Megújuló energiának nevezik a biomasszát és ezen belül a bennünket érintő erdeinkben felnevelt, kitermelt faanyagot a dendro- masszát. A megújulás egyfajta önmagától bekövetkező, ismétlődő, természetes reprodukáló folyamatot jelent, tételez fel. A faanyagot (dendromasszát) adó erdeink meg- újulása az ember céltudatos beavatkozása nélkül ma már legfeljebb nagyon optimális körülmények között és csak igen kis kiterjedésű erdőészletekben valósulhatna meg, időben is tovább tartana. Nem is beszélve a jelenlegi klimatikus viszonyokról, ami nem képes garantálni már, hogy a végeredmény is az legyen ami a kiindulópont előtt volt. Még az erdők természetes felújításához is az ember folyamatos támogató, segítő beavatkozása szükségeltetik, míg 80-120 év alatt újra felnő és vágásérett lesz.
Éppen ezért talán helyesebb, és kifejezőbb is lenne, ha legalábbis a faanyagot megújítható vagy még inkább újratermelhető energiaforrásnak neveznénk. Az Európai Bizottság sem javasolta elismerni a fát, mint megújuló energiaforrást. A csehek és lengyelek sem ismerik el és nem is hajlandók támogatni. A németek csak 20 MW teljesítmény alatt és 60 % hatásfok felett adnak adókedvezményt az erőműveknek, de ezt is fokozatosan megszüntetni tervezik.
Az Országgyűlés határozatában kimondta : a megújuló energia részesedést 3,6 %-ról 2010-ig 6 %-ra kell emelni,ezen belül a villamos energia részarányát pedig 0,5 %- ról valamivel több mint hétszeresére 3,6 %-ra. Egy valamit azonban nem mondott ki a mai napig, mégpedig azt, hogy ebből mennyi MW-t kell előállítani a megújuló és újratermelhető energiák közül a szél, a víz és a bioenergia forrásokból, és ez utóbbiak közül legfőképpen az erdeinkből kitermelendő dendromasszából. A tervek szerint a négy erőmű cca.1,3 millió m3 azaz. 8-900.000 tonna faanyagot fog felhasználni 2006-ban Mindezektől függetlenül itthon,az elképzelések szerint 2010-től azonban más források bevonására is szükség van, olvashattuk 2005.aug.számunkban.
Az energiafű mellett döntő mértékben energiaerdők pontosabban ún. energetikai faültetvények telepítése a cél. Mégpedig az előzetes elképzelések szerint mezőgazdasági területeken. Legalábbis látszatra fogjuk rá, eddig nincs különösebb probléma. De hogyan is: „a műve- lési ág változatlanul hagyása mellett”.
Úgy gondolom, hogy ez alaposabb megfontolásra kell, hogy késztessen bennünket.
Ismeretes, hogy az EU-hoz történt csatlakozásunk után cca. 1 millió hektár mezőgazdasági terület támogathatósága megszűnik. (Az már más kérdés, ha a művelési ág nem változik, hogyan támogatható mégis.) Ebből az eddigi hírek szerint „150-300.000 ha energetikai faültetvény lehetőségeit-feltételeit vizsgálják” (Erdészeti Lapok 2004. júl-aug.) De a Napi Gazdaság egyik szeptemberi internetes oldala 1 millió hektárral kalkulál, sőt egyik napilapunk már 1,5 millió hektárt vizionál.
Ez azt jelentené a jelenlegi elképzelések szerint, hogy ennyi mono kultúrával kell számolnunk, hangsúlyozottan mező- gazdasági művelési ágban, a közeli jövőben. Ezeket a „ sarjerdőket ” 3-5 évenkénti vágásra tervezik, 15-25 évben kijelölve a várható élettartamát.
Egy ilyen ültetvénynél nem nehéz megjósolni, hogy minden szakmai és környezetvédelmi szempontot háttérbe fog szorítani a pénzügyi hozam. Azaz, ezen csekély minőségű mezőgazdasági területeken a befektetőnek minden „korszerű” eszközt be kell vetnie, (műtrágya, növényvédő szer) hogy a megfelelő hozamképességet elérje, fenntartsa erre a „kis időre”.
