A zöld áram, fekete
Erdeink villamos energia előállítási célzattal történő elégetése olyan, az erdőkkel szemben elkövetett bűntett, amelyben nekünk, erdészeknek nem szabadna segédkeznünk, ugyanis fejünkre fogják olvasni a minket követő erdészgenerációk.
Erdeink védelmében nem megoldás az energia ültetvények létrehozása sem, mert nem lehet megoldás egy súlyos környezetkárosításnak egy másik környezetkárosítással való kiváltása.
A zöld áram – a biomassza elégetésével nyert elektromos energia – korántsem zöld. Előállításakor, az egységnyi elektromos energiamennyiségre vetítve másfélszer annyi szén-dioxid és sokszoros vízgőz szabadul fel a légkörbe, mint a fosszilis szén elégetésekor. A zöld áramot előállító erőművek 20 százalék alatti hatásfokkal működnek.
Ki kell mondanunk, hogy a „Biomassza elégetése nem terheli többlet szén-dioxiddal a légkört” - Kyotói megközelítés, az emberiség fennmaradását közvetlenül veszélyeztető dogma. Ez a tézis nyújt ugyanis ideológiai alapot a biomassza erőművek állami támogatásához, a biomassza kontroll nélküli (határokon átívelő) eltüzeléséhez és az élővizek fito-planktonjának üzemanyaggá alakításához.
Élő erdők, élő vizek nélkül nincs emberi élet a Földön. A Kyotói dogma, pedig mint a globális felmelegedés elleni hatékony eszközt, mint „üvegház barát” tüzelőanyagot, éppen ezeket teszi az energia szektor szabad prédájává.
Állami támogatásnak nevezem a megújuló és a kapcsolt villamos energia átvételéhez kapcsolódó kompenzációs célú pénzeszközt (hazánkban a KÁP), – amivel kiegészítik a zöldáram átvételi árát –, valamint a vagyonértékű üvegházhatású gáz (ÜHG) kibocsátási kvóta jóváírását, – amivel, a klímakereskedelmi törvénnyel érintett ÜHG kibocsátók csökkenthetik az elszámolandó ÜHG kibocsátásukat a tényleges kibocsátásukhoz képest. A széntüzelésű erőművek átállása biomassza tüzelésűre ÜHG kibocsátás csökkentő, kibocsátási kvótajóváírást lehetővé tevő (támogatandó) beruházásnak minősül.
A Kyotói dogmának köszönhetően előállt az a képtelen valóság, hogy ma erdeink faanyagának elhamvasztásával áldozunk a globális felmelegedés oltárán.
Az erdeinkben a társadalom, a gazdaság és a környezetvédelem hármas pillérén álló fenntarthatónak nevezett erdőgazdálkodás tartósan felborulni látszik az egymás után üzembe helyezett biomassza erőművek és tulajdonosaik mértéktelen profit-, és faétvágyának köszönhetően.
Mindezekből következően ágazatunk ezután nem tudja majd folyamatosan ellátni a lakosságot tüzelővel, a faipart, pedig megfelelő alapanyaggal. A tűzifa és a faipar alapanyagául szolgáló egyéb választékok hiánya visszatérő jelenség lesz.
Politizálni még zöldre festett motorfűrésszel sem lehet, márpedig úgy tűnik, hogy a nemzetközi klímapolitikában ezt a „zöld motorfűrész kezelői szerepet”, osztották ki nekünk, erdészeknek (amennyiben hagyjuk).
Ágazatunknak és a Föld erdeinek is létérdeke, hogy a klímakereskedelmi törvényeket kiterjesszék az élő erdőkre!
Minden erőnkkel erre a célra kellene összpontosítanunk, szembeszállva a nagy ÜHG kibocsátók és a Kyotói Jegyzőkönyv dogmagyártóinak ellenállásával, ellenérdekeivel.
Addig, amíg ez nincs így, évente hazánk erdeinek folyónövedékében megkötött szén-dioxid mennyiség után legkevesebb 14-14,5 millió piacképes vagyonértékű kibocsátási egységtől esünk el.
Kezdeményeznünk kell erdeink, a környezet és az erdész szakma presztízsének a védelme érdekében, hogy a biomassza villamos energia előállítási célzattal történő erőműi elégetésének támogatását, erőműi kapacitási korlátok nélkül, teljes egészében szüntessék meg.
Továbbá kezdeményeznünk kell a Klímakereskedelmi törvény kiterjesztését az élő erdőkre.
Buzás Zoltán
erdőmérnök, agroökológus szakmérnök
