Matuzsálemi kort ért meg az Állatkertben az amerikai fehérfejű rétisas Johnny, az állatkert legidősebb madara 37 éves korában pusztult el – tájékoztatta a ForestPress-t Hanga Zoltán, a Fővárosi Állatkert szóvivője.
A Johnny nevű madármatuzsálemet, amely egyébként az intézmény legidősebb tollas lakója volt, harminchét évesen érte a halál. Ez nagyjából kétszerese a vadonban élő fehérfejű rétisasok jellemző élettartamának. Az állatkerti állatok egyébként rendszerint tovább élnek a szabad természetben található fajtársaiknál.
A ForestPress a közelmúltban számolt be arról, hogy az Egyesült Államokban lekerült a súlyosan veszélyeztetett fajok listájáról.
Matuzsálemi kort ért meg Johnny, a Fővárosi Állat- és Növénykertben tegnapelőtt elpusztult fehérfejű rétisas. A ritka ragadozó madár 37 évet és három hónapot élt, amely, ha nem is világrekord, kiemelkedőnek számít ennél az állatfajnál!
Johnny 1970. április közepén kelt ki a tojásból a brit kolumbiai Charlotte királyné-szigeteken. A Vancouveri Állatkert közvetítésével még azon az őszön Budapestre került, ahol innentől kezdve élete végéig élt. A magyar fővárosban töltött csaknem 37 év során többször költözött új röpdébe, legutoljára a Parasztudvarral szemközt láthatta a közönség. Az elmúlt években Johnny volt az Állatkert legidősebb madara, és világviszonylatban is az egyik legidősebb fehérfejű rétisasnak számított.
A világ állatkertjeiben jelenleg 350 fehérfejű rétisas él. Közülük csupán egyetlen akad, amelyik biztosan idősebb: a Moszkvai Állatkertben élő hím madár a nyilvántartás szerint 1968. január elsején kelt. A Winnipeg város állatkertjében élő két madár nagyjából egyidős lehet Johnnyval. Kelési dátumuk pontosan nem ismert, egyikükét 1969-re, a másikét 1970-re teszik közelítő becslés alapján. Rajtuk kívül a québec-i Saint-Félicien városában működő állatkert fehérfejű rétisasának a kora mérhető össze Johnnyéval: 1970 májusában bújt ki a tojásból.
A szabad természetben élő fehérfejű rétisasok közül sok a tízéves kort sem éri meg, a húsz évesnél idősebb madarak pedig rendkívüli ritkaságnak számítanak. A rekord – a különböző szakirodalmi források szerint 22 és 28 év között lehet. Az állatkertekben, ahol az állatok többségéhez hasonlóan a fehérfejű rétisasok is tovább élnek, időként előfordulnak harminc évnél is idősebb állatok, a harmincöt évesnél idősebb állatok azonban még állatkerti körülmények között is kivételesen idős korúnak mondhatóak.
A fehérfejű rétisas egyébként az Amerikai Egyesült Államok címermadara. Eredetileg szinte egész Észak-Amerikában élt, Alaszkától egészen a Kaliforniai-öbölig. Manapság délen már ritkaságnak számít, az északabbra eső populációkat azonban sikerült megmenteni a kipusztulástól. A legnagyobb problémát a DDT-típusú növényvédő szerek használata jelentette. A méreg ugyanis a tápláléklánc csúcsán álló madarak szervezetében halmozódott fel, pusztulást, vagy szaporodási zavarokat okozva. Amikor 1972-ben betiltották a DDT használatát az Egyesült Államokban, a fajból már csak 900 pár élt az ország területén.
Tovább élnek!
Kevesen tudják, hogy az állatkerti állatok rendszerint jóval hosszabb ideig élnek, mint azok a fajtársaik, amelyeknek a szabad természetben kell megküzdeniük az életben maradásért. A hosszabb élettartam, jobb életteljesítmény részint annak tudható be, hogy az állatkertekben nincs olyan éles verseny, ráadásul a betegségek leküzdésében állatorvosi ellátás is segít, amellyel a vadonban élő állatok egyáltalán nem számolhatnak. Különösen a hím állatok életlehetőségei jobbak az állatkertekben, hiszen a versengés és a szelekció sokkal inkább érinti a hím, mint a nőstény állatokat.