Arról sem hallani semmit, mi lesz, amikor már a talaj és a szuperklón is kifulladt. Esetleg a „dopping” hiánya miatt már a „második félidő” vége előtt, mert nincs pénz műtrágyára? Vagy két egymást követő aszályról ne is beszéljünk ? A telepítő hogyan, miből és mikor köteles az odahagyott, kimerült „sarjbokorerdőt” egy normális a természet által is elfogadható művelési ágba visszahozni. Legyen ez az utódok feladata?! Most arra sem térnék ki mire elég az induló támogatás, mert biztos vagyok benne a nagyvonalúnak tűnő hitelek érkeznek a földre terhelve. Mekkora technikai hátteret kíván a betakarítás,szállítás, ki biztosítja és miből ? A feltáró utakat ki építi ki,tartja fenn, és a beékelődő területeken fizetnek-e az erdészeti utak tönkretételéért ? Betakarítás ideje-intervalluma? Lombos állapotban is lehet? Ha igen, mi lesz a megnövekedett NOx-al? Ha nem, akkor az egyidejű letermelés miatt a tárolás (pufferolás) helye? Mi van, ha torlódás miatt a termelőnél, a hosszabb tárolási idő miatt beindult hidrolízis miatt lebomlásnak indul a cellulóz, lignin? Hogyan állapítják meg a levonásokat?
Ki kártalanítja a termelőket? Mennyi egy blokk tervezett élettartama? Mi van, ha időközben kiderül, időnként mégsem tökéletes az égés és emiatt az emisszió? Esetleg kiderül az erdőt, a talajt nem érdekli a Co2 „biznic” és továbbiakban nem hajlandó semleges maradni? Vagy kiderül, hogy mégiscsak van gáz, hiszen az egész világban lázasan építik ezer km számra a vezetékeket? Mi van azokkal a termelőkkel, akik idő előtt abbahagyják, mert nem találják meg a számításukat? Vagy, mert mégiscsak jövedelmezőbb mást termelni? Mi van, ha még ennyi gáz sem lesz , és felmegy mégjobban a tüzifa ára ? A lakosságnak két szezon tüzelőjét kellene tárolni a víztartalom miatt. Mi is vizes fával fogunk fűteni? Az erőmű zár be, a rostfát,papírfát felhasználó üzemek, vagy a lakosság fagy meg ? Mi van, ha emiatt az állam kénytelen a tüzelést korlátozni? Kinek az igényét fogjuk korlátozni ? Végül mi van, ha bedől az erőmű? Az állam mit vállal át ?
Egyáltalán látott már valaki bármilyen hatástanulmányt ?
Ne folytassuk, a felelősség akkor is a jelenlegi erdész generációké, hiszen a mi állásfoglalásunktól, döntésünktől függ az utódaink gondja. Nem lenne –e ezen a területeken ésszerűbb az erdőtörvény hatálya alá tartozó a természet törvényeinek is megfelelő erdőket telepíteni ? Annál is inkább, mert hozzáértő kollégáink szerint az eddigi bruttó 7 millió m3/év helyett gond nélkül kitermelhető lenne 11 millió, ez a növekmény még nettóban is sokáig kielégítheti a farkasétvágyú erőműveket. Nem nehéz azt sem előre látni, milyen jogi és anyagi és egyéb vitákat, problémákat hoznak magukkal ezek a monokultúrák a növényvédelem és a vadgazdálkodás területén is. ( pl. vad- és vagyon- védelmi kerítések vadkár, stb.)
Ezen ültetvények, ismeretes az adófizető polgárok forintjaiból is jelentős támogatásban részesülnek.
Hiszen 50.000 Ft/ha telepítési támogatáson kívül a „zöld áram” 10 Ft-tal megnövelt 23 Ft-os átvételi árat élvez. Így most már a zöld áramtermelés vonzó befektetési célponttá válhatott, írja a HVG október 8.-iki számában. Ugyanitt nyilatkozta Tombor
Antal a MAVIR Rt. elnök- vezérigazgatója:
„a tőke farizeus pofával azt mondja, hogy zöld, miközben a nyugdíjasok pénzéből támogatják.”
Utalva arra, hogy az állam (értsd: az állampolgár) az idén a „zöld”áramot már 50 milliárd körüli összeggel fogja támogatni. Ebben nem szerepel az erőműberuházások és az ültevények esetleges támogatásának mértéke. Nyilván ez az összeg is évről évre növekedni fog.
