erőforrásbiztonsági Tanács elemzője, Nathaniel Greene egy kerekasztalbeszélgetés keretein belül vitatták meg a bioüzemanyagok termőterületek átalakulására gyakorolt és ehhez kapcsolódó egyéb pusztító hatását is magában foglaló új életciklus elemzéseket.
Az energiáért, élelemért, fenntarthatóságért és szénkibocsátás-csökkentésért folytatott verseny egyre súlyosabb világszintű problémát jelent. A világ népességének növekedését nem követi a megművelhető területeket növekedése, mondja Tilman. „A Földön jelenleg 6.3 milliárd ember él, ez a szám a későbbieknek megközelíti majd 9-9.5 milliárdot" - állítja. „A népességnövekedési görbe igen meredek felfelé ívelő szakaszán vagyunk. Világszerte többet fogyasztunk mindenből - nem csak élelmiszerből - és az elkövetkező 50 évben további 3 milliárddal gyarapodik a föld lakossága."
A világ fejlődő területein a növekvő bevételek emberek milliói számára teszik lehetővé, hogy a leginkább gabonát tartalmazó alapétrendről átálljanak a rendszeres húsfogyasztásra. Ez az étrendváltozás „sokkal gyorsan mértékben növeli a gabona iránti keresletet világszinten, minthogy azzal a gazdálkodók lépést tudnának tartani." És ez magasabb gabona-, föld- és élelmiszerárakat eredményez. Az energiaárakra is hasonló erők hatnak. „Az élelmiszer iránti kereslethez hasonlóan az elmúlt 50 évben megduplázódott a világ energiafogyasztása", mondja Tilman és azzal folytatja, hogy ez a következő 40 év során ismét kétszeresére fog nőni.
Egyre többen hiszik, hogy a földterületekért folyó világszintű verseny növekedésével a hagyományos gabonából előállított üzemanyagok miatt a kukorica-, szójababolaj- és gabonaárak a hordónkénti 100 dolláros olajárnak megfelelő energiaértéken kerülnek majd forgalomba. „Attól lehet tartani, hogy az élelmiszer- és energiaágazatok elveszítik függetlenségüket és egyre inkább összefonódnak", mondja a környezeti szakember.
Az új nyomások ellenére Tilman szerint a bioüzemanyagok következő generációja számára hatalmas lehetőségek nyílnak, ha kétséget kizáróan bizonyítható alacsony szénkibocsátásuk. Azon túl, hogy a bioüzemanyaggyártás ásványi eredetű energiafelhasználását a biomasszából előállított energia nagymértékben csökkenti, a jövőbeli gyártóknak a marginális, leminősített vagy elhagyatott területek mezőgazdasági hulladékát és az évelő energianövényeket kell figyelembe venniük a hathatósan alacsony széndioxid státusz eléréséhez.
Tilman kritikusai szerint ezek a megszorítások nagymértékben csökkentik a bioüzemanyagok szerepét korunk egyre inkább szénfüggő világában. Tilman elismeri, hogy a világ jelenlegi üzemanyagfogyasztásának csupán 15%-át lehetne a környezetbarát növényekből előállított bioüzemanyaggal ellensúlyozni.
A bioüzemanyagiparban Tilman leginkább a vegyes mezei füvek etanolgyártásban történő felhasználásának forradalmi eredményei miatt ismert. A Minnesotában végrehajtott Cedar Creek Biodiverzitás Kísérletben a legnagyobb egy hektárra jutó hozamot hat évelő fű terméketlen földön való vegyes vetése eredményezte. Az ilyen változatos évelő növényekből előállított bioüzemanyagok szénkibocsátás szempontjából negatív eredményt mutatnak, és az ökológus állítása szerint a hagyományos üzemanyaghoz képest elméletileg 140 százalékkal kevesebb üvegházhatású gázkibocsátást eredményeznek.
A közeljövőben valószínű, hogy a magas élelmiszer- és gabonaárak egyre inkább elveszik a gazdálkodók kedvét attól, hogy bioüzemanyagnak szánják a termést. „A közgazdaságtan és etika szabályai szerint valószínűleg a legjobb földeket élelmiszertermesztésre fogják bevetni, míg az értéktelenebb területeken a maradék és célzott energiagabonák, mint pl. a vegyes mezei füvek kapnak majd helyet", mondja.
Lynd, vezető biomassza szakértő megállapítása szerint a földkonverzió elmélete új, részleges és nem élvezi a tudóstársadalom teljes támogatását. Szerinte éretlenségre utal azt feltételezni, hogy a bioüzemanyagoknak nincsen jövőjük a földhasználat-változást eredményező létük miatt. „A rendelkezésre álló földterület még nem lett teljesen feltárva", mondta, hozzátéve, hogy az „újfajta mezőgazdaság" reménye korábban ismeretlen megoldásokat fog kínálni a földkonverzió problémájára.
A meglévő gabona új felhasználása és párosítása, új terményekkel és új terményrendszerrel együtt exponenciális terménynövekedéséhez és biomassza hozamhoz vezet majd, mondja Lynd. „Az ilyen, újfajta mezőgazdálkodás lehetőségeit még csekély mértékben kutatták eddig."
Lynd szerint a föld nem lesz képes a jelenlegi nehézségből kikecmeregni, ha a föld- és erőforrás-használatot madártávlatból szemléli. Állítása szerint átfogó újragondolásra és radikális változtatásokra van szükség az energiaelőállítás és energiahasználat területein. Legvégül, Lynd szerint a biomassza-alapú üzemanyagok további kutatása és fejlesztése az új mezőgazdaság határtalan lehetőségeivel karöltve nagyszerű ígéretekkel kecsegtetnek a földhasználat drámai csökkenésének megoldásában, valamint a világszinten rendelkezésre álló élelmiszer-, takarmány- és üzemanyag célokra történő földhasználat bővítésében. „A legnagyobb kihívást jelentő cellulóz-alapú etanol-forgatókönyv is nagymértékű széndioxid-kibocsátáscsökkentést érhet el, amennyiben a célok eléréséhez kellő motiváció párosul.