ImageDacian Cioloş Az Európai Bizottság mezőgazdaságért és vidékfejlesztésért felelős tagja
Brüsszelben, az Európai Parlament Mezőgazdasági Bizottsága előtt 2010. április 12-én tartott beszéd Milyen legyen a jövő európai mezőgazdasága?
Felhívás társadalmi vitára
Tisztelt Elnök Úr, kedves Paolo, Tisztelt Előadó Úr, kedves George!
Tisztelt Képviselők! Hölgyeim és Uraim!
Örülök, hogy ma itt lehetek Önökkel, és folytathatjuk az eszmecserénket. Azt az eszmecserét, amelyet még a meghallgatásom során kezdtünk el.
Ennek immár három hónapja!
Építő és gyümölcsöző párbeszéd emlékét őrzöm. A mezőgazdaságért és a közös agrárpolitikáért való osztatlan lelkesedésünk emlékét. Szeretnék még egyszer köszönetet mondani a szivélyes fogadtatásért.
Köszönöm továbbá Paolónak és Castrónak a mai meghívást. Ugyanígy köszönettel tartozom George Lyonnak az utóbbi időben végzett munkájáért.
Mint ismeretes, 2013-tól a közös agrárpolitika történetében új fejezetet kell nyitnunk. Ezt a fejezetet együtt kell megírnunk.
Munkánk a Bizottság „Európa 2020” stratégiájába fog illeszkedni. Mindjárt megosztom Önökkel, hogy a mezőgazdaság hogyan járulhat hozzá az intelligens, befogadó és fenntartható növekedéshez. El fogom mondani azt is, hogy az „Európa 2020” stratégia által javasolt megközelítés hogyan tudja a KAP-ot még inkább összhangba hozni európai társadalmi és gazdasági célkitűzéseinkkel 2020 távlatában.
Megbízatásom alatt elsődleges feladatomnak tekintem, hogy Európa mezőgazdaságának ezt az új fejezetét megnyissam.
Ezért vagyok most itt Önökkel.
De mielőtt továbbmennék, hadd ejtsek szót valakiről, aki sokat számít nekem. Hadd ejtsek szót nagyapámról.
Nagyapám parasztember volt. Szilágyperecsenben (Pericei) lakik, egy nyugat-romániai faluban. Vidéki bölcsessége végigkísérte gyermekkoromat és ifjúságomat. Tudja, hogyan kell a földet megművelni. Ezt megtanította nekem is. Sokat mesélt a mezőgazdaságról, és az életről is.
Nagyapám gyakran idézett nekem egy régi mondást: cateodata, nu vezi padurea de copaci – néha a fától nem látszik az erdő.
Amikor ma a KAP-ról beszélünk, ugyanez a mondat jut eszembe. Látom, hogy néhányan már elkezdték metszeni a fákat. Kicsit távolabb pedig mások fát ültetnek. Mindenki a magáét.
Így kezdődtek a Közös Agrárpolitika jövőjéről szóló viták is. De ez rendben van így! Ez is csak azt bizonyítja, hogy a KAP még mindig sokak érdeklődését felkelti.
Csakhogy ez nem minden.
Néhányan persze már belemerültek a technikai részletekbe: a fa törzsével, gyökereivel, leveleivel vannak elfoglalva. Mindig közel álltam a mezőgazdasághoz, így megértem a részletekért való effajta lelkesedést.
De, ahogy a nagyapám mondta, „nem látjuk a fától az erdőt”. Előbb gondolkodjunk, azután metsszünk, vágjunk ki vagy ültessünk. Fel kell, hogy tegyük a kérdést, mit akarunk kezdeni az erdőnkkel később?
Átfogó képpel kell rendelkeznünk.
Mire és hogyan használható fel az a szép erdő, amelyet Közös Agrárpolitikának nevezünk?
