A megkérdezettek nagy része elégtelen és sokszor helytelen ismeretekkel bír. Sok esetben olyan alapvető kérdések megválaszolásával is komoly falakba ütköznek, mint például az erdész, illetve feladat- és foglalkozási körének meghatározása – olvasható az ÁPV ZRT közleményében.
Elképesztő tájékozatlanság
A megfogalmazásuk szerint elképesztő tudatlanság tapasztalható a megkérdezettek körében.
Magam azon képedek el, hogy a felmérés megrendelői-készítői elképedtek eme tájékozatlanságon.
Erre két alapos okom is van.
Egyrészről, miért is volna köteles az átlag magyar állampolgár ismerni az erdész feladat- és foglalkozási körét? Az erdészek ismerik-e mondjuk a villamos művek kirendeltség vezetőinek feladat- és foglalkozási körét? Megkockáztatom, hogy nem. A példák a végtelenségig sorolhatóak.
Másrészről: megtett-e a szakma mindent annak érdekében, hogy az átlag honpolgár tisztában legyen azzal, mi is a „zöld kalapos, zöld kabátos” emberek feladata. Nyújtott-e elegendő tájékoztatást a szakma bármely szegmense – a szakhatóságtól, a társaságokon át az oktatási-kutatási intézményekig? Megkockáztatom, hogy nem.
Akkor miről beszélünk? Miért vagyunk meglepődve?
Ki kell jönni az erdőből!
Magam fél évtizeddel ezelőtt egy soproni WOODTECH-konferencián hívtam föl a jelenlévők figyelmét arra a helytelen elzárkózásra és passzivitásra, amit az ágazat szinte valamennyi alrendszerénél tapasztaltam. Természetesen elsősorban a sajtóval kapcsolatban.
Tisztában vagyok azzal, hogy a tömegkommunikáció világa aláaknázott területnek tűnik – néha az is – azok számára, akik járatlanok ebben a körben. De megtanulható a tájékozódás. Elsősorban újságolvasással és rádióhallgatással. Másodsorban sajtószerepléssel. Cikkírással és interjúadással. Mindkét téren kitűnő tapasztalatokat szereztem az utóbbi néhány évben. A sajtótól nem félni kell, hanem megtanulni kezelni.
Tehát ki kell jönni az erdőből!
Mi a megoldás?
Egy évvel ezelőtt megalakult az erdészeti kommunikációs munkacsoport az akkori Állami Erdészeti Szolgálat szervezésében. Erre az adott alkalmat, hogy az FVM egykori Erdészeti Főosztályának vezetője, az ágazati sajtó- és PR ügyek koordinálásával az ÁESZ-t bízta meg. A munkacsoport vezetését a Szolgálat akkori főigazgatója látta el, a titkári feladatokat pedig egyik munkatársa. A grémium alakuló ülésére meghívást kapott a szakma valamennyi intézménye, a társadalmi szervezetektől a gazdasági társaságokon át az oktató-kutató intézményekig és az államigazgatásig. A munkacsoport első ülésére e sorok írója összeállított egy dolgozatot az erdészeti sajtó akkori állapotának helyzetértékeléséről. Íme a lényege:
Helyzetértékelés az erdészeti ágazat kommunikációs állapotáról
Napjainkban a sajtó, a médiumok hatalmi ággá nőtték ki magukat. E folyamat sajnos nem képeződik le az erdészeti ágazatban.
Egyrészt a szakmai sajtó is leépült, szűkült az utóbbi évtizedekben (megszűntek szakmai és vállalati lapok), másrészt a közmédiában való szereplésünk is elmarad a szükséges és lehetséges mértéktől. Ehhez járult az új médium, a világháló birtokba vételének késlekedése.
Ma már nem vitatja senki – remélem –, hogy új helyzet van: egyrészt rivális szervezetek léptek be az erdészeti kompetenciába, másrészt a lakosság, a közvélemény megnyerése elemi érdeke a szakmának. Lásd napjaink aktuális konfliktusait, az illegális fakitermeléstől a kormányzati struktúráig.
