2021. június 23. - Az új EU erdészeti stratégia tervezete: tényleg ideje megfontolni az EU erdészeti és erdőalapú ágazat véleményét
Míg az EU 2020 utáni jövőbeli erdészeti stratégiáját várhatóan július 20-án teszik közzé, addig az uniós erdészeti és az erdőalapú ágazatot nagyon mély aggodalommal tölti el az Európai Bizottságon belül a szervezetek között a tervezetről folyó jelenlegi konzultáció. Az ágazat által az elmúlt hónapokban kifejtett álláspontokat sajnos nem vették figyelembe a tervezetben. Ezenkívül úgy tűnik, hogy az Európai Parlament1 és a Tanács2 figyelmen kívül hagyta az új stratégiát. Sürgősen felhívjuk az Európai Bizottságot, hogy vegye komolyan figyelembe az erdészet és az erdőalapú szektor véleményét az új erdészeti stratégia közzététele előtt, és tegyen jelentős változásokat a tervezetben. Az ágazatunk véleményének továbbra is figyelmen kívül hagyása az EU teljes erdészeti és erdőalapú ágazatának megzavarása kockázatát keltheti, és azon emberek millióinak teljes motivációjának és támogatásának, valamint igényeinek figyelmen kívül hagyása, akik a „tő mellett”, a helyszínen a dolgoznak. Ez a stratégia végrehajtásának kudarcát okozná. Az új erdészeti stratégiának egyensúlyt kell teremtenie az összes ökoszisztéma szolgáltatást megvalósító funkcióban, ideértve az erdőalapú értéklánc teljes támogatását, a versenyképesség megőrzését és a folytatás érdekében hozzájárulni a zöldebb gazdasághoz.
1. Az erdők állapotára vonatkozó adatoknak teljeseknek és megfelelően felhasználhatóknak kell lenniük.
Bár különféle adatforrások állnak rendelkezésre, az EU erdészeti stratégiájának és célkitűzéseinek tovább kell épülniük az erdők állapotának és tendenciáinak alapos felmérésével, különösen az erdő erőforrásainak függvényében a globális, páneurópai, EU-alapú és nemzeti értékelésekhez. Bármilyen gyűjtött adatot és a jelentést az illetékes tagállami hatóságoknak az országos erdőmonitoring és az erdőgazdálkodók statisztikáival kell alátámasztani, a megtévesztő információk elkerülése érdekében. Az adatforrásokat is mindig meg kell említeni.
2. A fenntartható erdőgazdálkodásnak és a multifunkcionalitásnak továbbra is az új stratégia legfontosabb alapelvének kell lennie
Az EU erdeiben alkalmazott fenntartható erdőgazdálkodási (SFM) gyakorlatok egyértelműen azt mutatják, hogy az ökoszisztémák ökológiai funkciói, beleértve a biológiai sokféleséget, fenntarthatók az aktívan kezelt erdőkben a biomassza, a faanyag, a nem fatermékek és egyéb ökoszisztéma-szolgáltatások mellett, miközben továbbra is hozzájárulnak az éghajlatváltozás mérsékléséhez és az ahhoz való alkalmazkodáshoz. Az erdei ökoszisztémák egyre inkább kiettek a klímaváltozás okozta különféle biotikus és abiotikus nyomásnak, például: tűz, szárazság és vihar, valamint kártevők és betegségek kitörése. A fenntartható erdőgazdálkodás az erdők rugalmasságának és az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodásának optimális módja, lehetővé téve számunkra, hogy ezzel hozzájáruljunk az EU Zöld Megállapodás céljaihoz. Az erdők sokfélesége miatt - és a tervezetben foglaltakkal ellentétben - nincs „mindenki számára megfelelő” erdőkezelési módszer. Az erdőgazdálkodási gyakorlatok tükrözik ezt a sokféleséget, és bele vannak ágyazva nemzeti és regionális jogszabályok a kompetencia-elosztási és a szubszidiaritás elvének megfelelően, amelyek összhangban vannak a Forest Europe kritériumaival és mutatóival. Új jogi keret meghatározása, amely megtenné - tartalmazzon egy összehangolt erdőtervezési és - kezelési eszközt uniós szinten, vagy az uniós mutatók meghatározását, a fenntartható erdőgazdálkodás küszöbértékei nemcsak erőteljesen befolyásolják az EU erdőinek fenntartható kezelését, hanem torzítják ezt a hivatalosan elfogadott rendszert is.
