A New York-i Állami Egyetem kutatói viszont úgy látják, a megoldás részben, egy teljesen más forrásból, nevezetesen a fákból is eredhet – olvasható a seedmagazine.com oldalon.
Régóta tudják a tudósok, hogy a fák segítségünkre lehetnek az energiahasználat csökkentésében, és abban is, hogy megtisztítsák a levegőt a szennyező anyagoktól és gázoktól, amiket mi emberek juttatunk a légkörbe.
Igaz, nem minden fát teremtettek ilyen szempontból egyenlőnek.
A környezettudománnyal és erdészettel foglalkozó SUNNY College hallgatói és a kar alkalmazottai kutatási projektjük részeként, meghatározták azoknak a fáknak a pontos összetételét, melyek a leghatékonyabbak lehetnek a levegő üvegházhatású gázszintjének csökkentésében, Syracuse (NY) környékén.
Eredményeik továbblépésnek tekinthetők az üvegházhatású gázok elleni küzdelemben, vélekedik Richard Smardon, a kutatásba bevont egyik környezettudós.
– Az emberek eddig még nem számolták ki, hogyan lehetne a városi vegetációt beleilleszteni ebbe az „egyenletbe”– mondta.
A fotoszintézis során a fák szenet vonnak ki a légkörből és azt a fa szöveteiben, a fa anyagában tárolják. Ez a folyamat, amit szénelvonásként ismerünk, csökkenti a légkörben jelenlévő széndioxid (CO2) mennyiségét. A fák árnyékot és alacsonyabb hőmérsékletet is adnak, csökkentve így az épületek által felhasznált energiát és a befektetett munkát is, valamint (közvetve) a hőerőművek által kibocsátott széndioxid mennyiségét is.
A sűrűbb faszövetű fák, például a galagonya, hatékonyabban távolítják el a széndioxid levegőből, mint más fák. Vannak olyan fák, melyek az ózonképződést elősegítő, illékony szerves vegyületeket bocsátanak ki. Jóllehet, az ózon a földi légkör magasabb szintjein védő hatású, az általunk belélegzett ózon részecskék viszont szennyező anyagnak minősülnek.
A csoport ahhoz, hogy ideális összetételű faállományt hozhasson létre Syracuse városa részére, olyan fákat választott ki, melyek szénelvonó képessége maximális, ugyanakkor az illékony szerves vegyület kibocsátásuk minimális. Városi fákról lévén szó, gyakorlati szempontokat is figyelembe vettek, így a fafajok sokféleségének szükségességét, a betegségre fölöttébb érzékeny fafajok, például az amerikai szil, kihagyását. Lényeges szempont volt a fafaj választásnál a nagy, terebélyes habitus, a hosszú élettartam, különösen azért, mert árnyékot adnak.
A kutatók javaslata szerint az optimális vegetáció Syracuse számára egy 31 különböző fafajból álló facsoport lehetne, melyben helyet kapna a som, a vörös hikoridió és a galagonya. A fák akkor lennének nagyon értékesek, ha városközpontba telepítenék őket, ahol az összefüggő aszfaltos felület közvetlenül a légkörbe juttatja a CO2-ot.
Ha az ajánlott faösszetételt telepítenék, a csoport reményei szerint 2046-ra 2 százalékkal csökkenhetne a széndioxid kibocsátás. Az optimális városi erdők lehetséges hatása azonban sokkal nagyobb a Syracuse-nál melegebb klímájú, és gyorsabb vegetációs növekedést biztosító várásokban. Atlantában például a fáknak óriási hatása lehetne az üvegházhatású gázszint alakulására, akár 5-10 százalékkal is csökkenthetnék a levegő széndioxid tartalmat.
– A fák előre kiszámított szelekciója még értékesebb lehet a levegő minőségét rontó, ózon és más részecskék csökkentésében – mondta David Nowak, ökológus, az USA Mezőgazdasági Minisztériuma, Erdészeti Szolgálatától (USDA FS), aki a tanulmány konzulense volt. – Mivel a fák csökkentik a hőmérsékletet, a levegő melegedésével járó ózonképződést is csökkentik. Azok a fák, melyeknek durva felületű leveleik vannak, csapdái lehetnek a levegőt szennyező részecskéknek.
Egyre több város szeretne a SUNNY beszámolójához hasonló tanulmányokat elvégeztetni, mondja Greg McPherson, az USDA városi erdőkutatásért felelős igazgatója. – A jelenlegi helyzet az, hogy senki nem fizet azért, hogy a széndioxid kivonás szándékával az emberek fát ültessenek.
A szakember úgy véli, hogy a városi erdőgazdálkodás az üvegházhatású gázok csökkentésének gyakorlatban jól használható, egyre ütőképesebb módja lesz.
