Még meg van néhány ezekből a rozsdásodó ormótlan óriásokból, de már csak hideget árasztanak. A fűrészpor és faforgács, amit valaha elégettek, ma hiánycikknek számít a piacon, és értékes, a forgácslap gyártáshoz, energiatermeléshez használt melléktermékké vált.
A korábbi hulladék anyag iránti a kereslet most felszálló ágban van.
Random Lengths, egy Eugene székhelyű erdészeti termékek kereskedelméről író kiadvány, arról számol be, hogy farostlemez gyártóknak nyersanyaghiánnyal kell szembesülniük.
Ezek között a gyárak között van az a hét oregoni üzem is, mely konyhai munkalapokhoz, szekrényekhez és összeszerelhető bútorokhoz állít elő farostlapokat.
A megújuló energia iránti keresletet ugyanis – versenyhelyzetet teremtve a fűrészpor iránt, – egy, az áramtermelő társaságok által támogatott, nonprofit szervezet, az Oregoni Energia Tröszt ösztönzi.
Egyes üzemek elégetik a hulladékanyagot, hogy általa ipari folyamatokban hasznosítható hőt termeljenek, és hogy gőzgenerátorral villanyáramot állítsanak elő.
Megjelentek a horizonton a biofinomítók is, melyek a növényi rostot – beleértve a fűrészport – etanollá, gépkocsik és teherszállító járművek üzemanyagává alakítják át.
A farostlemezgyártók már érzik a szorítást, fogalmaz a Random Lengths társszerkesztője, Pete Malliris.
Az idén, amikor a piacon égető volt a forgácslaphiány, egyes lemezipari gyárak nem tudták fokozni a termelést. Képtelenek voltak munkások toborozásával, új műszakokat beindítani, mert egyszerűen nem volt elég nyersanyaguk.