A beruházás-támogatás, kötelező energia átvétel méghozzá emelt áron , energia ültetvény telepítésének támogatása, emisszió- kereskedelem megindította sokak fantáziáját. A konkurrens, legtisztább, legtermészetesebb, legősibb, örökösen megújuló víz- energia teljes negligálása, agyonhallgatása árán, végre zöld utat nyithatott egy lobby-csoport téves irányt vett, kellően át nem gondolt koncepciójának.
Ami a legfájdalmasabb, sajnos ki kell mondanunk, néhány kollégánk is kellő körültekintést és tájékozott ságot , (hozzá- értést?) komolyságot nélkülöző nyilatkozatsorozatával is látványosan gerjeszthetett.
A táblázatból is látható, hogy még a legkorszerűbb fatüzelő berendezések is jelentősen terhelik a levegőt a gázhoz viszonyítva, ha pedig vizes fát égetünk a keletkezett fagázok tökéletlenül égnek ki. A lerakódások miatt a hőátadás leromlik, az emissziós értékek drasztikusan megnőnek. Egy „korszerű” fluidágyas - dendromassza erőmű hatásfoka sem nagyon fogja elérni a 70%-os hatásfokot, ( méginkább megközelíteni sem ) már csak a 35% nedvességtartalom miatt sem. Amennyiben nem un. kapcsolt erőmű, azaz egyidejűleg a villamos energia mellett távhőszolgáltatást is végez , akkor hatásfoka 20-25 % körül mozog.
Walter Boltz az osztrák Energie-Control főigazgatója az Österreichische Umweltschutz folyóiratban egy a dendromassza erőművi elégetését élesen kritizáló interjú keretében, nagyon meg- hökkentő és elgondolkodtató kijelentéssel hívja fel a fi- gyelmet: Ausztriában a már engedélyezett biomassza-tüzelésű berendezések tervezett éves fogyasztása mintegy 70 % -al több mint a megbízható becslések értelmében rendelkezésre álló mennyiség. Ésszerűtlen volna a fát a Magas-Tátrából szállítani és Ausztriában 20 % hatásfokkal elégetni.”. Ugyanezen folyóiratban múlt év április 11-én nyilatkozta Dr.Georg Erlacher az Osztrák Szövetségi Erdészeti Hivatal vezetője, hogy a júniusban üzembe helyezendő évi 200.000 tonnát elnyelő, 62,5 MW-os Bécsi Erőmű tüzelőanyag igényének 75 %-át szerződésben lekötötték hazai beszállítókkal. Mint fogalmazott:” 25 %-át tudatosan nyitva hagytuk, a rövid távú áreséseket kihasználandó, a költségek optimalizálására. Mindig van valahol széldöntés, vagy rovarkárosítás és ezt természetesen ki is akarjuk használni.”
A legkorszerűbb lakossági célra tervezett ún. faelgázosítós kazánok, viszont ha 15-20% nedvesség- tartalmú tüzifát égetnek el, 80-90% hatásfok mellett üzemeltethetők, lényegesen alacsonyabb emissziós értékek mellett. Logikusan következik, hogy minél előbb a lakossági, kis-közösségi felhasználást kellene ösztönözni-támogatni a fa energetikai célú elégetésében! Annál is inkább mert a kogenerációs berendezésekkel működő ún. kapcsolt erőművek ( hő és áramtermelő) alkalmasak bármely biomasszából előállított , biogáz, így a fagáz ,bioolaj és a földgáz erőművi elégetésére is , 80 %feletti hatásfokkal, lényegesen kedvezőbb emissziós értékek mellett. Az ez évi várhatóan mintegy 50 milliárd „zöldáram” támogatásból 60-100 db 2-4-6 MW-os koge- nerációs, gázmotoros erőművet lehetne kulcsrakészen vásárolni . Tehát évente cca.350-400 MW kapacitást . A jelenlegi erő-
műpark 120-130 MW csúcsra képes , fajlagosan legalább kétszer annyi fából állít elő egy MW-t. Egy 4 MW-os kapcsolt erőmű cca. 600 mill. Ft. Ez az ár már elérhető egy erdőgazdasági - önkormányzati kö- zös pályázati beruházás esetén is. De talán megszervezhető egy 6 MW-os 800 mill. Ft-os berendezés is, ha másért nem, legalább kísérletképpen.(Wärtsilä, Finnország) Vajon miért nem ezt az utat választottuk ? Stratégiai és logisztikai okokból is kedvezőbb a több, kisebb helyi erőmű. Még nem késő visszamenni a kályhához, közösen újragombolva a kabátot, elindulni és számbavenni a faiparunk, környezetünk, a társadalom érdekeit is.
