2013. szeptember 16. - Rövid ideig tartó, de súlyos betegségben elhunyt dr. Gólya János, a NymE nyugalmazott egyetemi docense.
Váratlanul és fiatalon, örökre eltávozott körünkből a hazai és az európai erdésztársadalom közismert és megbecsült alakja; aki kiváló szakismeretének és nyelvtudásának köszönhetően magabiztosan mozgott mind a gyakorlati életben, mind az elméleti kutatás és a felsőoktatás szintjén – itthon és külföldön egyaránt. Szenvedélyesen kutatott és vizsgált szűkebb szakterülete az erdőhasználattan, a fakitermelés volt. Életrajza felvázolásakor eseményekben és eredményekben gazdag szakmai pályafutásról emlékezhetünk meg.
1950. május 17-én született, Gödöllőn. Az általános iskolát 1956–64 között végezte el, Turán.
1964-68 között a pannonhalmi Bencés Gimnáziumban folytatott középiskolai tanulmányokat, majd 1968-ban ott tett érettségi vizsgát. 1968-tól a soproni Erdészeti és Faipari Egyetem Erdőmérnöki Karának hallgatója volt, ahol 1974-ben erdőmérnöki oklevelet szerzett.
1974. augusztusától az Erdészeti Tudományos Intézet soproni Kísérleti Állomására került. Beosztása kezdetben tudományos segédmunkatárs, majd 1984-től tudományos munkatárs, 1996-tól 1998-ig pedig tudományos főmunkatárs volt.
Az ERTI-ben kutatásai elsősorban a vállalati, üzemi munkaszervezés és munkavédelem területére terjedtek ki. Vizsgálta a munkaidőalap kihasználását a fakitermelésben és a faanyagmozgatásban. Elemezte a kíméletes fakitermelés jövedelmezőségre való hatását, és az ehhez kapcsolható ösztönzési rendszereket. Folyamatosan végzett fahasználati költség–hozam számításokat is.
1991-től – melléktevékenységként – erdészeti eszközök, felszerelések forgalmazásával és erdészeti szolgáltatással foglalkozott az ország egész területén.
Már az 1980-as évek elejétől segítette az egyetemen folyó gyakorlati és elméleti oktatást. Gyakorlati bemutatókat tartott a hallgatóknak, vendégelőadóként szerepelt a nappali- és szakmérnök-képzésben, valamint a vezetőképző tanfolyamokon. Előadásait mindig a legkorszerűbb oktatástechnikai eszközökkel tette szemléletessé, gyakran látványossá.
A Soproni Egyetem többszöri meghívására 1998-ban végül az Erdőhasználati Tanszékére került mint tanszéki főmunkatárs, majd 2001. májusától mint egyetemi adjunktus. Alapjaiban újította meg és tette hatékonnyá az erdőhasználattan gyakorlati oktatását; majd később rendszeresen megírta és frissítette az általa oktatott elméleti tárgyak jegyzet- és segédanyagait. Oktatóként a hallgatók nevelését is fontosnak tartotta; szigorúan bánt velük, megkövetelte a fegyelmet; de a fiatalok vidám incselkedéseiben is partnerük volt – a balesetveszélyes fakitermelési gyakorlatok után.
Ő maga – levelező doktoranduszként – 2003-ban szerzett doktori (Ph.D.) fokozatot. Értekezésének címe: „Fakitermelési munkarendszerek gyérítésekben” volt; mely témakörben korábban európai hírnévre tettek szert, az ERTI-ben működő kutatócsoportjának tagjaival együtt.
2004. januárjában egyetemi docenssé nevezték ki. 2004. júliusától 2006. decemberének végéig pedig az Erdőhasználati Intézeti Tanszék vezetője volt.
2010. novemberében egyetemi docensként kérte nyugdíjaztatását.
Az egyébként Magyarország által kezdeményezett és elsőként hazánkban megrendezett Nemzetközi Fakitermelő Verseny (később Fakitermelési Világbajnokság) átmeneti magyar eredménytelensége után Gólya János aktivitásának köszönhetők az újabb kiváló helyezések.
1989-ben lett a Magyar Fakitermelő Válogatott edzője, 1991-től pedig csapatvezetője. 1992-től volt elnöke az általa kezdeményezett Fakitermelési Munkakultúra Alapítvány kuratóriumának. 2008. februárjában az ialc (Fakitermelő Versenyek Nemzetközi Szövetsége) vezetőségébe választották, ahol a versenyszabályzat és a kiértékelés kidolgozásának felelőse volt.
1974-től volt tagja az Országos Erdészeti Egyesületnek, ahol 1993-1998 között ellátta az Erdőhasználati Szakosztály titkári teendőit is.
1975. óta élt házasságban. Felesége, három gyermeke és két unokája mellől ragadta el a halál.
Dr. Marosi György (ERTI)
Dr. Rumpf János (NYME)
