Meglepetéssel és hitetlenkedve olvastam az Élet és Tudománytól átvett, az Erdészeti Lapok 6. számában megjelent híradást egy 9550 éves lucfenyő matuzsálem „felfedezéséről”.

Önmagában egy ilyen korú lelet feltalálása elképzelhető, és a — cikk állításával ellentétben — eddig ismereteinknek meg is felel. Ugyanis C14 izotóppal datált makrofosszíliák és pollen-elemzések alapján Skandinávia jégkorszak utáni beerdősülése elég jól ismert. A félszigetet 10,000 évvel ezelőttig olyan összefüggő jégpáncél borította, mint ma Grönlandot. A következő ezer évben Svédország déli felében az erdősülés megindult, fenyők, sőt egyes lombos fajok is kimutathatók. Viszont ezután a feltételek zordabbá váltak, és 8000-4000 között a tajga (ezzel együtt a lucfenyő is) visszavonult, majd kelet felől terjedve 4000 évvel ezelőtt ismét behatolt a félszigetre. A skandináv félsziget egészét a luc csak az elmúlt évezredben hódította meg, úgyhogy a vikingek korában a norvég partok egyes részein még hiányozhatott. Összességében tehát a lelet kora nem zárható ki, az azonban meglehetősen hihetetlen, hogy közel ezer m-es tszf. magasságban, majdnem a sarkkörön egy populáció az említett zord négyezer évet átvészelte volna.
Az Élet és Tudomány cikke emellett azt az eléggé valószínűtlen tényt is feltételezi, hogy ez a nevezetes fenyő matuzsálemi élete során legalább tízszer gyökérsarjról felújult(?). A fenyőknél a gyökérsarjak képzése rendkívül ritka; hogy ezt ráadásul egyetlen egyed ismételten produkálja, több mint hihetetlen. (Ha igaz, kezdhetjük az ismerkedést a luc sarjerdőkkel!) De mintha mindez még nem volna elég, még azt is megtudhatjuk, hogy ez a gyanúsan vitális ősfa egy hazánkban eddig ismeretlen fafaj, a norvég lucfenyő képviselője (félreértés kizárva, a cikk többször ezen a néven említi!).
Mielőtt azonban keserű szemrehányásokkal illetnénk hazai dendrológia oktatásunkat, nem árt egy pillantást vetni az információ forrására, amely az angol nyelvű National Geographic News. Lehetséges, hogy szimpla félrefordítással van dolgunk? Hogy a fajnevek tükörfordítása nem éppen megbízható megoldás, az alábbi példákon szeretném szemléltetni:
a „Scots (vagy Scotch) pine” NEM skót, hanem erdeifenyő;
az „Austrian pine” NEM osztrák- hanem feketefenyő;
a „Turkey oak” NEM töröktölgy, hanem cser;
a „Swiss stone pine” NEM svájci kövifenyő, hanem cirbolya;
az „English oak” NEM angol, hanem kocsányos tölgy.
Na és persze a „Norway spruce” se norvég luc, hanem a jó öreg Picea abies.   Mátyás Csaba