Betula pubescens Fotó: Vidéki Róbert
Az emelkedő hőmérséklet megváltoztatja a világ erdeinek eloszlását
A fafajok alkalmazkodó képességétől függően az új éghajlati viszonyokhoz, a klímaváltozás és a globális felmelegedés átalakíthatja a világ erdeinek képét, állítja a FAO közelmúltban nyilvánosságra hozott tanulmánya.
Bármely növény faj elterjedése nagymértékben függ az adott területre jellemező hőmérséklet és csapadék értékektől, tehát ahogy az éghajlatváltozás módosítja a világ hőmérsékletét és csapadékeloszlási rendszerét, valószínűleg átrendeződés következik be a fafajok eloszlásában is.
A FAO egyik tanulmánya szerint a fafajok a globális felmelegedésre válaszul mind magasabb szélességi körök és egyre nagyobb tengerszint feletti magasságok felé mozdulnak el. Ezen forgatókönyv alapján meglehet, hogy az északi félteke jellemző fái akár 100 km-t is terjeszkedhetnek észak felé, ugyanakkor a legdélebbi határvonaluk ugyanakkora távolsággal húzódhat észak felé, ahogyan a hőmérsékleti értékek fokról fokra emelkednek a jelenlegi régiókra jellemző hőmérsékleti értékekhez képest.
Ennek megfelelően, a tudósok előrejelzése szerint, az Egyesült Államok dél-keleti részén a fontos ipari fát adó tömjénfenyő (Pinus taeda) elterjedési területe 3 Celsius fokos globális melegedés hatására 350 km mozdulhat észak felé, olvasható a FAO tanulmányban.
Az erdők eloszlásában bekövetkezett ilyen változás már megfigyelhető volt Svédországban a huszadik század első felében, amikor a felmelegedésre válaszul a molyhos nyír, (Betula pubescens) elterjedési területe észak felé, a tundra övezetbe tolódott át.
A magasabbra tolódás fokozhatja a sérülékenységet
A globális felmelegedés eredményeként az észak felé húzódás mellett a fafajok a tengerszint feletti egyre nagyobb magasságok felé mozdulhatnak el.
A FAO tanulmánya az osztrák Alpokból idéz példát, ahol a múlt században az alpesi növényfajok magasabb helyek felé „vándorlását” figyelték meg. Évente az elmozdulás mérete a nem egészen 1métertől a csaknem 4 méteres elmozdulásig terjedt. Az Alpok középső részén ugyanebben az időszakban O,7 Celsius fokos melegedést mértek.
Az ilyen tendencia azonban számos fajt tesz sérülékenyebbé mind a genetikai, mind a környezeti hatásokkal szemben, és minthogy a hegyvidéki élőhelyek jellemzője a behatárolt méretük, így korlátozódhat a faj egyedszáma, és a génkészlet összetétele is.
Egyes fajokra alig, míg másokra a kihalás erejével hat a változás
Nem minden fafaj válaszol az éghajlatváltozásra földrajzi elterjedésének északabbra húzódásával, jegyzi meg a tanulmány. Egyes fajok talán nagyobb alkalmazkodási képességgel rendelkeznek az új éghajlati körülményekkel szemben, és nagyjából jelenlegi eloszlási helyükön maradnak majd.
Más fajokkal azonban, megtörténhet, hogy a klímaváltozás mértéke alkalmazkodási képességüket meghaladja, s ez kipusztulásukhoz vezet. Az elkövetkező évszázad táján a Föld éghajlata várhatóan gyorsabban változik majd, ami a fajok és az erdők széles körű pusztulásával jár. A változások üteméhez sok erdei életközösség nem lesz képes alkalmazkodni, vagy a számára kedvezőbb éghajlati viszonyok között ismét megújulni, figyelmeztet a FAO tanulmány.