Az elmúlt öt-hat évet áttekintve megállapítható, hogy 2000-től kezdve dinamikusan növekedett az erdészettel kapcsolatos közlések száma, majd visszaesés és stagnálás volt tapasztalható, míg az elmúlt évtől kezdve ismét nőtt a témánk aránya a médiumokban.
Ezt segítette a természet is, gondolok a gyapjaslepkére, de nem jöhetett volna létre a nagy sajtóérdeklődés, ha nem szervezzük meg az emlékezetes MTA konferencia utáni sajtótájékoztatót.
A személyi feltételek és adottságok hiányzanak a megfelelő sajtómunkához.
A feltételek hiátusát a szakreferensek hiánya jelenti, az adottságok hiánya pedig némely felelős vezetők sajtó iránti érzéketlenségéből fakad.
Lehetetlen és megengedhetetlen helyzet, hogy olyan szervezetek, amelyek számos ponton kénytelenek közönségkapcsolatot folytatni, ne rendelkezzenek sajtóreferenssel. És akkor még szóvivőről nem is beszéltem.
Hiányzik az összehangoltság és a tervszerűség a sajtómunkánkból.
A tervszerűséget és az összehangoltságot az ágazati rendezvények szervezése is nélkülözi.
Mesterien tudunk egymásra szervezni országos és helyi, ám jelentős rendezvényeket. Erre álljon itt egy példa: egy időben zajlott az országos erdészverseny, a küldöttközgyűlés, a bányász-kohász-erdész találkozó és Szabolcsban egy akáckonferencia.
Nem volt működő eseménynaptár, a rendezvényeink titokban zajlanak, európai színvonalú létesítményeket szűk körben adnak át, a legnagyobb erdészrendezvényeink országos sajtóvisszhang nélkül zajlanak.
Nem tematizáljuk a sajtót, holott számos, évente visszatérő és egyedi esemény adna erre lehetőséget.
Nem favorizáljuk a tehetséges, jól kommunikáló kollégákat. Nincs a szakmának országosan ismert szóvivője. Egy vagy több.
Nem menedzseljük kellően a nemzetközi rendezvényeken való részvételünket és kapcsolatainkat.
Nincs olyan technikai háttér, amely kiszolgálná a sajtót mozgó- és álló-képanyaggal. Nincs az ágazatnak mozgósítható könyvtára, archívuma.
Nem ismerik föl a kollégák az események hírértékét, más esetben vélt vagy valós félelem tartja vissza őket a nyilvánosságtól.
Nincs szervezett hírgyűjtés és hírtovábbítás.
Nincs a szakmának hiteles hírforrása, ahonnan az alapinformációk származnak, amit az újságírók biztonsággal megkereshetnek.
Ezekkel egyenrangú vagy talán még fontosabb, hogy nincs a szakmának érvényes énképe.
Nem tudjuk, hogy a kollégák önértékelése milyen. Nem ismerjük a szakmai jövőképüket. Nincs objektív visszajelentésünk az ágazatban történtek hatásáról. (Ez messzebb, a szakmai oktatáspolitikáig vezet.)
Nem ismerjük a lakosság véleményét a szakmáról, az erdészetről, az erdészekről.
Ahhoz, hogy igazán hatékony kommunikációt folytassunk, ezeket meg kell ismernünk.
Írtam mindezt több, mint egy évvel ezelőtt.
S lám, megszületett az erdészettel kapcsolatos ismereteket feltáró közvélemény-kutatás.
A kommunikációs munkacsoport működése két ülés után szünetel, az ismert átszervezések és a vezetői válság miatt.
A második ülésre elkészült egy kommunikációs stratégia, melynek megvitatása egyelőre várat magára.
Nemzeti Erdőprogram
A kormány a 2004. október 20-ai ülésén Németh Imre, akkori földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszter előterjesztésében megtárgyalta a Nemzeti Erdőprogramot, és úgy határozott, hogy az 2006-ban lép érvénybe.