Ez az a kérdés, amelyet ma felteszek Önöknek. Ez az a kérdés, amelyet mindannyiunknak fel szeretnék tenni. Polgárok, adófizetők, fogyasztók, gazdák, tudósok, iparosok és kereskedők. Minden európainak időt kell szánnia a töprengésre.
A felelősség ugyanis közös.
Európa felelős azért, hogy biztosítsa polgárai élelmiszerellátását. A nemrég elfogadott Lisszaboni Szerződés bízta ránk ezt a feladatot a Közös Agrárpolitikával. Az európai mezőgazdaság története 1958 júliusában kezdődött. A Közös Agrárpolitika első köveit Stresa városában, Olaszországban tették le.
Európa tele volt fegyverekkel, mezőgazdasági gépekből azonban alig volt. Európa arról álmodott, hogy önellátóvá válik. A jegyrendszertől való félelemnek egyszer és mindenkorra véget kellett vetni.
Szerencsére ez az időszak elmúlt. De az élelmezésbiztonság tétje még mindig hatalmas. Az elmúlt két év eseményei emlékeztetnek erre.
Úgy hiszem, hogy büszkék lehetünk arra, amit elértünk. De elég erősnek és bölcsnek kell lennünk ahhoz is, hogy még tovább menjünk, egy 27 tagú Unióban, amely maga is a globalizálódó világ szereplője.
Hölgyeim és Uraim!
Felelősséggel tartozunk az állampolgárainknak. Döntéseinknek következményei lesznek. Olyan következmények, amelyek kihatnak több millió ember életére Európában, sőt máshol is.
Döntéseink határozzák meg az európai integráció jövőjét.
Önök is tudják: a polgárok néha kétkedve szemlélik ezt a folyamatot. A legutóbbi európai választások részvételi aránya bizonyítja, mennyire fontos is ez a feladat. Hiszen egyszerre kell megszilárdítani és kézzel foghatóvá is tenni az Európai Uniót.
A polgárok néha aggodalmaikat fejezik ki, kérdéseket tesznek fel, és jogos várakozásokat fogalmaznak meg. Ezeket pedig figyelembe kell venni. Be kell vonni a polgárokat a döntés-előkészítési folyamatba.
Meg kell ugyanis érteniük, hogy mi is történik itt. Tudniuk kell, hogy ők is részt vesznek ebben. Hogy a véleményük megjelenik az itt hozott döntésekben. Önök is tudják, hogy a közös európai agrárpolitika iránti elkötelezettségem és törekvésem egyértelmű. A KAP az európai integráció kulcspolitikáinak egyike. Ez ma az egyik legintegráltabb európai politika.
Igaz, hogy érik kritikák. Hiszen nem tökéletes. Sokan reformokat várnak. Ezt is számításba kell venni.
Számolni kell az elvárásokkal, és nem azért, hogy meggyengítsük vagy felszámoljuk a KAP-ot. Hanem éppen azért, hogy a KAP továbbra is szilárd támasza lehessen az Európai Unió mai mezőgazdaságának.
Azért, hogy a jövőt szolgálja, ne pedig a múltat.
Hölgyeim és Uraim!
Támogatom a KAP 2013-as reformját.
Támogatom, hogy a Közös agrárpolitika közel álljon az európai polgárok elvárásaihoz. Európa jövőjével kapcsolatos elvárásaikhoz.
Először is az Európai Uniónak egységes és közös választ kell adnia az „Európa 2020” stratégián keresztül.
Ennek a stratégiának szembe kell szállnia a pénzügyi és gazdasági válsággal. Szembenéznie a klímaváltozás problémájával, és a versenyképesség csökkenésével.
A közös agrárpolitika is ehhez a stratégiához fog hozzájárulni. A KAP a vidéki térségek egyik legfontosabb mozgatórugója, és életben maradásuk motorja.
Ez már régóta így van. És úgy gondolom, még sokáig így is lesz.
