Beszélgetésünk apropójául az szolgált, hogy a Magyar Tudományos Akadémia nemrégiben külső tagjává választotta Bojkó Miklóst. Az Ungvári Nemzeti Egyetem gazdasági, menedzsment és marketing tanszékének professzora szoros gyakorlati együttműködést folytat egy sor magyarországi felsőfokú tanintézmény kutatóival. A Miskolci Tudományegyetemen bekapcsolódott a modern marketingfejlesztés programjának kidolgozásába. Az eredményeket és a tapasztalatokat a szomszédos ország kiválóan alkalmazta az ún. ipari parkok létrehozásában, míg szűkebb vidékünkön valamiért nem tudták hasznát venni az arra illetékes gazdasági vezetők...Ezt nagyon fájlalja a professzor, de egyéb kifogást és értetlenséget is megfogalmaz:
- Az ötvenes évek közepétől foglalkozom az erdőgazdálkodás tudományos, később pedig már marketing oldalával is. Több szakértői bizottságban tevékenykedtem, egy sor ajánlást megfogalmaztunk, úgy tűnik, mindhiába. Már a kilencvenes évek első felében hangoztattam, hogy sürgősen változtatni kell a fakitermelés módszerein, mert tudományos modellezéseink előrevetítették egy természeti kataklizma valószínűségét. Azonban semmi sem változott, ezért az 1998-as és a 2001-es árvíznek egyértelműen a hanyagság, a tudósok véleményének semmibevétele az oka. S ami a legaggasztóbb: azóta is csak részben változott az erdőgazdálkodás Kárpátalján.
- Az Ön által említett ajánlások konkrétan mit fogalmaztak meg?
- Az erdőgazdálkodás egésze reformra szorul. Leegyszerűsítve azt mondanám, hogy kincsünknek, az erdőnek egyszerűen nincs gazdája. A magukat annak kikiáltó egyének és gazdasági csoportosulások csak a jövedelmezőséget tartják szem előtt, a környezetkímélő javaslatokra nem kíváncsiak. Külföldi kollégáimat, s persze engem is megdöbbent a kitermelés módszere. A több tíztonnányi rakománnyal felpakolt teherszállító járművek szinte felértékelhetetlen kárt okoznak erdeinkben. Ilyen barbár módon tilos volna a kitermelés és a szállítás. Másutt korszerű technikákat alkalmaznak e célból. A másik nagy probléma már marketingjellegű. Eltékozolják értékeinket. Egy köbméter faanyag nálunk 14-szer olcsóbb, mint Finnországban, az Egyesült Államokhoz képest pedig 30-szoros az árkülönbség. De még csak a szomszédos Szlovákiában is 6-szor annyiba kerül a faáru, mint megyénkben. Azt is kifogásolom, hogy a kárpátaljai bútoripar fejlesztése helyett évi 500 ezer köbméter fűrészáru kerül exportálásra. Helyes hozzáállással, tudományos szakértelemmel virágzó erdőgazdálkodást lehetne meghonosítani.
A professzor a Tissaid-i (Anglia) és a touloni (Franciaország) egyetemeken töltött hónapok során az ottani piacgazdaság működését tanulmányozta. Természetesen kíváncsiak voltunk összehasonlító jellegű észrevételeire is:
- A leglényegesebb különbség az, hogy külföldön sokkal inkább megbecsülik a vevőt, mint idehaza. Az ukrajnai piacgazdaságban még ma is a jövedelmezőség diktál, nem tart ott, hogy a konkurenciaképességet fejlessze. Ebben azért közrejátszik a gyenge hazai vásárlóerő is - állapította meg Bojkó Miklós.
- Manapság sokat hallani a marketingről. Tudományos szempontból, ugyanakkor közérthetően hogyan fogalmazná meg ennek lényegét?
- A marketingnek több lényeges és egymással szorosan összefüggő jellemzője van. Kettőt emelnék ki. Egyrészt, a marketing-tevékenység feladata a piac, a vevő igényeinek ismerete. A másik lényeges dolog a termelést, a gyártást megelőző fázisban nyilvánul meg. Azt kell pontosan tudni, hogy kinek, azaz milyen piacra, s mennyit érdemes termelni. Beszélgetésünk folyamán a szabad gazdasági övezetre terelődött a szó. Bojkó Miklós professzor 1993-ban azt javasolta, hogy az egész megye területére terjesszék ki a kedvező beruházási lehetőségeket. Végül csak 1999-ben realizálódott az elképzelés, ráadásul mindössze 729 hektárt foglal magába a szabad övezet. "A tétlenkedés, a kivárás jóra nem vezet, fejleszteni úgy nem lehet, hogy egy-egy elképzelés csak évekkel később valósul meg, amikor az adott tudományos marketingmódszerek részben már elavultak" - fogalmazott a professzor.
Dunda György
