Fotó: Vékony Viktor
A napokban közöltük sajtószemlénkben a Népszava napilap május 28-ai számában Nemzeti park, erdőgazdaság: két dudás egy csárdában címmel megjelent cikket, mely írás egy olvasói levél nyomán született.
Ezúttal közreadjuk az eredeti olvasói levelet, valamint a Gemenc Zrt. illetékes szakemberének erre írt válaszát.
Tisztelt Döntéshozók, Környezetvédők és Újságírók!
A nemzetközi viszonylatban is egyedülálló Gemenci Erdőnk (le)rombolása miatt fordulok Önökhöz segítségért.
Szekszárd környékén több természetvédelmi és fokozottan védett terület is van, a Gemenci Erdő is ilyen.
A hétvégén jártam az északi végétől körülbelül 20 km mélységig az erdőben:
A Duna töltés mentén, északról, Domboritól haladva több helyen pusztaság fogadott, kivágták az erdőt, úgy hogy a töltésről látni lehet a több száz méterre lévő Dunát.
A Sió környékén, ahol a kirándulóközpont is van (Bárányfok), valóban természetes az erdő, azonban a Szekszárdról vezető Keselyűsi út végén már ismét láthatóak a fakitermelés jelei.
A Keselyűsi úttól a Duna irányába egy olyan 7-8 méter széles földút vágja ketté az erdőt a fokozottan védett terület határáig, melyen kényelmesen elfér egymás mellett két teherautó. A természetvédelmi terület közepén, a fokozattan védett terület határán halmokban a méteresnél is vastagabb, láthatóan egészséges farönkök.
A fokozottan védett területen vezető műúton(!?) haladtam, mikor egy helyi illetőségű erdész megállt mellettem és a terepjárójából (kerékpárral voltam) illedelmesen felvilágosított, hogy a fokozott védelem miatt itt nem tartózkodhatok. Annak nem örültem, hogy természetszerető emberként nem sétálhatok, vagy kerékpározhatok szabadon az erdei utakon, annak viszont igen, hogy láthatóan van gazdája a területnek!
A Duna mentén déli irányba haladva letarolt területek és sorokba ültetett fákkal, fiatal erdők váltják egymást, az ártéri élővilág bujaságának nyoma sincs. Nemhogy a védett élőhelyek, növények nincsenek meg, de még a favágók által otthagyott szemét, olajos kannák is csúfítják a területet.
Egy tarvágással lecsupaszított területen mi marad az élővilágból?
A kivágott, védett, egészséges, 50-100-150, vagy akár 200 éves, természetes erdők helyére újonnan telepített sorerdőknek mi köze az ártéri élőhelyhez, élővilághoz?
Körülbelül a Gemenci ártér közepén, a Duna partján ráakadtam egy láthatóan hajórakodásra ideiglenesen kialakított helyre, ahonnan a kitermelt fák, vagy levadászott állatok könnyedén hajóra rakhatóak, de ezt tovább gondolni nem is akarom.
Gyakorlatilag az általam bejárt területeken természetes erdő csak ott van, ahová a kirándulók mehetnek, illetve a belépést tiltó tábláktól még néhány száz méterig. Ezen kívül 30-40 évesnél öregebb fák, csak a letarolt területek és a sorerdők határain, illetve gépekkel nehezen megközelíthető helyeken vannak (vízpartok, szigetek).
A teljesség igénye nélkül csatoltam néhány képet.
Szekszárd környékén van Sötétvölgy és Szálka, ahol szintén hasonló rablógazdálkodás folyik védett területeken.
A természetvédelmi körzeteken kívül már alig vannak fák, öreg fák szinte nincsenek is. Az önkormányzati gondozású területek nagy részén (pl.: Szekszárd, Kölcsey ltp. 30-40 éves egészséges fák kivágása – egyik fő értéke volt annak a lakótelepnek) éppúgy megfigyelhető a környezetrombolás, mint a magánterületeken. A közútkezelő erdősávokat tüntet el, …..
Az egyedi löszképződményei és borkultúrája miatt méltán híres Szekszárdi Dombság két dombbal fogyatkozik az útépítések nyomán, …….
A lakott területeken és közvetlen környezetükben végbement természetrombolást talán majd a kevés, itthon maradt gyermekeink és unokáink faültetésekkel, következetes környezetépítéssel ellensúlyozzák, azonban ha a védett területeinket nem óvjuk meg és hagyjuk, hogy néhány felelőtlen hivatalnok és kapzsi vállalkozó ezt is elpusztítsa, na ezt a jövő generációi sem tudják helyrehozni.
Ebben a kérdésben a hivatalos szervektől felelős döntéseket, a természetvédőktől felügyeletet és szakmai segítségnyújtást, a médiától pedig hiteles tájékoztatást kérek, olyat ahol önálló hatalmi ágként pártatlanul és tárgyilagosan tájékoztatja a közvéleményt.
