2006 őszén két kiemelkedő esemény színhelye Kanada. A szeptember 24-27. között zajlott 10. Országos Erdészeti Kongresszus az ország fővárosában ült össze, a Boreális Konferencia résztvevői pedig az ontarioi Cochrane-ban találkoznak október 1-4 között.2006 jelentős mérföldkő az erdészet történetében. Az első Országos Erdészeti Konvenció 100. évfordulóját ünneplik ebben az évben, melyet 1906-ban a Kanadai Erdészeti Szövetség (Canadian Forestry Association) hívott össze. A konferencián az akkori miniszterelnök, Sir Wilfrid Laurier, elnökölt, aki a CFA tiszteletbeli elnöke is volt.
A mostani (2006. szeptember 24-27.) Országos Erdészeti Kongresszust, – melyre az országos erdészeti héten (szeptember 24-30.) került sor –, a Kanadai Erdészeti Szövetség és partnerei azért rendezték, hogy megünnepeljék az ország első kongresszusának századik évfordulóját és az óta eltelt 100 évet.
Ez alkalomból számos téma került terítékre, első helyen a fenntartható gazdálkodás kérdései, köztük az erdei és más erőforrások, így az olaj, a gáz és a bányák ásványi kincseinek kitermelése.
Elhangzott egy országos elszámolási rendszer létrehozásának igénye, mely az északi sarkköri erdők valamennyi értékét tükrözné.
A kongresszus a nemzeti és nemzetközi jelentőségű boreális erdők politikáját, a tervezési és gyakorlati feladatokat vizsgálta.
Kanada hideg éghajlaton fekvő, északi erdősége a maga nemében egyedülálló. A világ erdeinek egynegyede és a Föld egyik legkiterjedtebb érintetlen erdei életközösségei is ott találhatók, mondta el a kongresszuson elnöklő Barry Waito, aki a Kanadai Erdészeti Szövetség (Canadian Forestry Association) elnök-vezérigazgatója.
– A kanadai boreális vidék a vadon élővilágának, de az embernek is élőhelyet ad, munkalehetőségek százezreit nyújtja és dollár milliárdokat termel a gazdaságnak. Természetszerűen, a sarkköri élőhely megmaradása a fenntartható, ám mindez az integrált földhasználati politika és gyakorlat hosszú távú megvalósításától függ – tette hozzá.
