Az 1950-es évek óta az európai erdők szénmegkötő képessége hetven százalékkal nőtt, de ez a tendencia a végéhez közeledhet, jelenti egy közös európai tanulmányra hivatkozva a Reuters.

A növekedés mértéke a kedvező éghajlati viszonyoknak, a levegő megemelkedett szén-dioxid tartalmának és a nitrogén csökkenésnek tulajdonítható.
A bioenergia hasznosításért folyó fakitermelés, valamint az éghajlat változása veszélyeztetik az erdők szénmegkötő képességét.
Az Európai Unió a bioenergia termelés növelésére tesz próbálkozásokat, de célja csak a fakitermelés jelentős fokozásával érhető el, aminek következtében a szénelnyelés mértéke csaknem nullára csökkenhet, állítja a finn környezetvédelmi intézet.
Az EU célul tűzte ki, hogy 2020-ig a szén-dioxid kibocsátását 20 százalékkal az 1990 évi szint alá viszi, úgy hogy energia igényének legalább 20 százalékát megújuló forrásból szerzi be. Arra az időre a közlekedésben használt üzemanyag 10 százalékának bioüzemanyagnak kell lennie.
Szénmegkötés szempontjából az újabb fák ültetése nem lesz olyan hatékony, mint az öreg erdőké, melyek hektáronként 100-240 tonna szén megkötésére képesek, míg az új faállományok megközelítőleg 40 tonna szenet képesek megkötni.
A fakitermelés ütemének ezért lényegesen kisebbnek kellene lennie a növekedés üteménél, hogy a szénelnyelés továbbra is hatékony maradjon.
Az éghajlatváltozásnak betudható aszályok, szélviharok és a kártevők támadása lassítja az erdő növekedését, s így csökkenti a szénmegkötést is, és minél melegebb a talaj, annál több széndioxid szabadul fel.