Egy új országos felmérés komor képet fest az észak-amerikai vadvilág sorsáról.
A Wildlife Society által közzé tett, több száz tanulmányból összeállított jelentés szerint – amely egy Washington D.C. központú szövetségbe tartozó csaknem 9 ezer, vadgazdálkodással foglalkozó szakember, kutató, biológus és oktató felmérésein alapul –, ha a globális felmelegedés így folytatódik, a madárvilág új vizes helyeket keres, a nagyvadak elveszítik védelmet nyújtó környezetüket, a növények pedig nem lesznek képesek szaporodni.
Alaszkában és Észak-Kanadában, ahol gyorsabban emelkedik a hőmérséklet, mint máshol, még komolyabbak következmények lehetnek. (A nyolc szerző között olyan jeles intézmények képviselői szerepelnek, mint az Institute of Arctic Biology, a University of Alaska Fairbanks, a Marine Biological Laboratory, a Woodshole Mass., a Stratford University, az Institute for International Studies, a Ducks Unlimited’s Institute for Wetland and Waterfowl Reseach, Canada és a National Wildlife Federation.)
A föld éghajlata állandóan változik, szögezik le a szerzők, de az elmúlt 20 évben készült tanulmányok azt mutatják, hogy az emberi tevékenység igencsak hozzájárult a globális felmelegedéshez a múlt század során.
A hőmérséklet-emelkedés egyenlőtlen mértékben oszlik meg Észak-Amerikában. Az éjszakai felmelegedés a nagyobb mértékű, és a szárazföldi felszín erősebben melegszik, mint az óceáni. Télen is nagyobb mértékű a felmelegedés, mint nyáron. A jelentés megjegyzi, hogy az északi szélességi fokokon a csapadék mennyisége is jobban nőtt, mint a trópusokon.
Túl sokféle tényező játszik közre abban, hogy pontosan előre lehessen jelezni, mi fog történni az elkövetkezendő 100 évben, – szól a jelentés –, de vannak modellek az Egyesült Királyságban, Németországban és az USA-ban, melyek a kétszerestől akár tízszeres felmelegedési értékeket is jósolnak a 21. századra, a 20-adikhoz képest.
Általánosságban, az észak-amerikai kutatók úgy vélik, hogy az állat és növényvilág magasabb szintekre és északibb területekre húzódik. Az állatok vándorlásának útját azonban városok, kereskedelmi folyosók és művelés alatt álló földek zárhatják el. A ragadozók és zsákmány állatok nem biztos, hogy egy időben változtatnak helyet, felborítva ezzel a természet egyensúlyát. A növények is megsínylik, ha a madarak és rovarok, melyek beporozzák őket hűvösebb, hidegebb helyek felé veszik útjukat.
Akár egész erdőségek vándorolhatnak el idővel, állítják a jelentés szerzői. A cukorjuhar eltűnhet az Egyesült Államok északi részéből, talán fenyő és kemény lombos erdők váltják majd fel őket dél-keletről. A bennük élő szarvas, medve és más állatok mennek az erdővel együtt.
Az erdőt megváltozott ökoszisztémája sokkal fogékonyabbá teheti a betegségek iránt.
A gyors felmelegedés vélhetően szerepet játszott a lucfenyőt ért kéregrontó bogárfertőzésben, ami a1990-es években végzett pusztítást Dél- és Közép-Alaszka területén.
A jelentés szerint a vegetációs időszak 20 százalékkal nőtt Alaszka egyes részein a múlt század folyamán. A jövőben ez több erdőtüzet jelenthet, ami évekre kihatóan akadályozhatja a karibu, a kanadai jávorszarvas vándorlását, túlélését és más nagytestű állat-populációk életlehetőségeit.
Az alaszkai partokon biológusok és a régóta ott élő emberek már tapasztalták a vékonyabb jégréteg hatásait. A kellő jégréteg életbevágóan fontos a rozmár, jegesmedve és néhány olyan tengeri madár fennmaradásához, amelyek már nem tudnak hidegebbre húzódni, mivel így is Észak-Amerika legészakibb peremén élnek.
A madarászok a vízi szárnyasok populációjának drámai csökkenésével számolhatnak. Várhatóan kiszáradnak a nedves élőhelyek közép-nyugat és Közép-Kanadában, ezzel egyes réce félék száma akár 60 százalékkal is visszaeshet a következő 75 évre vetítve.
A kérdés az, hogyan lehetne enyhíteni a globális klímaváltozás hatásait. A szerzők azt javasolják, hogy fokozott óvatossággal és odafigyeléssel végezzék munkájukat az érintett szakemberek.
A régen bevált időjárási sémák már nem érvényesek. Az olyan régen szélsőségesnek számító események, mint a százévente előforduló nagy árvizek, például sokkal gyakoribbak lehetnek, befolyásolva a halak mozgását és a vízi-szárnyas világot. Át kell tekinteni a vadászati idény periódusait is, tekintettel a későbbi párzási időszakokra és a csökkenő egyedszámra.
A jelentés ajánlása szerint a gazdáknak egészséges populáció fenntartásával – ami jobban elviseli az éghajlati változást –, a vad mozgására való nagyobb odafigyeléssel kell védekezniük a fajok kihalása ellen.
A jelentés az üvegházhatást előidéző emissziókról nem ír, annyit jegyez meg, hogy fák telepítése és a füves, vizes területek visszaállítása fontos esély a globális klímaváltozás hatásainak ellensúlyozására.
