2014. március 10. - A hazai és a környező országok botanikusainak legrangosabb összejövetelét 2014. március 7–9. között tartották meg Sopronban.

A X. Aktuális Flóra- és Vegetációkutatás a Kárpát-medencében című konferencián – dr. Borhidi Attila akadémikus javaslatára és elnökletével – vitafórumot rendeztek a fehér akác hazai megítélésével kapcsolatban. A vitafórumon a konferencia 183 regisztrált résztvevőjén túl erdész és méhész szakemberek is részt vettek. Az itt elhangzottak alapján a konferencia állásfoglalást készített a fehér akác hazai megítéléséről, amit a regisztrált résztvevők egyhangúan elfogadtak. A konferencia résztvevői bíznak abban, hogy a kizárólag szakmai alapon készített összeállításuk segíti a jövő döntéshozatalát és e szerteágazó problémakörben a tisztánlátást.

A X. Aktuális Flóra- és Vegetációkutatás a Kárpát-medencében nemzetközi konferencia állásfoglalása a fehér akác hazai megítélésével kapcsolatban

Az utóbbi időben a fehér akác hazai szerepének megítélése terén sok esetben szakmai alapokat nélkülöző, szubjektív nézetek kerültek hangoztatásra, egyoldalú kampánynak lehettünk tanúi. Konferenciánk – külső szakemberek bevonásával – széles körben, sok szempontot elemezve és értékelve megvitatta e kérdéskört, s az alábbi állásfoglalás meghozatalára jutott.

Elismerjük, és nem vitatjuk, hogy a fehér akácnak Magyarországon fontos gazdasági jelentősége (faanyagtermelés, nektártermelés, korábban futóhomok-megkötés) volt és van. E helyen e fafaj előnyös tulajdonságait – mivel azok közismertek – részletezni nem kívánjuk.
Nem hallgathatjuk el azonban, hogy a gazdasági jelentőség mellett súlyos biológiai-ökológiai problémákat is okoz a fehér akác, amelyeknek nemcsak természetvédelmi, hanem ökonómiai és szociális következményei is vannak. Mindennek érzékeltetéséhez fontosnak tartjuk kiemelni, hogy a jelenlegi akácos erdőterület 463.000 ha-t tesz ki, s ebből a rendszerváltást követő gyarapodás mintegy 200.000 hektár!
A felmerülő természetvédelmi, ökonómiai és közjóléti problémákat vázlatosan az alábbiakban foglaljuk össze:

1. Erőteljes területmegtartó és területfoglaló képessége folytán veszélyezteti az őshonos fafajú erdeinket, jó állapotú és értékes gyepterületeinket, a Pannon-medence sajátos és egyedi életközösségeit, ezáltal megnehezíti a természetközeli erdőgazdálkodást, kezelést is;
2. Allelopatikus hatása, a gyökerén élő nitrogéngyűjtő baktérium tevékenysége, rossz társulásképessége miatt az akácosok fajkészlete uniform, szerkezete rendkívül szegény, állományaik egyedi jellegeket nem hordoznak;
3. Hosszú életű magbankja, kiváló tuskó- és gyökérsarjadzó képessége miatt az elfoglalt területeket – szándék esetén – csak nagyon hosszú idő alatt, jelentős költségráfordítással és sok esetben környezetünket nem kímélő módszerekkel (pl. vegyszerezés) lehet átalakítani;
4. A termőhelyek többségén a fehér akác többszöri egymás utáni termesztése, sarjaztatása a tapasztalatok szerint növedékvisszaesést okoz, ami a talajok egyoldalú használatának is tulajdonítható;
5. A jelenlegi erdőterület csaknem egynegyedét (24%) kitevő akácosok a természetes élőhelyek rovására jelentős területet foglalnak el (az akácosok termőhelyének 93,7%-a természetes erdő termőhely), s az eddigi tapasztalatok szerint az egyfafajú és hosszú ideje egy helyen tenyésző monokultúrák sebezhetőbbek;
6. Az oltalom alatt álló területeink esetében védett természeti területen 25.600 hektár akácost találunk (ebből fokozottan védett 3.800 hektár, védett 21.800 hektár), míg az akác Natura 2000 területen 61.800 hektárt foglal el; e területek védelmét az akác közvetlenül veszélyezteti;
7. A fehér akác fenti tulajdonságai révén csökkenti a tájak regenerációs potenciálját, ezáltal veszélyeztetve a pannon jelleg és az általunk valódi hungarikumnak tekintett természetes élőhelymaradványok megtartását;
8. Elsősorban az erősen fragmentált természetes növényzetű, főleg síkvidéki tájainkon a fehér akác kontrollálatlan terjesztése a megmaradt természetszerű erdők és gyepek (pl. homoki tölgyesek, lösztölgyesek, borókás-nyárasok, löszgyepek, homoki gyepek) gyors és teljes eltűnéséhez vezethet;
9. A rövid vágásforduló, a sok vágásterület, az intenzív felújítási beavatkozások (pl. tuskózás, gyökérfésülés, szántás), a főleg gyomnövényekből álló gyepszint és a sivár erdőkép miatt az akácosok alacsony rekreációs értékkel bírnak, az ország erdőterületének egynegyede érdemben nem szolgálja a közjóléti funkciókat;
10. A korábbi erdőtelepítéseknek és erdőfelújításoknak köszönhetően olyan termőhelyekre is került fehér akác, ahol e fafaj vagy nem érzi jól magát, s ott gazdasági szempontból is értéktelen állományai vannak, vagy olyan fafajoktól veszi el a helyet, amelyek gazdasági szempontból is értékesebb állományokat képezhetnének, s ökológiai tekintetben is kívánatosabbak lennének (egy részletes elemzés alapján a fehér akác által elfoglalt terület 35%-án vannak ilyen állományok).
11. Az erdészeti és természetvédelmi szempontok miatt jelenleg szükségszerű akác elleni védekezés a nemzetgazdaság számára is komoly (becslések szerint éves szinten százmilliós nagyságrendű) megterhelést jelent.