Remélem ez nemcsak nekem fontos és a média végre demokráciához méltóan él azon hatalmával és felelősségével, hogy a nyilvánosság bevonásával ellenőrzi és felügyeli a közérdeklődésre számot tartó közügyeket és nem szükséges a védett területeink elpusztításának megakadályozása érdekében nemzetközi fórumokhoz fordulni.
Ismerem a magyar közállapotokat, félek is, hogy majd a jelenlegi állapotok ellenére is engem akarnak megbüntetni, amiért bementem az erdőnkbe, de bízom benne, hogy a levelem eljut legalább egy olyan ember kezébe is, aki tenni is tud és a felelősséget nem hárítja, hanem él vele.
Szekszárd, 2008. május 14.
Üdvözlettel:
Vékony Viktor
Tisztelt Döntéshozók, Környezetvédők és Újságírók!
Vékony Viktor úr 2008. május 14-én köre-mailen szólított fel sokakat segítségnyújtásra. A tárgy „ kiirtják a Gemenci Erdőt” címmel jelent meg. A szerző által bejárt terület nagy része a Gemenc Zrt. Vagyonkezelésében van, így feltétlenül reagálnunk kell rá. Indokolt a megszólalásunk azért is, mert Ő korrektül a Gemenc Zrt.-nek is megküldte a véleményét.
Jó szándékú laikusként azonban megállapításai sok helyütt magyarázatra, kiegészítésre szorulnak. Már a cím sem pontos! Az erdő kiirtása olyan tevékenység, amikor a földben lévő gyökerükkel együtt termelik ki a fákat és az erdő helyén más művelése kezdődik, a termőföldnek például szántó, gyümölcsös vagy műszaki létesítmények épülnek rajta. Magyarországon ha az erdő faállománya kitermelésre kerül, a kivágott fák helyére új faállományt kell létrehozni, azokat fel kell újítani. Az erdő faállományának egyedei ugyanúgy elöregszenek, mint az ember. Ezért az egykorú faállományt, amikor éretté válik, akkor célszerű kitermelni. Ilyenkor még hasznosítható, később már csak tüzelési célra vagy annak sem. A látogató sok helyen nem talált erdőt, illetve nem szakemberként is észrevette, hogy a fák mesterségesen, emberi tevékenység, ültetési eredményként állnak az erdőben. Ezen nem kell csodálkozni, a gemenci erdő háromnegyed része ugyanis ültetett, mesterséges erdő! A Duna szabályozása előtt árvízkor a Szekszárdi-Geresdi dombvidék lábáig víz borította területet, amelynek levonultával a sásos, savanyú füves legelőkön legeltetést folytattak. Erdők csak a magasabb göröndökön voltak. A folyószabályozás után (1872-76) történtek az erdőtelepítések, ezekből az első telepítésekből találhatók az idős tölgyesek. A bellyei főhercegi uradalomban még voltak olyan helyek is ahová fenyő fajokat ültettek, amelyek azután gyorsan kipusztultak. A rövidebb korú faállományokat már egyszer levágták (kőris, dió, juhar, szil) és újra ültették. A gyorsan növő nyarakat, füzeket már többször felújították. A mesterséges telepítéseket a Duna vízszintjének folyamatos süllyedése is indokolta, egyre nagyobb területek váltak szárazabbá. A szabályozás óta a vízszint mintegy 180 centimétert süllyedt. Ahová a szabályozás után füzet lehetett ültetni, ma kőris és tölgy él meg és egyre nagyobbak a száraz homokos „sült” göröndök, ahol csak galagonya, inváziós ámorfa található. Az említett Sió parti „természetesnek” látszó állomány is mesterséges! Természetesek még valamennyire a vizes élőhelyek, tavak, holtágak, ott viszont nincs erdő. Tudnunk kell, hogy a mai vízviszonyok és agresszív inváziós fajok mellett, ha a gemenci erdő szakszerű kezelésével felhagyunk, faállományban és természeti értékeinkben is degradált erdővé válik! Az erdőket elődeink gazdasági céllal telepítették, amelyet azután a természetvédelmi értéket jelentő növény és állatvilág elfoglalt, belakott. Ha dédapáink ezt nem tették volna, ma ugyancsak kevés védenivaló lenne!
A megállapítás helyes, van gazdája a területnek. A szakszemélyzet kötelességei közé tartozik a terület védelme.
