Az első nők, akik az erdészeti szakterületen tevékenykedtek, laboratóriumokban dolgozó kutatók voltak Kanadában. Clara Fritz és Mildred Nobles az 1920-as és 1930-as évektől kezdve vettek részt az erdészettel, erdőgazdálkodással kapcsolatos kutatómunkában.

Sokáig a laboratóriumi munka maradt azon kevés terület egyike, amely nyitott a nők felé. Még az 1950-es években szakképzett erdészként felsőfokú képesítést szerzett Thérése Sicard sem volt szívesen látott szakember, kint az erdőn.
Ma már sokkal több ajtó van nyitva az erdésznők előtt. Francine Dorion, például egy nagyvállalat főerdésze. Tény viszont, hogy az ő szakterületén működő erdészek csupán 5-8 százaléka nő.
Kevés nő van jelen a vállalatok igazgatótanácsaiban is. Guylaine Saucier viszont már több mint húsz évvel ezelőtt elnöke és ügyvezető igazgatója lett az egyik erdészeti vállaltnak, ma pedig Diana Blenkhorn, egy faipari iroda vezetőjeként látja el közel ugyanazokat a feladatokat.
Lassanként megjelennek a nők mindenféle erdészethez kötődő foglakozásban, a telepítéstől, a tűzoltáson át az egyetemi oktatásig, és a kormányhivatalok erdészeti politikai döntéshozataláig, bár ez utóbbi területen viszonylag fiatalok vannak jelen, akiknek még később jön el igazán az idejük.