„A hazai erdőgazdálkodók évtizedek óta kezelnek eredményesen természetvédelmi területeket, ezért örülünk, hogy erre való szakmai, szervezeti és pénzügyi alkalmasságunkat már a tavaly sikerrel zárult uniós program keretében mi is megmutathattuk. Az, hogy a megkezdett úton tovább haladhatunk, számunkra rendkívül bíztató, hisz ez az elmúlt évtizedekben kimunkált és alkalmazott természetközeli gazdálkodásunk eredményeinek elismerését jelenti.” - mondta Zambó Péter, a Pilisi Parkerdő Zrt. vezérigazgatója a Parkerdő természetesen 2010-2012 program nyitórendezvényén.
A 296 millió forint összköltségvetésű, a szakmai és a civil szervezetek együttes bevonásával előkészített természetvédelmi projekt - az előző pályázathoz hasonlóan - nem csak az erdőszerkezet átalakításra, az élőhely rehabilitációra és a természetes folyamatok elősegítésére, hanem a pályázatot kísérő tájékoztató és szemléletformáló kommunikációra is nagy hangsúlyt helyez. A pályázati eredmények hosszú távú megőrzése, fenntartása nem csak szakmai, hanem jelentős mértékben gazdasági érdek is, ezért a természetkárosító hulladéklerakás, a fa- és kőlopás, az extrém sportok gyakorlása, valamint az illegálisan gyakorolt „zöld” szabadidős tevékenységek megfékezése elemi kívánalom. A védett erdőterületekre bevezető utak elején éppen ezért sorompókat, útelzáró oszlopokat helyez ki az erdészet. A pályázat nem csak a megelőzésre koncentrál; ahol az szükséges, az illegálisan elhelyezett hulladék eltakarítására is sor kerül. A pályázat keretében a tervek szerint mintegy 200 m3 ilyen jellegű hulladék összegyűjtése és elszállítása fog megtörténni.
A Parkerdő természetesen 2010-2012 nevet viselő program célja a Pilisi Parkerdő kezelésében lévő országos és NATURA 2000 védettségű területek és élőhelyek természeti állapotának megóvása, javítása. A megvalósítás közel két éve alatt 31 települést érintően összesen 201 erdőrészletben zajlanak a munkálatok. A természetvédelmi fejlesztésekre jellemzően az uniós támogatás az első lépés megtételéhez nyújt nagy segítséget, a születő új erdők évtizeden keresztül tartó ápolását a Pilisi Parkerdő biztosítja.
A pályázat összefoglaló adatai
A pályázat címe: Parkerdő természetesen 2010-2012
Projekt összköltség: 296 172 210- Ft
Megítélt támogatás: 266 554 989- Ft
Megvalósítás helyszíne: 201 erdőrészlet a Pilis, a Visegrádi-hegység, a Budai-hegység, a Gödöllői-dombság és a Kiskunsági homokhát (Dabas) területén.
Megvalósítás időszaka: 2010. július – 2012. május
Az elmúlt 60-80 évben telepített, az őshonos állományok termőhelyeit elfoglaló, rendkívül gyorsan megújuló akác állományok nem csak a területre jellemző növénytársulások kiszorításával, de a meglévő őshonos állományok rovására történő továbbterjedésükkel is veszélyeztetik a védett és Natura 2000 területek természetes növénytársulásainak fennmaradását. Az érintett területek rehabilitációjának egyetlen alternatívája az idegenhonos akác állományok felszámolása (mechanikus és/vagy vegyszeres kezeléssel) amelyet követően lehetőség nyílik az őshonos és termőhelynek megfelelő állományok visszatelepítésére.
Feketefenyő, lucfenyő, erdeifenyő, nemesnyár és szlavón tölgy homogén monokultúrák átalakítása
Az erdősítések során korábban alkalmazott különböző fenyő fajok és nemesnyár fajták az adott kor gazdasági érdekekeinek megfeleltek, de az azóta védetté nyilvánított élőhelyeket jelentős mértékben átalakították. Kiszorították az őshonos erdőkre jellemző állat- és növényfajokat és további idegen fajok megtelepülését is lehetővé tették. Térnyerésük az adott területen a biodiverzitás radikális csökkenéséhez is hozzájárult. Ezek az erdőállományok természetvédelemi oltalom alá helyezett összefüggő, termőhelynek megfelelő őshonos erdőtömbökbe ékelődve helyezkednek el.
Fennmaradásuk gazdasági szempontból akár indokolható is lehetne, ha az adott erdőterületet lokálisan vizsgáljuk, azonban a jelenlegi állapot fenntartása hosszabb távon, tájegységek, régiók viszonylatában egyértelmű ökológia kockázatot jelent, a csekélyebb környezeti igényekből eredő ökológiai „versenyelőny” és a terület biodiverzitásának erőteljes romlása következtében.
Az idegenhonos fafajok által uralt erdőterületekből részben vagy egészben kiszorulnak az élőhelyre jellemző jelző és védett fajok, ezzel az élőhelyek folytonossága megszakad. Az akác monokultúrák felszámolásához hasonlóan a fent említett fafajok elegyetlen állományainak átalakítása szintén megteremti az őshonos életközösségek rehabilitációjának lehetőségét, őshonos és termőhelynek megfelelő fafajok elegyes telepítésével.