A mezőgazdaság nagyban hozzájárulhat a növekedéshez. Sokat tehet hozzá az intelligens, fenntartható és befogadó fejlődéshez. Az európai mezőgazdaság pedig sokat tud nyújtani. Nem olyan időket élünk, amikor csüggedhetünk.
A KAP elengedhetetlen a fenntartható fejlődéshez.
Nem lehet szó a természeti erőforrások ésszerű és hatékony felhasználásáról anélkül, hogy a mezőgazdaságra és az általa alkalmazott módszerekre gondolnánk.
A KAP elengedhetetlen a foglalkoztatottsághoz.
Lehetővé teszi a vidéknek, hogy a lehető legteljesebben kihasználja lehetőségeit. A mezőgazdasági munkahelyek gyakran a vidéki gazdasági élet alapját képezik. Sok vidéki térségben a mezőgazdaság és az élelmiszeripar nélkül egyszerűen nem lenne élet. Nem lenne munka.
A KAP elengedhetetlen a környezetbarát fejlődéshez.
Megfelelően kivitelezve, az innovációra és a kutatásokra támaszkodva a KAP adhatja meg a válaszokat a környezetbarát növekedés által felvetett kérdésekre. Válaszolni tud a klímaváltozás kihívásaira. A mezőgazdasági tevékenység maga is megújulóenergia-forrás.
A KAP elengedhetetlen az ésszerű fejlődéshez.
A jövőben a mezőgazdaság módszereit hozzá kell igazítani az éghajlatváltozás hatásaihoz. Többet kell termelni, de kevesebből. Megoldást kell találni a természeti erőforrások kimerülésének problémájára. Szembe kell nézni a természeti katasztrófákkal. Növelni kell a széndioxid-megkötésre való képességet. Csökkenteni kell az üvegházhatást okozó gázok kibocsátását. A fogyasztóknak pedig egyre biztonságosabb, egészségesebb és változatosabb termékeket kell nyújtanunk. Ehhez pedig át kell alakítani a termelési módszereket. Mozgósítanunk kell a kutatási és fejlesztési erőforrásokat, hogy szembe tudjunk nézni ezekkel a kihívásokkal.
Az európai mezőgazdaság gazdaságunk egyik meghatározó ágazata. A KAP az egyik legfontosabb szakpolitikánk. Jelentős módon hozzájárulhat az EU napirendjéhez, ahogy azt a Bizottság is javasolja az Európa 2020-szal kapcsolatos közleményében.
De ahhoz, hogy valóban képes legyen hozzájárulni az európai integrációhoz, a Közös agrárpolitikát újra meg kell reformálni.
Létrehozása óta a KAP folyamatos reformok tárgya. Mindig az adott kor kihívásaihoz kellett igazítani. Mai állapota az Agenda 2000 által előirányzott 2003-as reform eredménye. Ennek már csaknem tíz éve.
Vagyis újabb nagyfokú átalakításra van szükség Ez mondandóm második pontja.
Az Európai Uniónak ma 27 tagállama van. És mindegyik tagállamban sokféle régió, kultúra és mezőgazdaság fordul elő.
Értékes kincs ez, és az európaiak ragaszkodnak is hozzá! Ezt a sokszínűséget gyümölcsöztetnünk kell.
Szorosabbá kell tennünk a mezőgazdaság és a fogyasztói elvárások közötti kapcsolatot. Szorosabb kapcsolatra van szükség a gazdaságokban folyó termelés és a piacok között, legyenek azok helyiek, regionálisak vagy nemzetköziek.
El kell ismerni: ÚJ európai valósággal állunk szemben. A mezőgazdaságban nem beszélhetünk többé „egységes európai modellről”. A mezőgazdaságunk nem egységes, hanem számtalan alakot ölt. Az Európai Uniónak nem EGY, hanem TÖBB mezőgazdasága van.