Gondolja meg Vékony úr, ha a százezer feletti látogató mind végig kerékpározott volna az ön útvonalán, akkor rozsdás kerékpárok is szegélyeznék az útját, a súlyosabb károsításokat most nem említve. A terület megtekinthető a 30 kilométeres erdei vasút, nyitott kocsijaival végigutazhat a látogató a gemenci erdőn Pörbölytől-Bárányfokig. Az utazás alatt vagy előtt szakember válaszol a kérdéseire, amelyre most utólag kell rávilágítani és tévedéseit helyreigazítani. A tarvágás valóban a legrosszabb megoldása az erdő megújításának, de bizonyos faállományok lecserélése más módon nem oldható meg. Emiatt engedélyezi az erdészeti és a természetvédelmi szakhatóság. Az erdőgazdálkodás évszázadok óta kötelezően betartandó üzemtervek alapján, szakfelügyelet mellett folyik a Gemenc Zrt-nél is. Az erdőtörvény előírásainak betartásán túl a Gemenc Zrt. valamennyi hatályos törvény, így a természetvédelmi törvény előírásainak megfelelően gazdálkodik.
Az ártéri erdő bujaságát az árvíznek köszönheti, amely valószínűleg a médiában sokat szereplő klímaváltozás miatt egyre ritkább, akkor viszont a gátak közé szorított víznek nagyobb a kára mint a haszna az erdőre és emberre egyaránt.
Vékony úr többször is említi a fokozottan védett területet. A védettségi kategória említésekor ki kell térnem a természetvédelemmel kapcsolatos mai helyzetünkre. A természetvédelemben semmiféle hatása a rendszerváltásnak nem található. A régi majd „pártunk és kormányunk megmondja” rendszer működik. Az 1996-os LIII. Törvény teljesen a régi rezsim szerinti szabályozás. A miniszter kijelöli, az ország védi. Hogy mit, mikor, menyiért és főképp miért? Abba mi „egyszerű helyi” állampolgárok ne szóljunk bele. A védetté nyilvánítás, a kijelölés, módja a tulajdonhoz és az önigazgatáshoz fűződő alkotmányos jogunk semmibevétele.
Hatalomnöveléssel és gátlástalan földrablással egybekötött játék a vidéki lakosság életének ellehetetlenítésével.
A nemzeti parkokat sorra létrehozták irreális célokkal, annak ellenére, hogy azt a IUCN nemzetközi szervezet nem ajánlotta. A védettségi kategóriákat szintén rosszul határozták meg. Az Európában létjogosult IV-V. védettségi kategóriájú faj és élőhely-védelem, valamint tájvédelem helyett létrehoztak, persze csak papíron, ökológiai rendszert védő nemzeti parkokat. Nem a mesterséges soros erdőállomány van rossz helyen! A fokozottan védett besorolás a helytelen! Természetesen az nem mehet így örökké. Demokráciában a helyi lakosságnak kell döntenie természetvédelmi kérdésekben is, nem pedig érdekeinket semmibe vevő, fizetett „szolgánknak” a miniszternek. Nem kisebb a feladat, mint fejéről a talpára állítani szó szerint a természetvédelmet. Az lehet, hogy a mai „áldásos” tevékenységük hatására a vidéki lakosság néhol kihal arra az időre.
Ma nélkülünk és ellenünk akarják védeni a természetet hazánkban. Valószínűleg egyetértünk abban, hogy csak akkor sikerülhet, ha értünk és velünk együtt teszik. Sötétvölgy, szintén a Bátaszéki Erdészetünk által kezelt terület, ahol a tavalyi évtől kezdtük el a tarvágás nélküli lékes erdőkezelést úgynevezett folytonos erdőborítás mellett. A rablógazdálkodás említése hibás és sérti a térségben élő többi erdőgazdálkodót is. Erdővel az gazdálkodik az erdő élőfakészletét rabolva, aki az éves növekedést (növedék) meghaladó mennyiségű fát termel ki. A Gemenc Zrt. különböző okok miatt (védelmi korlát, piac, időjárási korlát) a növedék 70-80%-át termeli csak ki évtizedek óta.
Állítását bizonyítania kell, ha valaki erre fel fogja szólítani. Az észrevételeiből a végére hagytam a kikötői és rakodói infrastruktúrát. Igen, a gemenci erdőt a fa több helyről csak a vízen keresztül tudja elhagyni. Látogató is sok helyre csak a vízen keresztül tud eljutni. Reméljük, ha egyszer a valóságnak megfelelő besorolású oktató, bemutató, rekreációs nemzeti park lesz, akkor nem csak ön, hanem százezernyi magyar és külföldi EU-s állampolgár látogathat el a gemenci erdőbe, hogy pihenjen, tanuljon és megcsodálja nem elsősorban a faállományát az erdőnek, hanem a benne élő növény és állatvilágot.
Ha pedig élményeit, tapasztalatait a médián keresztül megkívánja osztani másokkal is, javaslom önnek, előtte kérjen szakmai segítséget, különben az erdővel és természetvédelemmel foglakozó honfitársaink munkáját minősíti dehonesztáló jelzőkkel, az Önhöz hasonló laikusokat pedig tévesen tájékoztatja.
Tisztelettel:
Baja, 2008. május 26.
Bodor László erdőgazdálkodási osztályvezető
