Philip Fearnside, a brazíliai Amazonasz Államban lévő Manaus Országos Kutatóintézet természetvédő biológusa kimutatta, hogy egy átlagos tározó, működésének első tíz évében négyszer annyi szén-dioxidot bocsát ki, mint egy ásványi eredetű anyagokkal üzemeltetett erőmű.
A főbűnös az a szerves anyag, ami a völgyzáró gát létrehozásával a terület elárasztása következtében visszamarad. Bomlása során jelentős mennyiségű szén-dioxid és metán szabadul fel.
Heves viták alakultak ki a fenti témában, amiket csak hevít az a tény, hogy hiányosak vagy hiányoznak a trópusi gátakra és tározókra, valamint a fejlődő országok energiastratégiájának kivitelezésére vonatkozó adatok.
A vitákban megkérdőjelezik azt is, hogy bölcs dolog-e víztározók építését támogatni a fejlődő országokban, beleértve a Kongó folyóra tervezett 5 milliárd US dollár értékű projektet is. A másik gondot az jelentheti, hogy a vízerőmű projektek finanszírozhatók-e a Kiotói Jegyzőkönyven meghatározott Tiszta Fejlesztési Mechanizmus pénzalapjából.
Ezek az aggodalmak valószínűleg befolyásolni fogják az UNESCO december 5-én kezdődött párizsi, üvegházhatású gázkibocsátással foglalkozó tárgyalásait, valamint az éghajlatváltozással foglalkozó kormányközi bizottság jövőbeli elemzéseit is.
