2020. január 19. - A 2020-as években mérsékelt tempóban, 2030, illetve 2040 után viszont gyors ütemben csökkentené az üvegházhatású gázok kibocsátását a magyar kormány - derül ki a csütörtökön nyilvánosságra került Nemzeti Tiszta Fejlődési Stratégia tervezetből.

Az anyag szerint a klímasemlegesség 2050-ig tartó eléréséhez Magyarország emisszióját 1990-hez képest várhatóan körülbelül 95%-kal kell mérsékelni, a fennmaradó mintegy 5 százaléknyi kibocsátást pedig a hazai úgynevezett elnyelők, elsősorban az ország telepítésekkel bővítendő erdei fogják megkötni.
Bár ez egyelőre nem tekinthető hivatalos elköteleződésnek, a kormány által január első hetében elfogadott, majd ezen a héten ismertetett energia- és klímastratégia dokumentumai szerint Magyarország nettó zéró üvegházhatásúgáz-kibocsátásra, tehát klímasemlegességre törekszik 2050-re, azaz harminc év alatt el kívánja érni az emberi eredetű kibocsátások és elnyelések közötti egyensúlyt. Az Európai Unió már gyakorlatilag hivatalos 2050-es klímasemlegességi céljának Magyarországra eső kötelezettségét a kabinet négy feltétel teljesülése esetén tartja megvalósíthatónak:
Nem az emberekkel, hanem a legnagyobb klímarongálókkal, azaz a nagyvállalatokkal és a nagy szennyező országokkal fizettetik meg a klímavédelem árát, hiszen ők húzzák a legnagyobb hasznot a növekvő szén-dioxid-kibocsátásból;
Nem emelkedhet a családok által fizetett energia és élelmiszer ára;
A kormány ragaszkodik továbbá a kohéziós pénzek megtartásához;
Továbbá kiemelt fontosságú az atomenergia támogatása, mert e nélkül nem létezik hatékony kibocsátás-csökkentés.
Miután e pontok rugalmas, politikai értelmezéssel egyáltalán nem tűnnek teljesíthetetlennek, az Innovációs és Technológia Minisztérium (ITM) elkészítette a Nemzeti Tiszta Fejlődési Stratégiatervezetét, amelynek feladata az ország 2050-ig szóló dekarbonizációs célkitűzéseinek összefoglalása. A stratégiát 2020 végéig véglegesíti az ITM, vagyis még jelentősen átalakulhat, érdemes azonban már most megvizsgálni, milyen pályán csökkenhet ez alapján a klímaváltozás fő felelősének tartott üvegházhatású gázok hazai kibocsátása.
Jelenleg a 1985-87-es időszakhoz képest hozzávetőleg 42%-kal alacsonyabb a magyar üvegházhatású gázok (ÜHG) kibocsátása, ami az 1990-es bázishoz viszonyítva is kb. 32%-os csökkentést jelent.
A Nemzeti Tiszta Fejlődési Stratégia tervezete hangsúlyozza, Magyarország a világ azon kevés országa közé tartozik, amelyek úgy tudták az ÜHG kibocsátásaikat csökkenteni, hogy a gazdasági teljesítményük eközben folyamatosan nőtt. A stratégia ennek a „tiszta növekedésnek” a tovább folytatását kívánja biztosítani, amelynek mentén Magyarország fokozatosan, 2050-ig klímasemleges országgá válhat anélkül, hogy az átmenet a gazdasági növekedést és a társadalmi jólétet veszélyeztetné.
2030-ig Magyarország legalább 40%-kal csökkenti a kibocsátásait az 1990-es bázishoz képest. Ez a célkitűzés szerepel a szintén a héten közzétett Nemzeti Energia- és Klímaterv (NEKT) végleges változatában is, hivatkozva az Európai Tanács által 2014 októberében elfogadott EU Éghajlat- és Energiapolitikai Keretre, amely ugyanekkora mértékű kibocsátáscsökkentést irányoz elő EU-szinten 2030-ig.