Fel kell ismernünk ezt a sokszínűséget és a benne rejlő GAZDAGSÁGOT. Mindezt meg kell őriznünk, és az egész társadalom javára kell fordítanunk.
Ne tévesszünk célt. A sokszínűség megőrzése NEM jelentheti a nemzeti politikák újbóli életre keltését a közösségi politika hátrányára.
Ha nem élünk a lehetőséggel és az alkalommal, hogy az EGÉSZET átlássuk, sokkal nehezebb, sőt akár lehetetlen lesz az egyes RÉSZLETEKET kezelni.
Az ÖSSZKÉPET semmi nem pótolhatja. Csak a közösségi politika alkalmas arra, hogy megóvjuk mezőgazdaságaink sokszínűségét. Azt a sokszínűséget, amelyhez mindnyájan – Önök és magam is – olyannyira ragaszkodunk.
Harmadszor: változásokra van szükség, hogy felkészüljünk a jövőre.
Fel kell készíteni a mezőgazdaságot a társadalom felől érkező kihívások teljesítésére. Az élelmiszerellátás biztonságára, a termőföldek és a természeti erőforrások védelmére, a vidék gazdasági fejlődésére, az éghajlatváltozásra.
Ezáltal a polgárok, az adófizetők jobban át fogják érezni, hogy a Közös agrárpolitika az ő politikájuk. Olyan politika, amely értük van.
Az európai mezőgazdasági politika nem a gazdák kizárólagos területe. A KAP az egész társadalom érdekeit képviseli az élelmezésen, a területgazdálkodáson, a környezeten keresztül.
De vajon tudják-e ezt az európaiak?
A válasz: nem, vagy legalábbis nem eléggé.
A közös agrárpolitikának nincs megfelelő kapcsolata az európai társadalommal.
Néhány héttel ezelőtt egy Eurobarométer felmérés kimutatta, hogy az európai polgároknak több mint 90%-a gondolja úgy, hogy a mezőgazdaság fontos a jövő szempontjából. Az európaiaknak több mint 90%-a várja el a mezőgazdaságtól, hogy egészséges, biztonságos és jó minőségű élelmiszerrel lássa el őket. Hogy megvédje a tájakat. Hogy hozzájáruljon a gazdasági fejlődéshez. Ebben tehát egyetértés van!
Mégis, ugyanebből a felmérésből az is kiderül, hogy az európaiak legnagyobb része nem igazán tudja, mi az a KAP.
Ezek a számok magukért beszélnek, sokkal inkább, mint bármilyen beszéd.
A Közös Agrárpolitika egyre inkább a szakemberek ügyévé válik. Ezt a tendenciát meg kell fordítani. Szélesre kell tárni a kapukat. Beszélni, vitázni kell a KAP-ról.
Mielőtt reformtervezeteket gyártanánk, úgy gondolom, sürgős lenne újra felvenni a kapcsolatot a társadalommal.
Mielőtt választ adnánk a KAP jövőjével kapcsolatos kérdésekre, fel kellene tenni a megfelelő kérdéseket. Meg kell őket vitatni.
Be kell vonnunk a polgárokat, a civil társadalmat. Lehetőséget, teret és időt kell hagyni a hozzászóláshoz, hogy aztán a jövőbeli kezdeményezéseink során számításba tudjuk venni a véleményüket.
Hölgyeim és Uraim!
Nagyon szeretném, ha európai társadalmi vita indulhatna a mezőgazdaságról. A mezőgazdaság mai és jövőbeli helyéről. Azokról a célkitűzésekről, amelyekre a KAP-nak válaszolnia kellene.
Ezt a munkát el kell végezni. Még azelőtt, hogy a szükséges eszközökről tárgyalnánk. Még azelőtt, hogy a költségvetésről, programokról vagy konkrét intézkedésekről beszélnénk.
