„Akácos út…” – Nem őshonos ugyan az akác Magyarországon, de az alföldi ember viszonyát az fejezi ki leginkább a fafajhoz, hogy még dalba is foglalták az errefelé meghatározónak számító fás növényt. Rég nem látott virágzásnak lehettek tanúi májusban az erdőjárók, hiszen a megszokott 3-5 nap helyett, majdnem két hétig pompáztak az akácfák, miközben a levegőt megtöltötte a félreismerhetetlen illat.
A szakemberek szerint tízévente van példa hasonlóra, például egy esztendővel ezelőtt ebben az időszakban fagykár pusztított a térségben. A mostani jelenség elsősorban a – növények szempontjából – kiemelkedően jó tavaszi időjárásnak köszönhető: a fokozatos felmelegedést rendszeres esőzések kísérték – mondta Kaknics Lajos, a NYÍRERDŐ Nyírségi Erdészeti Zrt. vezérigazgatója.
A több mint 59 ezer hektár állami területen gazdálkodó részvénytársaság életében meghatározónak számít az akác, hiszen Szabolcs-Szatmár-Bereg és Hajdú-Bihar megyében a kezelt erdőségekben megközelíti a 45 százalékot a fafaj aránya. Az akácból jelenleg több mint száz exportra is kerülő termékféleséget gyárt az erdőgazdaság, a térburkolattól kezdve a vízépítészeti célokra használt cölöpféleségeken keresztül a méretes épületrönkökig. Megjelenik az akác például a közjóléti eszközök padjaiban, játékszereiben is. A tavaly átadott, Európában egyedülállónak számító nyírbátori gőzölő alkalmazásának köszönhetően pedig lehetővé vált az akáccal a keménylombú trópusi fafajok kiváltása is.
Kaknics Lajos emlékeztetett, hogy az elhúzódó virágzás rendkívül kedvező a méhészek számára is. A két megye területén majdnem 200, az állami erdőkbe rendszeresen visszajáró méhészt tartanak számon: sokan közülük évről-évre ugyanannak a területnek a használatára kérnek – és minimális területfoglalási díj megfizetése mellett kapnak – engedélyt az erdőgazdaságtól. Az erdészek minden esetben kitáblázzák a kaptárak elhelyezését, és a balestek elkerülése miatt, még sorompókkal is elkerítik a kasok környékét, emellett pedig az őrzési feladatokat is ellátják.