Ehhez képest az Európai Bizottság már 50-55 százalékos kibocsátáscsökkentést javasol, az Európai Parlament pedig ezen a héten nagy többséggel megszavazta, hogy 55 százalékkal csökkentené a káros gázok kibocsátását a közösségben. A Nemzeti Tiszta Fejlődési Stratégia hangsúlyozza: tekintettel arra, hogy az új technológiák kifejlesztése és térnyerése időigényes folyamat, a 2050-ig tartó átállás megvalósításának költséghatékony módja nem teljesen lineáris folyamat.
Ezért az anyag szerint indikatív jelleggel, 2040-re nettó körülbelül 65%-os kibocsátás-csökkentést célszerű előtérbe helyezni, majd a klímasemlegesség 2050-ig tartó eléréséhez Magyarország ÜHG kibocsátását 1990-hez képest várhatóan körülbelül 95%-kal kell csökkenti.
Az eddigiek alapján a karbonsemlegesség eléréséhez nagyjából a következő pályát követve lehetne eljutni, legalább is a Nemzeti Tiszta Fejlődési Stratégia tervezete alapján. Eszerint a kibocsátáscsökkentés üteme 2030 után gyorsulna fel igazán.
A cél eléréséhez a következő ágazatokban abszolút nullára kell csökkenteni a kibocsátásokat: áram és távhő termelése; energetikai célú olajfinomítás, kokszolás; közlekedés; energiahatékonyság; mezőgazdaság, halászat, erdészet energiaigénye; a termékhasználatban az üvegházhatású fluortartalmú gázok és oldószerek használatának teljes kivezetése.
A 2050-re teljesen kibocsátásmentessé alakítandó villamosenergia-termelésben már 2030-ra az a cél, hogy legalább 90%-ra növekedjen a klímasemleges energiaforrások (nukleáris és megújuló) aránya.
A Tiszta Fejlődési Stratégia a 2050-es lehetséges erőművi kapacitásösszetételre vonatkozóan nem közöl forgatókönyveket, de a szintén az előző héten elfogadott aktualizált Nemzeti Energiastratégia ismerteti a 2040-ben lehetségesnek tartott vizsgált erőművi kapacitásösszetétel forgatókönyveket. Az ebben "megcélzott" PV-központú forgatókönyv már mintegy 12 000 MW fotovoltaikus naperőmű kapacitást vetít előre 2040-re.
A 2050-es cél elérése érdekében minden kibocsátó szektorban szükséges beavatkozni, valamint az ÜHG-nyelő kapacitások fenntartása érdekében is lépéseket kell tenni, és mindebben ma még nem ismert technológiák alkalmazása is szükséges lesz. A stratégia olyan innovatív technológiák megjelenésére és előretörésére számít, mint az energiatároló rendszerek (pl. power-to-gas vagy hidrogén), széndioxid leválasztása és tárolása vagy felhasználása, a nagy kibocsátású ipari üzemekben tiszta forrásból származó hidrogénredukálásra való használata vagy ipari tüzelése a magas hőfokú folyamatok fűtéséhez.
Lesznek viszont olyan ágazatok, amelyekben várhatóan marad némi ÜHG-kibocsátás. Ilyenek a mezőgazdasági és bizonyos ipari kibocsátások (kisebb üzemek folyamat-emissziói, illetve az ipari energiatermelés egyes speciális folyamatai), fugitív emissziók (a bányászat vagy szállítás során elszivárgó ÜHG gázok), illetve a régi hulladéklerakók maradék hatása.
A fennmaradó mintegy 5 százaléknyi kibocsátást a hazai úgynevezett ÜHG-elnyelők (földhasználati szektor, elsősorban az erdők) tudják semlegesíteni. Eszerint az ÜHG-t elnyelő szektorok oldalán elsősorban az erdőborítottságot szükséges fokozni, olyan fafajok bevonásával, amelyek ellenállóbbak a Kárpát-medence változó klímájának. A mezőgazdaság és földhasználat, a földhasználat megváltoztatása és erdőgazdálkodás éves nyelését stabilan legalább 4,5-5 millió tonna CO2eq (az üvegházhatású gázok szén-dioxidra átszámított egyenértéke) fölött kell tartani 2050-ig és azon túl is, ezzel a szektor kompenzálhatja a többi ágazat nem kiváltott kibocsátását.