Az ökológiai szempontból jellegtelen, telepített szlavón tölgyesek a síkvidéki területeken egykor mezőgazdasági művelés alá fogott homok területeken találhatók, ahol felszakadozó, gyepfoltokkal változó állományai is kialakultak. A gyepszintből az igényesebb erdei fajok teljesen hiányoznak/kiszorultak, átalakításukkal, hazai tölgy elegyes állományok telepítésével az őshonos életközösségek rehabilitációjának lehetősége nyílik meg. Az eredeti elterjedési területén – vízben gazdag környezetben – kiváló növekedést produkáló fafaj a homokos talajon csak termőhely idegen állományként sínylődik. A korán pusztulásnak induló, kiritkuló állomány esetében fokozottan fennáll az invazív fajok megjelenésének és eluralkodásának veszélye.
Veszélyeztetett és ritka növény- és állatfajok, életközösségek védelme
Invazív fafajok visszaszorítása védett erdőterületen
Az invazívan terjedő fajok (akác, bálványfa, zöldjuhar) az őshonos állományoknál jóval szerényebb termőhelyi igényük, sarjadzó képességük, agresszív és gyors terjedésük miatt egyre több problémát okoznak. A vágásterületeken, természetes és mesterséges újulatban, leromlott (sok esetben termőhely idegen állományokból álló) erdőterületeken, közforgalmú és erdészeti feltáró utak mentén kezdetben csak szórványosan megjelenő fajok mára jelentős, ökológiailag magas értéket képviselő területeket „hódítottak” meg. Hatékony és eredményes visszaszorításuk egyedül a fertőzési forrást jelentő gócpontok hatékony és intenzív felszámolásával oldható meg. Leghatékonyabban intenzív, legalább két vegetációs időszakon át tartó, kombinált mechanikus és vegyszeres irtással szoríthatók vissza.
Védőkerítés létesítése
A Gödöllői Tájvédelmi Körzet részét képező fokozottan védett erdőterület nagyvad és ember elleni védelme érdekében a terület bekerítését tervezzük. Az élőhelyvédelmi célú beavatkozás szükségességét elsősorban az évtizedekkel ezelőtti intenzív vadgazdálkodás miatt mesterségesen magas létszámon nevelt vadállomány indokolja.
A fokozott terhelés ellenére ezen a területen fennmaradt a védelmet érdemlő értékes erdőtársulás. A társulás megőrzése érdekében eddig is komoly lépések történtek, így például jelentősen lecsökkentettük a térségben élő nagyvad állomány létszámát. A védett területek fokozott megóvása, azok hosszú távú fenntarthatósága miatt azonban a jövőben a kisebb vadkárok megakadályozására is szükség van. Tapasztalatok szerint mindez hatékonyan a vadászati tevékenység fokozásával már nem, egyedül a vadat a területről kizáró élőhelyvédelmi kerítés építésével oldható meg.
Sorompók és útelzárók kihelyezése
A főváros környékén gyakorta előforduló természetkárosítás (pl. illegális hulladéklerakás), az illegálisan gyakorolt „zöld” szabadidős tevékenységek, valamint az ezekből adódó, erdőterületet érintő károsítások kiküszöbölésének leghatékonyabb módszere a közforgalmú utakról becsatlakozó erdészeti feltáró és közelítő utak sorompóval illetve útelzáró oszlopokkal történő lezárása. Az illegális gépjármű forgalom kizárásával jelentősen csökken a védett területek terheltsége és az erdőterületen illegálisan elhelyezett kommunális hulladék mennyisége is.
Védett területen az ökológiai kapcsolatokat gátló kerítések bontása
Az egykor mesterségesen túlszaporított vadállomány miatt épített, mára a védett területek közötti ökológiai kapcsolatokat gátló, tájképet romboló kerítések bontása helyreállítja a természetszerűleg összefüggő erdőtömbök átjárhatóságát a nagytestű vadfajok számára. Míg korábban a kerítésrendszereket kizárólag gazdasági célok figyelembe vételével építették, mára a természetvédelmi szempontok előtérbe kerülése megköveteli a kerítésrendszerek elhelyezkedésének újragondolását.
A napjainkban jellemzően természetközeli módszerekkel kezelt erdőterületeken a 25-30 éves, funkció vesztett, már csak romos állapotban meglévő egykori kerítések elbontása több szempontból is elsőrendű természetvédelmi feladat. A projekt keretében elbontandó kerítések egykor a természetvédelmi szempontok teljes mellőzésével épültek. Elvágják a területen élő nagytestű állatfajok vonulási útvonalait, gátolva ezzel a populációk közötti ökológiai kapcsolatokat. Az időközben természetes létszámúra csökkentett vadállományt nagy területekről kizárja, így a be nem kerített területek terheltsége a természetes állapotnál nagyobb. A vonulási, vándorlási útvonalakat keresztező szakaszok mentén pedig egyre gyakoribbak a mozgó állatvilág egyedeinek sérülését okozó esetek. A funkciójukat vesztett kerítések anyaga (drót, fémhuzal, fém kerítéspanel stb.) természetidegen, így a természetvédelmi területről történő eltávolításuk sürgető feladat. Az esetenként jelentős tájképi értékkel bíró területeken át vezetett kerítések tájképromboló hatásának megszűntetése szintén természetvédelmi érdek.
Bolygatott élőhelyek helyreállítása
A káros és helytelen erdőhasználat „eredményeként” létrejött illegális hulladéklerakók nem csak esztétikai, de a lerakott hulladék eredetének bizonytalanságából fakadóan komoly ökológiai kockázatot is jelentenek. Felszámolásukkal megelőzhető az illegálisan kihelyezett kommunális hulladékok toxinjainak talajba mosódása. Felszámolásuk fontos és sürgető feladat.