3. A biogazdaságnak többnek kell lennie, mint hosszú élettartamú fatermékeknek, és integrált értékláncra kell támaszkodnia
Az EU erdészeti és erdőalapú ágazata alapvető eleme a 2050-es cél elérésének előírásában a szénsemleges cél, mivel három alapvető módon járul hozzá az éghajlatváltozás mérsékléséhez (az úgynevezett „3 S”): szénmegkötés, fákban és fatermékekben történő szén-dioxid-tárolás és szén helyettesítő nyersanyag biztosításával a fosszilis üzemanyag-alapú anyagok és az energia helyettesítésére. A kiváló minőségű fa nyersanyag kitermelése előtt számos más gazdálkodási műveletet is el kell végezni, amely műveletek más minőségű fa más célú felhasználását eredményezik. Ebből kifolyólag, a hosszú élettartamú fatermékek támogatásához aktív erdőgazdálkodás támogatására van szükség, ideértve az egyéb faalapú termékek, például papír, csomagolás és energia előállítása és fogyasztása, amelyek szükségesek az EU széndioxid-semleges célkitűzéseinek eléréséhez.
A hosszú élettartamú fatermékek mesterséges előtérbe helyezése más fatermékekkel szemben az erdőgazdálkodási ciklus, valamint az erőforrás-hatékonyság magas szintjének figyelmen kívül hagyását jelenti, amelyet már a teljes erdészeti értéklánc alkalmaz. Ha az új EU erdészeti stratégia a fenntartható biogazdaság előmozdítását és ösztönzését kívánja elérni az EU-ban, akkor annak logikusan ki kell terjednie a fa minden felhasználására, összhangban a már elfogadott európai jogszabályokkal és az elfogadott célokkal.
Ami a kutatást és az innovációt illeti, az európai erdészeti ágazat meglévő kutatásait és a teljes értékláncot lefedő Innovációs Agenda3-at kiindulópontként kell elismerni a jövőbeni kutatási és innovációs tevékenységek javaslata során.
4. Az erdőtulajdonosoknak és az erdőgazdálkodóknak nyújtott támogatásnak átfogónak kell lennie
Az éghajlatváltozással, a biológiai sokféleséggel, a biogazdasággal, a vidékfejlesztéssel és a megújuló energiával kapcsolatos politikáiban az EU nagyon ambiciózus célokat tűzött ki az erdőkre vonatkozóan. Jelenleg főleg a fa biztosítja az erdők multifunkcionális kezeléséhez szükséges finanszírozást. Pénzügyi támogatásnak és az ösztönzőknek együtt kell járniuk az erdőgazdálkodással, a nyílt piacgazdaság részeként. Új az erdőkkel kapcsolatos politikák tehát nem korlátozhatják az erdők gazdasági fejlődését és nem befolyásolhatják a munkahelyeket az ágazatban. Továbbra is pénzügyi támogatást kell nyújtaniuk mind az állami, mind a magán-erdőtulajdonosoknak és-gazdálkodóknak multifunkcionális szerepük megvalósításához, különösen az éghajlatváltozással szembeni ellenálló képesség és az uniós erdők alkalmazkodásának növelése érdekében. Ezzel párhuzamosan ki kell dolgozni a faellátáson kívüli egyéb ökoszisztéma-szolgáltatások finanszírozását, feltéve, hogy azok továbbra is önkéntesek maradnak, külön pénzügyi eszközök és elegendő költségvetés kíséretében.