Üdvözöljük, hogy az Európai Unióban az özönfajok (inváziós fajok) behozatalára, szaporítására, terjesztésére, féken tartására vonatkozóan rendelet megalkotását tűzték ki célul, mivel ezek a fajok jelentős környezeti, társadalmi és gazdasági kárt okoznak. (Ennek nagysága EU szinten évi 12 milliárd euró, s a kárköltségek folyamatosan emelkednek.)
Nem tartjuk reális lehetőségnek, hogy Magyarországon a fehér akácot – özönnövény-jellege ellenére – teljesen kiszorítandó fafajként kezeljük. Emiatt károsnak tartjuk az elmúlt időszak minden olyan megnyilvánulását, amely a fehér akác hazánkból való teljes kiirtásának gondolatával riogatta és befolyásolta a közvéleményt.
Elítélünk minden olyan törekvést, mely az uniós rendelet-tervezet kapcsán a fehér akác korlátlan hazai alkalmazásának kérdését – vagyis a fafajt érintő hatályos hazai jogszabályi keretrendszer fellazítását vagy eltörlését – tűzi zászlajára. Fel kell mutatnunk az Európai Uniónak, hogy a fehér akáccal kapcsolatos teendőket képesek vagyunk nemzeti szinten kezelni.
Szorgalmazzuk, hogy kizárólag szakmai alapon, a hosszú távú és széleskörű érdekek figyelembevételével, valamennyi érdekelt fél bevonásával határozzák meg azokat a tájakat, illetve területeket, ahol a fehér akác termesztése indokolt, s nem jár különösebb ökológiai kockázattal és ökonómiai veszteséggel. Ugyanakkor azokon a helyeken, ahol e fafaj nem létjogosult, visszaszorításáról rövidtávon belül gondoskodjunk. Nincs ellenünkre, hogy ahol a fehér akác létjogosultsága bizonyítható, ott területe – erdőtelepítések, illetve fásítások következtében – a mai állapothoz képest növekedjen.
Feltétlenül szükségesnek tartjuk annak mélyreható elemzését, hogy milyen szerepe lehet a fehér akácnak a globális klímaváltozás tükrében, illetve az e fafajból létesítendő energiaültetvények a jövőben mekkora kockázatot jelentenek mind ökológiai, mind gazdasági szempontból (pl. az ültetvény vissza- vagy átalakításának kérdése, a tápanyagháztartás problémaköre, a károsítók és kórokozók elleni védekezés lehetősége, a fenntarthatóság elemzése).

Sopron, 2014. március 9.