De mi is a legfőbb érv a dendromassza erőművek támogatói részéről?
A fa elégetése nem szennyezi a levegőt, nem növeli az üveg- házhatást, ugyanis széndioxid semleges, az égés során felszabaduló, az üvegházhatást fokozó vízgőzről, az ózonképző NOx-ról , CO-ról pedig ne vegyünk tudomást. A CO2 semleges axióma szerint a fa elégetése során pontosan ugyanannyi CO2 szabadul fel amennyit élete során a légkörből a fotoszintézis során megkötött. Eddig úgy tudtuk, azt tételeztük fel, hogy ez mindenképpen meghaladja a növényvilág CO2 kibocsátását. Ez igaz is (volt), lombfakadás után egészen az első naplementéig a vegetációs időszakban. Mindez április-májusig - a fő tüzelési szezonban - szünetel.(bár akad közismert tanult kolléga, aki szerint ez „non stop tevékenység” ) És természetesen egészséges növényzet esetén ! Úgy véltük a Földünk tüdejének nevezett trópusi erdők mindent megoldanak. Legalább is eddig így gondoltuk .Joggal vetődik fel, akkor mi a gond ?
A gond az, hogy a körülmények jelentősen megváltoztak, aminek következtében a fentiek jó részt már nem igazak!
A múlt év végén olvashattuk ENSZ öt éve folyó kutatásának összefoglalásában a tragikus adatokat, miszerint Földünk 2000-2005 között évi nettó 7,3 millió, ha erdőt veszített, ebből egyedül Brazília évi 3,1 millió ! Hektárt, 1/3 Magyarországnyit, ez napi 8 500 ha-t jelent. És ennek javarészét felégették, hogy termőföldhöz jussanak. Tavaly nyáron „menetrendszerűen” és megfékezhetetlenül égett az erdő Portugáliában is, 138 ezer hektáron, több mint 1,3 millió m3 fa ontotta a hőt és a CO2-t. Különös kísérő jelensége volt ez utóbbi tűztengernek, hogy „a gyújtogatásért letartóztatott 108 személy szinte kivétel nélkül iskolázatlan, pszichés zavarokkal küszködő ember volt!” (HVG, 2005. augusztus. 27.)
A közelmúltban tette közzé a francia LSCE (Laboratoire des Sciences du Climat et de I’Environement) klímakutató laboratórium egy kutatási eredményét. Európaszerte természetes erdőkben 18 mérőtornyot létesítettek a növényzet vízgőz, CO2 cseréjét maghatározandó. Az eredmény megdöbbentő:
A kontinensünkön 2003-ban bekövetkezett hőhullám során Európa növényvilága nettó CO2 kibocsátó volt!