Politikai és társadalmi támogatásra is szükség van, amely az erdőtulajdonosok és -kezelők tapasztalatának és szakértelmének, valamint napi munkájuk és erőfeszítéseik elismeréséből és ösztönzéséből áll. Ezenkívül az erdőtulajdonosok és az erdőgazdálkodók támogatása azt jelenti, hogy foglalkozni kell az erdők összetettségével és az erdőgazdálkodással, amely többnyire az erdők, ökoszisztémáik, valamint tulajdonosaik és kezelőik sokféleségében rejlik. Az új erdőstratégia tervezetében jelenleg javasolt dualisztikus állítások az erdőgazdálkodási gyakorlatokról és arról, hogy miként kellene jobban kezelni az erdőket, ellentétesek a támogató állításokkal.
5. Minden új erdőtanúsítási rendszer kidolgozása előtt alapos értékelést kell végezni
Erdőminősítés van az EU-27 szerint már az EU teljes erdőterületéből kb. 78 millió hektáron. Az erős, önkéntes erdőminősítési rendszerek, mint például az FSC és a PEFC, régóta rendelkeznek szakismeretekkel a fenntartható erdőgazdálkodási gyakorlatok támogatásáról, amelyek a biológiai sokféleséggel kapcsolatos célkitűzéseket is magukban foglalják, és szigorú eljárásokat alkalmaznak annak biztosítására, hogy minden követelményt gondosan alkalmazzanak. Ennélfogva a meglévő erdőminősítési rendszerek kiegészíthetik és támogathatják az erdőkkel kapcsolatos uniós politikák végrehajtásának programját. Sőt, az önkéntes erdőminősítési rendszerek az évek során fejlődtek. Üdvözöljük e rendszerek uniós intézmények általi ellenőrzését, segítve azokat a folyamatos fejlesztésben.
A tervezetben javasolt új önkéntes uniós erdőgazdálkodási tanúsítási rendszer megkettőzné az erőfeszítéseket és a kapcsolódó költségeket, és bonyolultabbá válhat a piaci szereplők számára, aláássa az eddigi erőfeszítéseiket, valamint a kapott bizalmat meglévő tanúsítások iránt. Ezenkívül egy további rendszer zavart okozhat, és a fogyasztókat megtévesztheti. Ezért minden új rendszerhez alapos előzetes értékelésre van szükség a költségek és haszon beazonosításához, összehasonlítva a széles körben elfogadott meglévő rendszerek által már biztosítottakkal, amelyek már léteznek az EU-ban. Az új tanúsítási rendszer létrehozása helyett az EU Bizottságot az arra ösztönözzük, hogy nyújtson támogatást a kistermelőknek a meglévő tanúsítási rendszerekbe történő belépésre, és ösztönözze ezeket a rendszereket a továbbfejlesztésre.
1/ Az Európai Parlament 2020. október 8-i állásfoglalása az európai erdészeti stratégiáról - A továbblépés (2019/2157 (INI))
2/ A Tanács következtetései az EU erdészeti vonatkozású politikáiról és az EU erdészeti stratégiájáról a 2020 után - (november 10 2020)
3/ FTP stratégiai kutatási és innovációs menetrend 2030
Aláírók: Bioenergia Európa
A Faipari Európai Szövetség (CEI-Bois)
Mezőgazdasági, Vidéki és Erdészeti Vállalkozók Európai Szervezete (CEETTAR)
Európai Erdőtulajdonosok Szövetsége (CEPF)
Európai Papíripari Szövetség (CEPI)
Európai mezőgazdasági termelők és európai agrárszövetkezetek (Copa és Cogeca)
Európai Földbirtokosok Szervezete (ELO)
Fűrészipar Európai Szervezete (EOS)
Európai Állami Erdőszövetség (EUSTAFOR)
Az Erdőtulajdonos Közösségek Európai Szövetsége (FECOF)
Erdőalapú ágazati technológiai platform (FTP)
Program az erdei tanúsítás jóváhagyásához (PEFC)
Európai Erdészek Szakszervezete (UEF)
Dél-Európa Erdészeti Szakszervezete (USSE)
{jcomments on}