Ha nem szánunk elég időt erre a vitára és a kérdés végiggondolására, később esetleg egy olyan politika eszközeiről fogunk vitázni, amelyet meg sem határoztunk még – vagy amelyet szakértők között véltünk meghatározni. De vajon biztosak lehetünk-e majd abban, hogy képesek leszünk a polgárok elvárásaira válaszokat adni?
Éppen ezért úgy vélem, széles körben és szabadon meg kell vitatni a következő kérdéseket:
Miért van szükség európai mezőgazdaságra?
Miért van szükség közös agrárpolitikára?
A vita során össze fogjuk gyűjteni a társadalom összes szereplőjének véleményét és megjegyzéseit. Mindazoknak az ötleteit, akik részt kívánnak venni, egyénileg, szervezetek, nonprofit társaságok révén, think-tank-eken, vagy akár más testületeken keresztül.
Várom a gazdák és a szakmai szervezetek válaszait és elgondolásait, de ugyanígy a környezetvédő, a fogyasztóvédelmi és az állatjólléti szervezetekét is. Mindazok véleményét, akik élelmezésbiztonsággal, fenntartható fejlődéssel, vidékfejlesztéssel – egyszóval a mezőgazdasághoz kapcsolódó bármilyen kérdéssel foglalkoznak.
Meg kell nyitnunk ezt a vitát a lehető legszélesebb körben.
Hölgyeim és Uraim!
Mezőgazdaságunk és társadalmunk jövőjével kapcsolatban számtalan kérdés vetődik fel. Sok szempont van, amelyet elemeznünk kell. Úgy látom, hogy ezt a vitát négy stratégiai kérdés köré kell felépíteni:
Miért van szükség közös agrárpolitikára?
Milyen szerepet szán a társadalom a maga teljes sokszínűségében megnyilvánuló mezőgazdaságnak?
Miért kell a jelenlegi KAP-ot megreformálni, és hogyan lehet ezt úgy megtenni, hogy az megfeleljen a társadalmi igényeknek?
Milyen eszközöket adjunk a jövőbeli KAP-nak?
Minden egyes kérdés újabbakat vet fel:
Milyen eszközök tennék lehetővé, hogy az Európai Unió válaszoljon a jövő kihívásaira, éppen, amikor a piacok egyre instabilabbak? Amikor egyre több az elvárás?
Hogyan készítsük fel az Európai Uniót arra, hogy választ adhasson az élelmezésbiztonság kihívásaira? Az eljövendő évtizedekben egyre nagyobb mértékben kell majd szembenéznünk a demográfiai növekedés, a fejlődő országok táplálkozási szokásainak megváltozása és az éghajlatváltozás miatt felgyorsult és megváltozott globális igényekkel.
Hogyan biztosíthatjuk, hogy a fogyasztók megbízható, jó minőségű élelmiszerekhez jussanak hozzá elérhető áron? Hogyan őrizzük meg az európai termékek minőségét és sokszínűségét, egyszersmind az élelmiszeripari ágazat, valamint a regionális és a helyi piacok elvárásainak is eleget téve?
Mit tegyünk, hogy biztosítsuk a vidéki térségek gazdasági növekedését és környezetbarát fejlődését? Ezek a területek gazdasági szerepet játszhatnak a foglalkoztatottság és a környezetvédelem tekintetében. Fel kell szabadítanunk ezeket a lehetőségeket, megfelelő eszközöket kell találnunk mindezen térségek számára – legyenek akár elővárosi területek, magas termelékenységi potenciállal rendelkezők, hátrányos helyzetűek, sérülékenyek vagy éppen hegyvidékiek. Stabil mezőgazdasági ágazat nélkül óriási a kockázata a gazdasági és társadalmi szétesésnek. Hogyan serkenthetnénk a vidéki gazdaságot? Milyen döntő hozzájárulása lehet a KAP-nak az általunk áhított Európa 2020 stratégiához?