Emlékeztetőül álljon itt az ENSZ mezőgazdasági szervezetének, a FAO-nak az ajánlása: A Nemzeti Erdőprogram megalapozza azon, a gyakorlatban működő, társadalmi és politikai kereteket, amik segítségével bárminemű erdő fenntartása, kezelése és fenntartható fejlődése biztosított. Az erdőprogramok olyan folyamatokat jelenítenek meg, amikben a politikai és a gyakorlati megvalósításra irányuló döntések kerülnek meghozatalra.
A Nemzeti Erdőprogram tizedik pontja a kommunikációról szól.
Mint ismert, a Nemzeti Erdőprogramra a Magyar Köztársaság költségvetésében nincs egyetlen forint sem. Ez az első negatív következménye annak, hogy az ágazat érdekérvényesítő képessége csupán kormányhatározatig terjedt.
Mint tudjuk, az érdekérvényesítő képesség nagyon szoros korrelációban van a sajtó- és tömegkapcsolatokkal.
Bíztató jelek
A szakma legprogresszívebb, legtanulékonyabb képviselői fölismerték a sajtómunka fontosságát, azt, hogy a tájékoztatási tevékenység termelőerő. Ebből következően szinte minden területen vannak néhányan, akik kitűnő együttműködő partnerek a sajtómunkában.
Külön üdvözlendő, hogy az ÁPV ZRT és az erdészeti társaságok felelős vezetői fontos döntéseket hoztak és forrásokat biztosítottak a tájékoztatási munka javítására.
Z. Z.
Végül álljanak itt azok a tények, amelyeket nem árt, ha megismernek a nem szakmabéli olvasók:
Hazánk erdőterülete folyamatosan nő
Hazánk területének 20 százalékát erdők borítják, mely erdőterület az elmúlt 80 esztendőben 1 millió hektárral – 500 ezer futballpályányi területtel – nőtt, így az már meghaladja a 2 millió hektárt. A 2006-ban életbe lépett Nemzeti Erdőprogramnak köszönhetően a jövőben is folytatódnak az erdőtelepítések, így erdősültségünk a közeljövőben meghaladja az ország összterületének 25 százalékát.
Minden egyes magyar állampolgárra több mint 1000 négyzetméter állami erdő jut, mely terület 5 lakóház területének felel meg.
(E változás nemcsak Európában, de a világon is egyedülállónak számít.)
Növényfajokban gazdag erdők
Büszkék lehetünk rá, hogy hazánk területének több mint 9 százalékát eredeti növénytakaró borítja, valamint, hogy erdeink növényfajokban való gazdagsága a Föld átlagának csaknem tizenötszörösére tehető.
Erdészek és erdőgazdálkodók
Az állami erdészeti társaságok az ország erdőinek 56 százalékát kezelik, szakmailag elhivatott szakemberekkel, összesen 1,2 milliárd hektár összterületen. Az erdészek és erdőgazdálkodók a természeti és társadalmi környezet, valamint a természetes életminőség megőrzése és javítása érdekében igyekeznek munkájukat végezni.
Magánerdők
Magyarország további erdőterületeit (44 százalék) magánszemélyek birtokolják. Az állami tulajdonú erdészeti társaságok egyre több magánerdő tulajdonos erdőkezelési feladatait látják el – erdővédelem, környezetvédelem, természetvédelem, egészségügyi-, szociális-, turisztikai-, oktatási-, kutatási szolgáltatások területén –, melynek köszönhetően újabb erdőterületek szakszerű kezelése válik biztosítottá.
Turistaútvonalak
Az Európa szívében elterülő magyar rengeteg soha nem hitt területet foglal magában. Amennyiben a hazai erdőterületeken húzódó, jelölt turistavonalak bebarangolására szánnánk magunkat, annyit gyalogolhatnánk, mintha 8-szor körbejárnánk Magyarország határvonalán. A táj szépségeiben természetesen kényelmesebb módon is gyönyörködhetünk, hiszen hazánk területén 260 km hosszúságú erdei vasútvonal működik, amelyeken évente több mint 1 millió kiránduló utazik.