Ilyen esetben a növény párologtatása a tartalékok erejéig megnő, miközben vízfelvétele lecsökken, leáll és természetesen ennek következtében utóbb a párologtatása is, nem tudja hűteni magát és a környezetét sem. A légcserenyílásokat lezárja, nincs sem CO2 felvétel sem O2 termelés. Ami ugye az égéshez is nélkülözhetetlen, mint látni fogjuk nem is akármilyen mennyiségben. Tehát a láncreakció ezen a nyáron biztosan beindult, az erdők is hozzájárultak kontinensünk felmelegedéséhez. Azaz a megváltozott klimatikus körülmények hatására a növényzet hőkibocsátóvá is válhat, akár egy biomassza-erőmű kéménye. A globális felmelegedés valós tényét kétkedve magyarázók szerint ez semmi egyebet nem bizonyít, mint:”… egy átlagostól eltérő időszakban a növényzet átmenetileg nettó CO2 kibocsátó lehet.” Hát éppen ez a baj, mert az utóbbi legalább két évtized az átlagostól eltérő volt. Az a másik bagatellizáló megállapításuk, miszerint egyébként sincs gond, mert csak abból a szénből égetett el, amelyet, az ezt megelőző években lekötött, több mint félrevezető. Önmagában ez a tény is aggasztó lenne, de hiszen ezzel párhuzamosan nem kötött meg CO2-ot, nem termelt megfelelő mennyiségű O2-t, és akkor még nem beszéltünk arról, hogy mindezek következtében általános „erőnléti” állapota leromlik. Ennek következtében másodlagos (rovar, gomba) károsítók megtámadják, biomassza előállító képessége (növekedése) lecsökken, leáll, ugyanígy a biológiai mellett lecsökken fizikai ellenálló- képessége is. Az újabb szélsőséges klimatikus hatásoknak (szél, fagy és hótörésnek, szárazság) fokozott mértékben lesz kitéve. Idézzük fel, hogy is mondta Dr. G. Erlacher: ”… mindig van valahol széldöntés, vagy rovarkárosítás és ezt természetesen ki is akarjuk használni.” Nem tévedett, a széldöntésre már nem is kell várni, a nyugat-magyarországi erdeinkben az idén már több mint százezer m3 -t érintő, pusztuló, másodlagosan rovarkárosítással sújtott erdőkben egészségügyi fakitermelés folyik. Egy legyengült, leépülő, pusztuló, korhadó erdő egy adott időszakban, már a megváltozott klimatikus viszonyoktól függetlenül is nettó CO2 kibocsátó, még akkor is, ha ez pusztán regionális és remélhetőleg nem egy állandósuló, vagy akárcsak ismétlődő folyamat lesz a közeljövőben!A fentieken túl még egy kérdés: a rövidtávú áreséseket biztosítandó vajon kötnek-e az erőművek is 10 évre szóló és emelt áras tüzifa-szállítási szerződéseket az ültetvénytulajdonosokkal és milyen feltételekkel? Vagy inkább megvárják, hogy a szél, a rovar és egy még veszélyesebb természetes folyamat elvégezze a kívánt árszabályozást. Mi lesz, ha ezért akár csak egy-két évig is nem veszik át az ültetvény–biomasszát? Vagy esetleg éppen fordítva az ültetvényre, energiafűre való hivatkozással az erdei tüzifát, egészségügyi kitermelést? Emlékezzünk, a második feltételre:.. milyen a versenyhelyzet az alapanyagpiacon ? Vajon miért kell a kockázatos energiaültetvény állami támogatással, miközben üzemtervezett erdeinkben szakembereink szerint több millió m3 vár kitermelésre, a magánerdőkben ugyanennyi, a természetvédelmi erdeinkben úgyszintén? Nem is beszélve a százezer tonna- szám heverő tuskókról, gallyakról, „öreg fákról” meg egyéb jó szándékú víziókról ? Ráadásul a „ normális” vágásérettségi kort megélt fában biológiai okokból csak 50 % nedvességtartalom van, szemben az ültetvény 80-100 % -ával. A fűtőértékről nem is beszélve.
Múlt év júliusában egyik napilapunkban az egyik biomassza- erőmű fejlesztési főmérnöke „Energia az erdő hulladékából „ címmel a következő mosolyfakasztó nyilatkozatot adta :” A globális felmelegedésért felelőssé tett CO2 mennyiséget nem növeli az erőmű, nincs számottevő káros anyag kibocsátás….Az erdőgazdaságok fakitermelésének kb. 40%-a tüzifa minőségű, amit nem tudnak értékesíteni sem épület -, sem bútorfa-alapanyagként. A görbe, korhadt, gombás, penészes faanyag azonban megfelel az erőművi felhasználás követelményeinek.”… Ez úgy hangzik a laikus olvasó számára, sőt úgyis értelmezhető, mintha az erdőgazdák ebben a tételben, csak ilyen korhadt minőséget lennének képesek produkálni, amely az erőművi tüzelésen kívül semmire sem jó.Talán papírfáról, rostfáról sem hallott még. Ha így is lenne, a főmérnök úr nagyon fiatal lehet, így nem is emlékezhet, talán nem is tudja mi az a savas eső, milyen következményekkel járt és jár utóhatása még ma is Európa és hazánk erdeiben, így arról sincs ismerete milyen katasztrófális egészségi állapotban vannak Európa és hazánk erdeinek egy jó része is.Azonban ez az erőmű valóban nem szennyezi a légkört és csodálatos hatásfokkal, és nyereséggel dolgozik, hiszen el tudja égetni a semmit és még energiát is tud nyerni belőle.