Milyen környezeti örökséget – talaj-, víz- és levegőminőséget – akarunk a következő nemzedékekre hagyni? Ne felejtsük el, hogy a mezőgazdasági termelők, bár az európai népességnek csak mintegy 5 %-át teszik ki, a területek 80%-át hasznosítják. Hogyan kezelhetnénk jobban a természeti erőforrásokat, miközben tovább termelünk? Hogyan lehet megőrizni és visszaállítani Európa biológiai sokféleségét?
Az éghajlatváltozás már nem pusztán elméleti kérdés. A társadalom a mezőgazdaságtól vár megoldást. A mezőgazdaság már bebizonyította, hogy képes jelentősen hozzájárulni az üvegházhatást okozó gázok kibocsátásának csökkentéséhez, így 1990 és 2007 között 20%-os csökkenést ért el, szemben a többi ágazatban tapasztalt 8%-kal. És ennél is többre képes. Csak segítségre van szüksége. Újra kell gondolni a kutatás és a mezőgazdaság kapcsolatát.
Milyen jövőt szánunk Európának a nemzetközi piacokon? Mik az erősségeink? Hogyan fejleszthetnénk a versenyképes területeket? Hogyan tarthatjuk kézben a minőségi elvárásainkat egy olyan közösségi piacon, amely egyre nyitottabb a harmadik országok importáruival szemben, miközben hiányoznak az ezt a területet szabályozó nemzetközi megállapodások? Ezzel kapcsolatban engedjék meg, hogy csak egy példát említsek: az állatjóllétet.
Nyilvánvalóan más kihívások is állnak a jövőbeli Európa előtt. Mégpedig nem kis számban! Mindezen kihívásokra megoldásokat kínálhat az európai mezőgazdaság. Ezeket a megoldásokat pedig meg is kell vitatni.
Ezekből a kihívásokból kiindulva kell megválasztanunk azokat a célokat és eszközöket, amelyekkel kiegyensúlyozott és fenntartható közös agrárpolitika folytatható. Ez lesz a mi útitervünk. Ehhez pedig a következő kérdésekre is választ kell keresnünk:
Hogyan tegyük az intézkedéseinket minél átláthatóbbá, hogy az adófizetők is pontosan értsék az összefüggést a mezőgazdasági támogatás, a piacok ellátottsága és a mezőgazdasági termelők közhasznú tevékenységének ellentételezése között?
Milyen intézkedések garantálhatják a mezőgazdasági bevételek minimálisan elvárható stabilitását? Milyen közvetlen támogatásokat indokolt nyújtani a mezőgazdasági termelőknek? És milyen ellenszolgáltatásért cserébe? Melyek lehetnének az alapvető elemei ezen támogatások méltányos elosztásának – a tagállamok, a mezőgazdasági termelők, a különböző mezőgazdasági termelőágazatok, vagy éppen a gazdaságilag egységes területek között?
Hogyan válaszoljunk a piacok egyre növekvő volatilitására? Hogyan biztosítsuk, hogy egy gazdasági válság ne tegyen tönkre egy egész szektort? Mit tehetünk, hogy kiegyensúlyozott kapcsolat jöjjön létre az élelmiszeripari ágazatok gazdasági szereplői között? Hogyan biztosítsuk, hogy a fogyasztók is megfizethető árakkal számolhassanak, és a termelők is megfelelő bevételhez jussanak?
Hogyan biztosíthatjuk, hogy a mezőgazdaság sokszínűsége fennmaradjon a jövőben is Európában? Hogyan tudnánk még jobban tekintetbe venni a kistermelők és a helyi piacok sajátos problémakörét?
Milyen reform szükséges, hogy növelni tudjuk az európai mezőgazdaság versenyképességét; melyek azok a területek vagy ágazatok, amelyek korszerűsítésre és szerkezetátalakításra szorulnak; hogyan tudnánk ezt a szerkezetátalakítást/korszerűsítést a lehető leghatékonyabban támogatni?
