Fotók: FUTÓ DARU SE
2013. március 10. - Sok mindennel próbáljuk jellemezni napjainkban az emberi faj jelenlétét a földön. Beszélünk földrészek, országok, városok, vagy egyének ökológiai lábnyomáról.
Adatokkal jellemezzük a víz- és fényszennyezés mértékét.
Riogatjuk magunkat földünk erőforrásainak – benne az élelmiszer és a víz – végességéről.
Vitázunk a klímaváltozás létéről, nemlétéről, okairól, okozóiról, a várható következményeiről, és a minimális teendőkről.
Mindezek a kérdések általában rajtunk kívülálló erők akaratán, akarat hiányán múlik, mi magunk csendesen szemlélhetjük csak, hogy senki nem tesz, semmit- bár ugye mindenki tehetne valamit.
Van azonban létezésünknek egy tapintható része, melynek sorsa bizony, teljes mértékben a mi kezünkben van.
Ez padig nem más mint a SZEMÉT.
Ha belegondolunk a szeméttel kapcsolatos összes probléma a kezünkben, az egyén kezében van. Mindenki maga döntheti el mennyi és milyen szemetet termel – azaz mennyit költ, mennyit pazarol jövedelméből eldobható/eldobandó dolgokra.
Mindenki maga dönt, életéből mennyit áldoz életéből a végül szemétként landoló „értékekre”, megvételéhez szükséges pénz előteremtésére.
Ez a döntés mindenki szíve joga, mondhatjuk magánügy.
De az már nem magánügy, határozottan közügy, hogy a szemetet hova teszik egyesek.
Mert annak ellenére, hogy városunkban teljes körűen megoldott a szemétszállítás, léteznek a szelektív gyűjtőhelyek, hogy az összegyűjtött szemetet EU-konform hulladéklerakóba helyezhetjük el, kezeljük és újrahasznosítjuk, városi és regionális szinten egyaránt, egyesek – bízzunk benne, hogy folyamatosan csökkenő számú kevesek –még mindig ez erdőn-mezőn szórják szét életük hordalékát, elbomló és sajnos soha el nem bomló szemetüket.
Mert annak ellenére, hogy városunk civil szervezetei és az önkormányzat folyamatosan és akciók keretében gyűjtögetik a mindenütt elszórt szemetet, a szemét folyamatosan újratermelődik. Dombokba, hegyekbe rendeződik, összeérve szinte betemeti életünket.
A hó elolvadtával felszínre került, a belvizek megjelenésével egy helyre sodródott szemét annak ellenére lepi el útjaink, erdeink, gyepeink szegélyét, hogy ez évben már háromszor „szedődtek” össze.
Szedte az ERTI az arborétum parkolójának környékén, a város a vasút és a 4. főút között, és ma a Püspökladányi FUTÓ DARU S.E. tagjai
A lelkes kis csapat semmi mást nem akar, csak arra vágyik, hogy ha a természetben nyugalmat, pihenést keres a napi munka a városi füst és zaj után, ne kelljen szemétkupacok között botorkálnia.
A minapi esős délelőtt egy 3,5 kilométeres szakaszon 5 zsák szeméttől szabadította meg az erdőt és a gyepet. Köszönet munkájukért.
Talán jó lenne elgondolkozni egyeseknek azon, nem lenne könnyebb nem eldobni a saját szemetünket, mint nekünk folyton összeszedni a mások szemetét?
Érdemes lenne megszívlelni az OEE ezzel kapcsolatos jelmondatát: Az erdőn csak a lábnyomodat hagyd vissza! Csiha
