Brazaville, Kongói Köztársaság
Hét közép-afrikai ország vezetője írta alá múlt hét szombatján, azt az egyezményt, mely a világ második legnagyobb esőerdejének megmentéséért kötött mérfölkő jelentőségű megállapodás.Jacques Chirac is elátogatott a cermóniára, mely a Kongó Medence legnagyobb erdőségét fenyegető veszélyekkel foglalkozó két napos csúcstalálkozó záróakkordja volt.
Afrika szívét az erdők alkotják, 10 országon átnyúlva
500 millió hektárt ölelnek fel. Több mint az Afrikában élő állatfajok felének szolgálnak élőhelyül, köztük a teljes Iowlandi gorilla állománynak. Közel 20 millió ember élelme és menedéke függ ezektől az erdőktől.
Ugyanakkor az illegális fakitermelés, orvvadászat, elefántcsont kereskedelem és a virágzó vadhús kereskedelem rohamos sebességgel pusztítja az erdőt. Környezetvédők azt mondják, évente közel 1,5 millió hektár erdő tekinthető elvesztettnek a Kongó Medencében.
A francia elnök mellett, aki a korábbi francia gyarmat Kongói Köztársaságban és Szenegálban tett rövid körutazásán állt meg Brazavilleben, ott ültek a csúcs találkozón a Kongói Köztársaság, Gabon, Sao Tome, Egyenlítői Guinea, Kongo, Csád és a Közép-Afrikai Köztársaság vezetői, valamennyi ország képviselői, melyek a Kongó Medence nagy részét alkotják.
A szerződés megkönnyíti az országoknak, hogy közösen vegyék fel a küzdelmet az orvvadászokkal, akik eddig könnyen átcsúszhattak Afrika elhagyatottabb területeken fekvő határain. Továbbá segíti majd a képzésre és a természetmegőrzés céljaira létrehozható alapítványokat, és az országok közötti jogharmonizácót is a fakitermelés szempontjából.
Az egyezmény hosszú, küzdelmes egyeztető folyamat eredménye, mely az 1999-es camerooni Yaounde-ben zajlott közép-afriaki vezetőtalálkozóval kezdődött.
A mostani csúcstalálkozón részt vevő környezetvédő csoportok győzelemként üdvözölték a megállapodás létrejöttét.
„Itt most azzal az egységes állásfoglalással találkozunk, ami 10 évvel ezelőtt még elképzelhetelennek tűnt”– mondta Claude Martin, a WWF vezetője. – Az országok itt megjelent vezetői belátják, hogy erdeik kiaknázása, kizsákmányolása, nem járul hozzá gazdasági életük fellendüléséhez, a szegénység mértékének csökenéséhez és a jövőt jelentő lehetőségeik gyarapodásához.”