Hogyan tudnánk még jobban összekapcsolni a mezőgazdaságot a gazdaság egészével és a vidékfejlesztéssel? És milyen eszközökkel?
Mik lesznek a megfelelő válaszok a KAP második pillére által felvetett kérdésekre? Hogyan fejlesszük a mezőgazdasági ágazatot és a mezőgazdasági élelmiszeripart helyi szinten? Hogyan tehetnénk a környezetbarát fejlődést a vidékfejlesztés dinamikus mozgatórugójává? Hogyan használhatnánk ki fenntartható módon a vidéki területek természeti és emberi erőforrásait? Hogyan állíthatjuk meg egyes vidéki térségek elnéptelenedését?
És a kérdéseknek még nincs vége:
Milyenfajta ösztönzésre vagy akár kötelező előírásokra van szükség a környezetvédelem és a minőségvédelem kérdéseiben? Lehetséges-e minden tagállamban alkalmazható közösségi célkitűzéseket megfogalmaznunk? Milyen szerepet szánunk a szubszidiaritásnak?
Milyen választ adunk az éghajlatváltozásra?
És végül, milyen európai mezőgazdaságot hagyunk a gyermekeinkre?
Igen, tudom, számos kérdést tettem fel. De hónapok állnak rendelkezésünkre, hogy válaszoljunk rájuk. Nem várok választ már ma!
Időt kell szánni rá. Időt fordítani arra, hogy meghallgassuk az európaiak elvárásait és felvetéseit.
A társadalmi vita, amelyet itt és most szeretnék Önökkel együtt elindítani, mától egészen 2010 júniusáig fog tartani.
Ezalatt kell tisztáznunk, hogy mit vár Európa a saját mezőgazdaságától. Igyekszem jelenlétemmel előrevinni ezt a vitát a tagállamokban, a civil társadalom fórumain és hálózataiban.
A nyilvános vita során új gondolatok fognak napvilágra kerülni. Ezekből fognak táplálkozni a KAP 2013 utáni jövőjéről szóló döntéshozatali folyamatot előkészítő tanulmányok.
A http://ec.europa.eu/agriculture/cap-debate internetes oldal máris készen áll a hozzászólni vágyók észrevételeinek fogadására. Ezekből a hozzászólásokból egy független szervezet fog összefoglalót készíteni júniusban.
Július közepén összefoglaló konferenciát szeretnék szervezni a társadalmi vitáról. Ezen megvitatjuk a vita során megfogalmazódott legfontosabb gondolatokat. A konferenciára ezúton meghívom Önöket.
Biztos vagyok benne, hogy fontos és újító ötletekkel fogunk találkozni.
A Bizottság ezekből az ötletekből gondolatokat meríthet a KAP 2013 utáni jövőjéről szóló közleményéhez. Ez a 2010 végére tervezett közlemény különböző lehetőségeket fog javasolni az európai mezőgazdaság és a közös agrárpolitika tekintetében.
A siker Önökön – az európai polgárok választott képviselőin – is áll, ha magukévá teszik és előreviszik ezt az ügyet a társadalomban. Számítok a támogatásukra.
Hamarosan felszólalok az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságban, valamint a Régiók Bizottságában is.
Ha figyelmesen hallgatunk, együtt sikerülni fog közös álláspontot kialakítanunk ennek az európai politikának a jövőjéről. Nemcsak a tagállamok és az Európai Parlament közös álláspontjára gondolok, hanem a teljes civil társadalom és az európai polgárok közös véleményére.
Mindannyiunk kötelessége, hogy eredményt érjünk el. El kell érnünk, hogy a KAP ne csak hatékonyabb, de egyben a társadalom számára kézzelfoghatóbb is legyen.
És amikor ezt elértük, mind ugyanabban az erdőben leszünk: abban az erdőben, amelyre vágytunk, és amelyet magunk gondoztunk.
Köszönöm a figyelmüket.