Ha valami ma biztos, az a klímakatasztrófa.
Jöhet szárazság, árvíz vihar és erdőtűz, minden a klímaváltozástól van. Az ok, a bűnös emberek pazarlása, túl sok energiát pazarolnak magukra. Az emberiség kultúrtörténetén vörös fonalként vonul végig a katasztrófák története. A legismertebb és nem csak a Bibliából, a vízözön, ismert a tíz egyiptomi csapás, Szodoma és Gomorra pusztulása és a hét szűk esztendő. Ha nem a zsidó-keresztény kultúrkörből merítünk, hanem a görög-római alapokhoz nyúlunk vissza, akkor Atlantisz pusztulása a legismertebb történet. Természetesen nem azért hirdetik a katasztrófát, hogy csak szörnyülködjünk, hanem megadják az okot, és a terápiát is. Az ok a levegő szén-dioxid tartalmának növekedése, a fosszilis energiahordozók, szén, olaj és gáz a fokozódó felhasználása energiatermelés céljára. A növekvő szén-dioxid koncentráció - mint mondják - üvegházhatás növelésével emeli a Föld átlaghőmérsékletét, és ez klímakatasztrófához vezet. Megoldás: a fosszilis energiahordozók helyett olyan energiahordozók és források használata, amelyek nem járnak szén-dioxid termeléssel illetve bioamassza, mint megújuló energiaforrás használata, ahol csak az a szén-dioxid termelődik, amelyet a fotoszintézis során a növényzet a levegőből megkötött.
Azon kívül, hogy az emberi eredetű szén-dioxid alaptalanul lett kikiáltva a klímaváltozás fő okozójának, a szén-dioxid kibocsátás csökkentésére kigondolt módszerek önmagukban is logikátlanok, nem járnak a szén-dioxid szint csökkentésével. Kiegészítésül van egy csodaváró hajlandóság, amikor még nem létező eljárásoktól remélnek javulást. Ezek közül egyet szeretnék kissé körüljárni, a cellulózból etanol, mint második generációs bioüzemanyag kérdését.
A cellulóz szerkezete több mint 150 éve ismert. Hasonlóan a keményítőhöz szőlőcukor, glükóz részekből áll. A monomer részeket összekötő kötés különbözősége miatt a részekre bontás a keményítőnél mind savasan, mind enzimek hatására könnyen megy, a keményítő az állati szervezetek számára emészthető. A cellulóz ugyanakkor savasan is nehezen, és csak néhány mikroorganizmus enzimje által bontható. Természetesen a cellulóz szerkezetének felderítésével tüstént felmerült, hogy hasonlóan, mint a keményítőt fel lehetne használni a cukorrá bontás után akár takarmányozásra, akár a cukor erjesztésével alkohol gyártására. Sajnos el kell mondani, hogy a cellulózból etanol módszer gazdaságos megoldása bevonult az emberiség megoldatlan feladatai közzé. Az ok számos tényező együttes összejátszásából áll össze. Az erősen tisztított cellulóz drága ehhez a módszerhez, a cellulózt kísérő anyagok, mint a lignin, akadályozzák a hidrolízist, az alkoholos erjesztést. A savas hidrolízis kihozatala vagy gyenge, vagy a savas hatások nem kívánatos másodreakciókat indítanak. A végeredmény, hogy 150 éve a cellulózból való elfogadható alkohol előállítás nem működik, és arra, hogy ezt valami frenetikus nagy találmány nélkül megoldják vajmi kevés a remény. A cellulózból etanol módszer elvi lehetősége arra mindig elegendő, hogy az ötletet újra és újra felvessék, a lehetőséget lebegtessék.
Van még egy ok, ami értelmetlenné teszi a túlzott reményeket. A keményítő tartalmú termékekből az alkohol előállítás több mint száz éve iparilag folyik. Az alkoholt eredetileg élelmiszeripari, élvezeti cikkek előállításához használták, később a vegyipar és gyógyszeripar lett a fő felhasználó, de már a világháború előtt létezett a motalko, alkoholtartalmú üzemanyag. Kimutatható, hogy a keményítőben lévő és égetéssel kinyerhető energia több mint az ebből előállítható alkohol energiatartalma. Ha hozzászámítjuk, hogy a folyamatok még több energiát is igényelnek, olyannyira, hogy a keményítőből előállított alkohol energiamérlege vagy negatív, vagy alig pozitív, akkor elmondhatjuk, hogy már az etanol energetikai felhasználása is előnytelen, előnyösebb lenne a kukoricát közvetlenül elégetni. Ha mindezt rávetítjük a keményítővel azonos energetikai tulajdonságokkal rendelkező cellulózra, világossá válik, nem érdemes a cellulózt alkohollá alakítani. A támogatók szándéka szerint nem nagy tisztaságú cellulózt, hanem vegyes faipari hulladékot, rengeteg további éghető tartalommal kellene felhasználni, így már logikus, hogy ezeket a cellulóz tartalmú erdészeti és mezőgazdasági eredetű „mellékterméket” égetéssel kell energiává alakítani, de ezt minden rőzseszedő tudta eddig is.
Ennyit ér a második generációs etanol gyártás, mint csodafegyver. Hajpál István