A korhadt, gombás fában ugyanis már nemigen van mit elégetni, a gombák lebontották a cellulózt, és néhány évvel megelőzték, a londoni bejegyzésű társaságcsoportot, azaz elégették, amit lehetett. Viszont évenként nagyot kaszálhatunk az emissziókereskedelem révén a virtuális CO2 piacon. A papíron megtakarított CO2-ért, pl. a hollandok 3 millió eurót fizettek a tengerentúli befektető csoport által tulajdonolt egyik hőerőmű által megtakarított mennyiségért. Ráadásul,a hírek szerint az erőművek a megtakarított CO2-ért korábban beruházás-támogatásban is részesülhettek. Erre mondják a ….is megérte. És nekünk? Természetesen nekünk is, hiszen korhadt, gombás fát vettek tőlünk. Ebből pedig már a gombák „kiégették” a CO2-ot, a korhadt fa nem ad hőt, így nincs is mit kibocsátani. Abszolút tiszta energiaforrás. A nekünk termelt energiát pedig mégis évtizedenkénti plusz 2 fok hőmérsékletemelkedés mellett, potom 10 Ft felárral megvásárolhatjuk.
„Több milliárd eurós árupiaccá válhat az Európai Unió szén-dioxid-kibocsátási jogok kereskedelmi rendszere azt követően, hogy a tagállamok lehetővé teszik a napi ügyletek kötését a kvótákkal” - számol be a Világgazdaság.
„Az emissziókereskedelemből gazdagodnának a japán cégek.”(www.mfor.hu)2005.október.12.) Emisszióbrókerek kacsingatnak Magyarország felé címmel: spanyol, holland és brit cégek a Budapesti Értéktőzsdétől független páneurópai kibocsátási-tőzsdét terveznek létrehozni Budapesten, tudósít a Menedzsment Fórum.(www.mfor.hu 2005.október .21.)
Van mit eladnunk a légszennyezés-tőzsdén, olvashattuk múlt év júniusában. „Az Európai Unióban mindenhol növekedett az üveg házhatást okozó széndioxid kibocsátás. A növekvő légszennyezésért az új és a régi tagok egyaránt felelősek. Ennek ellenére, mi magyarok még mindig jól állunk, hiszen a kyotói megállapodásban előírt csökkentéseket az 1990-es szinthez képest rögzítették. Akkor pedig olyan hatalmas volt a magyar légszennyezés, hogy ahhoz képest még mindig harmadával alacsonyabb a hazai széndioxid-kibocsátás. Ez lehetőséget is ad hazánknak arra, hogy a ki nem használt felesleget eladja más országnak az unió által létrehozott légszennyezés-tőzsdén.” (.hirtv.hu)
„Magyarország már kimerítette az Európai Unió által biztosított CO2 kvótáját”HVG,”2004. ápr.7. és 2006.jan.14.)
És mit olvashattunk a múlt decemberben:„Magyarországon az uniós átlag duplájával, három százalékkal emelkedett a légkört károsító széndioxid kibocsátása, ez csaknem két és fél millió tonnával több szennyező anyagot jelent a korábbiakhoz képest.” És mit olvasunk most: Az elmúlt év elején tonnánként 6 euró körül volt a széndioxid-kvóta ára az európai piacon, ma viszont már 23,5 euró körül mozog. A drágulás mögött szakértők szerint egyértelműen a kvótahiánytól való félelem áll, amit jósze- rével csak a közép- és kelet-európai térségben felszabaduló kvótákkal lehet majd enyhíteni.Akár valóságos, akár csak képzelt hiány verte is fel az árakat, akiknek megvolt a kvótájuk, azok komoly haszonnal forgathatták azt tavaly. A cseh kibocsátók,pl. élükön a cseh állami villamos művekkel (CEZ), összesen 103 millió eurós nyereséggel kereskedtek az európai kvótapiacon .A tét nem kicsi, a nagyobb erőművek esetében százmilliók forognak kockán. A legnagyobb magyar kibocsátó erőmű terve- zett szén-dioxid-kvótája a mai piaci árakkal számolva több mint 160 millió eurót ér, ennek 1o % százaléka is jelentős tétel.
