Az irhájából mosómedve prémsapkát készített.KASSEL –1934-ben Hermann Göringhez, a náci párt magas rangú vezetőjéhez látszólag természetes kérés érkezett a Birodalmi Erdészeti Szolgálattól. Egy prémesállat-tenyésztő telep várt engedélyre, hogy egy csapat egzotikus, bozontos farkú teremtményt engedhessen ki a vadonba, úgymond a helyi fauna gazdagítása végett, s hogy a helybeli unatkozó vadászoknak valami új lőnivalóval szolgáljon – írja a The Washington Post.
Göring jóváhagyta a kérelmet, s akaratlanul is egyfajta ökológia katasztrófát engedett ki a palackból, amely még ma is terjed Európában. Az Észak-Amerikából behozott faj, Procyon lotor, avagy közönséges mosómedve gyorsan megkedvelte a közép-németországi erdőket. Természetes ragadozó ellenséggel nem kellett számolnia, a vadászokat pedig egyre nagyobb számban szólította el a második világháború, így aztán az erdőlakó kis lény szépen szaporodott.
Vadbiológusok szerint a gondot tovább növelte, hogy a bombatámadásokban megrongálódott más tenyésztő telepekről is szabadultak el mosómedvék.
Ma becsülhetően egy millió mosómedve él Németország területén, s számuk folyamatosan növekszik. A hivatalos statisztika alapján 2005-ben a vadászok, és a gyors autók tízszer annyi mosómedvével végeztek, mint egy évtizeddel korábban.
Az állatok átjutottak a határon, és behatoltak a Németországgal szomszédos területekre is. Ma már előfordulnak a Balti–tengertől az Alpokig. Tudósok azt mondják, észleltek mosómedvét egészen messze, keleten, Csecsenföldön is.
A mosómedvék megjelenésükkel többnyire nem bontották meg vagy szakították meg az erdő természetes rendjét, bár vannak, akik a fészkekből eltűnő tojások miatt, s így az énekes madarak számának csökkenéséért a mosómedvéket teszik felelőssé.
A legnagyobb hatással inkább az emberre voltak.
Halmozódnak a panaszok a félelmet nem ismerő mosómedvék miatt, amelyek behatolnak az otthonokba, értékekben tesznek kárt, és költségekbe verik az ingatlantulajdonosokat, akik nehezen tudják kitenni a kártevők szűrét.
A németek a Procyon lotort „mosó” medvének nevezik, mert szokásuk a mancsmosás és élelmüket is vízbe mártják. Sehol máshol nem él annyi mosómedve Németországban, mint Kasselben. A Hesse állam középső részén található városkának 200 ezer lakosa van. A maszkos pofájú emlős számára bőven vannak arrafelé lombos zöldövezeti kertek, amik nagykiterjedésű erdőkkel határosak.
Mára a város erőfeszítéseit arra korlátozza, hogy szórólapokat terjeszt, ösztönözve a lakosokat, hogy zárják el, helyezzék biztonságba a háztartási hulladékot és a komposzt kupacot, a két fő táplálékszerző helyet. Azoknak, akik gyötrődnek a kis állatok miatt, két lehetőségük van: vagy maguk kezelik a problémát, vagy a Frank Beckerhez hasonló, magán prémvadász csapdázóhoz fordulnak.
A csapdábaejtés általában csak átmeneti megoldás. Becker szerint csupán idő kérdése, hogy mikor költözik még több mosómedve a környékre. Ezért, ő a maga részéről az otthonok biztosítását megoldó rendszerek eladására törekszik, amikkel megállíthatók a behatoló állatok.
A szakember, aki már mosómedvék ezreit fogta el, egyszer megkóstolta az állat húsát, ami szerinte nagyon intenzív ízű, a vadállatok jellemző íze, de egyszerűen nincs kereslet az állat semelyik szerve, része iránt. Megtartotta viszont az irhát, és mosómedve prémsapkát készített belőle.
