Zavarba ejti a tudósokat a vadállatok visszatérése a nukleárisan szennyezett vidékre – erről ír az Associated Press.Izgalmas kérdés a biológusok előtt, két évtizeddel azután, hogy a csernobili atomerőmű robbanása és tüze következtében radioaktív felhőket sodort a szél a táj fölé. A vadon világa terjeszkedik Maria Urupa házának közelében is – erről számol be az ukrajnai asszony.
Két kutyáját farkasok falták fel, vaddisznó csörtet a búzamezőn, és rozoga viskója környékén rókák, nyulak és siklók veszik birtokba a réteket és a mezőket.
– Sok állatot láttam errefelé – mondja Urupa, egyike annak a háromszáz, javarészt idős lakosnak, akik nem akarják elhagyni Csernobil nukleárisan szennyezett kitelepítési zónáját.
A vad visszatérése a világ legsúlyosabb atomerőmű balesetének környékére, olyan nyilvánvaló ellentmondás, aminek megértésével a biológusok egyelőre még csak próbálkoznak. Sokan azt feltételezték, hogy az 1986. évi reaktor robbanás, és a több száz tonna radioaktív anyag levegőbe kerülése a Csernobil környéki 1,1 négyzetmérföldes, kiürített területet nukleáris holt zónává változtatja, de a táj ma már egyáltalán nem látszik halottnak.
Sűrű erdők követelik a szántóföldek, s a lakóházak udvarainak helyét. Az ott élők és a látogatók arról számolnak be, hogy vadállatokat láttak a helyszínen, köztük jávorszarvast és hiúzt, olyan állatokat, amelyek Európa más részein ritka látványnak számítanak. Fészkelnek madarak még a reaktor összetört maradványait lezáró, megrepedt betonszarkofágon is.
Visszatért a természet, a vadon világa annak ellenére, hogy a kitelepített övezet nagy részén a sugárzás szintje tízszer vagy akár százszor magasabb a háttérsugárzás szintjénél. Igaz, a baleset óta a sugárzás mértéke a radioaktív lebomlásnak tulajdoníthatóan jelentősen csökkent.
Vannak kutatók, akik szerint az ipar leállításával élőhelyük nem romlik tovább, ezért a csernobili katasztrófa még segítette is a vadon előretörését. Mások szerint jóllehet, az állatok beszivárognak a vidékre, de úgy tűnik, fejlődési rendellenességben, és más betegségekben szenvednek.
Mindkét tábor szerint Csernobil, különböző vadon élő fajainak hosszú távú egészségi állapotáról további kutatásokra van szükség, hisz a kormányok a világon mindenfelé azt fontolgatják, hogy a globális éghajlatváltozás előrehaladásáért felelősnek tartott fosszilis energiahordozókkal üzemelő erőművekről atomerőművekre térnek át.
Robert J. Baker, a Texas Műszaki Egyetem biológusa volt az első nyugati tudós, aki arról számolt be, hogy Csernobil a vadvilág paradicsomává vált. Állítása szerint, az 1990-es évek eleje óta egereken és más rágcsálókon végzett vizsgálatok azt mutatják, hogy ezek az állatok figyelemre méltó tűrőképességgel rendelkeznek a megemelt szintű sugárzással szemben.
Timothy Mousseau, a Dél-Carolinai Egyetem biológusa, aki a csernobili füsti fecskéket tanulmányozta, úgy látja, hogy az állatok ugyan megtelepedtek a vidéken, de új populációk létrehozása nehézkes számukra, és az állomány távolról sem növekszik. A kollégái és általa vizsgált madarak nagy hányada sugárzással összefüggő betegségtől és genetikai károsodástól szenved. A legszennyezettebb területeken élők esetében igen csekély a túlélési arány.
Baker és Mousseau teljesen eltérő véleménye a kölcsönös bírálaton túl, a biológusok álláspontja közötti mélyebb szakadás tükröződése. Vannak, akik úgy gondolják, a szervezet egy bizonyos pontig meg tud birkózni a sugárzás hatásaival. Azon túl már helyreállíthatatlan károsodást szenved. Mások úgy vélik, a sugárzás, akár még kis dózisban is, rákot és egyéb betegségeket idézhet elő.
A Journal of Mammology 1996-ban megjelent számában Baker kollégáival arról számolt be, hogy a csernobili erőmű közelében, a katasztrófa következtében a tucatnyi, népes rágcsálófaj sem számát, sem fajbeli változatosságát tekintve nem csökkent.
Baker, még a leginkább sugárfertőzött területeken is dinamikus ökoszisztéma jelenlétéről írt. Kutatócsoportja azt jelentette, hogy az erőmű 6 mérföldes sugarában, a legszennyezettebb területen, vörös rókát, szürkefarkast, jávorszarvast, folyami vidrát, őzet, vaddisznót és mezei nyulat láttak.