Talán legalább ennyit megérdemelne az erdőgazdálkodás is , ha már a természetvédelmi erdőket is kivágjuk érte.
Ki érti igazán ezt az „itt a CO2 hol a CO2” nemzetközi virtuális pókerpartit? Nem baj, lehet, érdemes és meg is kell tanul-
nunk a jövőnk érdekében is.
2005. január 13.-án Gellért András riportjában, a Magyar Rádióban hangzott el: „Az, hogy a kikerült faanyagot, ami már piacra kerül, azt hova mennyiért lehet eladni, ez a piaci kategória. Ez annyit jelent, hogy azt a famennyiséget, amelyet kitermeltek, azt az erőművektől függetlenül is kitermelték volna, csak az a kérdés, hogy a kivágott fákat mire hasznosítják. Bútort készítenek belőle, vagy éppen eltüzelik a …. –i erőműben?… De mondhatom azt, hogy a természetvédelmi korlátozások követ keztében több millió köbméter fához nem lehet hozzájutni ma az erdőkben. Ezt is felül kell vizsgálni… … én hiszem, hogy egy egészen más dologról kell majd beszélnünk, egészen más eredmények lesznek, és a lakosság és az ország örülni fog annak, hogy ilyen programok elindultak!” Ne csodálkozzunk, ha ilyen és itt most nem idézendő kijelentések után egyes gazdaságpolitikusoknak felcsillan a szemük. Majd olyan új tudományos felfedezésre jussanak, hogy az erdőben a tüzelőn kívül „lé” is van. Ergo a „citromfacsaróban” a helye és ezt megpecsételendő rendre ki is felejtsék a költségvetésből. Az emisszióbrókerek (meg néhány kolléga) nagy örömére végre valóban rákényszerülünk, hogy természetvédelmi oltalom alatt álló erdeink csendjét is felverje a motorfűrész és a favágó kiáltása:„Vigyázz, dől a Lé!”
Ha egyszer végérvényesen eldőlt: az erdőnek a versenyszférában a helye,akkor úgy is kell odaülnünk a tárgyalóasztalhoz, teljesen más tárgyalási pozíciót kell elfoglalni azoknak a kollégáknak is, akik eddig időnként rövidlátó, de nagyívű vizióikkal és nyilatkozataikkal csak annyit értek el, hogy 7 milliárd befizetése után egy CO2 kvótányit sem kaptunk, nemhogy a képviselő urak amíg vadásznak, családjuk apraja – nagyja fel tudjon ülni az átlag adófizetővel együtt egy kisvasútra, vagy összeszedjük utánuk a hét végén elhagyott szemetet. Fel kell tennünk a kérdést , hogy főosztályi státusban (nem személyre, hanem ágazatra értem ) a jövőben is képesek vagyunk-e elérni, végrehajtani azt, amit a kormányzatok,a társadalom , a természet és legfőképpen az utódaink is megkívánnak, elvárnak tőlünk?
Mégegyszer: nagyon meggondolandó, nem lenne-e a jövőnk, utódaink, a bioszféra szempontjából ésszerű és kevésbé aggályos, kockázatos, ha a monokultúrás energia-ültetvényerdők helyett (legfeljebb a területüket minimálisra korlátozva) , minden anyagi és szellemi erőnket össze fogva az erdőtörvény hatálya alá tartozó a természet törvényeinek is megfelelő erdőket telepíteni ? Közben van időnk és lehetőségünk monitoring rendszert kiépítve a környezeti hatásokat is ellenőriznünk. Addig is a zöldek, no meg a gazdaságpolitikusok is végre felismerhetnék, hogy minden megújuló-energiaútkeresés előbb vagy utóbb (akár széllel, napsugárzással, hőszivattyúval), de végül a Dunához, Drávához, Rábához vezet. Még akkor is, ha déli szomszédaink szintén „zöldnyomásra”- pillanatnyilag másképpen döntöttek.
Adott tehát számunkra a kérdés: Erdő vagy ültetvény ?
Istvánffy László
