2004. november 23-án a Magyar Tudományos Akadémia Felolvasó Terme szűknek bizonyult, akkora volt az érdeklődés az MTA Agrártudományok Osztály Erdészeti Bizottsága, az ERTI és az Állami Erdészeti Szolgálat által szervezett Gyapjaslepke Fórum iránt. A szakmai közönség figyelmén kívül a sajtó élénk érdeklődése is kísérte a konferenciát.
A levezető elnök, Solymos Rezső akadémikus örömmel nyugtázta a számára nem váratlan érdeklődést.
Előadások sorát Csóka György, az Erdészeti Tudományos Intézet megbízott osztályvezetője nyitotta a gyapjaslepke magyarországi elterjedéséről, a jószág életmódjáról szólva.
Elmondta, hogy a szakirodalom a kezdetektől fogva rendszeresen beszámolt a gyapjaslepke tömegszaporodásairól és kártételeiről, amik általában cseresekből, és kocsányos tölgyesekből indulnak ki és 8-12 éves gyakorisággal ismétlődnek. Az intézményesített erdővédelmi kárbejelentések kezdete óta eltelt 45 évben az idén regisztrálták legnagyobb kárterületét, mely meghaladta a 110 000 hektár erdőterületet, valamint az erdőkhöz közeli mezőgazdasági területeken is okozott károkat. A szél által elsodort hernyók olyan területeken is okozhatnak jelentős károkat, ahol a petecsomók száma ezt nem vetítette előre: kertekben, mezőgazdasági területeken, parkokban, út menti fasorokban, valamint üdülőövezetekben.
Legnagyobb károk 2005-ben is Veszprém megyében várhatók, de jelentős károkkal kell számolnunk Pest, Nógrád, Heves, Borsod-Abaúj-Zemplén, Tolna, Baranya és Somogy megyében is.
Vaspöri Ferenc, az Állami Erdészeti Szolgálat veszprémi igazgatója a gyapjaslepke idei évi tömegszaporodásának Veszprém megyei tapasztalatairól számolt be.
Szepesi András, az Állami Erdészeti Szolgálat Monitoring Osztályának vezetője ismertette a gyapjaslepke petecsomók országos felmérésének eredményeit, és becslésekre is vállalkozott a 2005-ben várható károsítás mértékére vonatkozóan.
Lánszki Imre, a Növény- és Talajvédelmi Központi Szolgálat igazgatója a gyapjaslepke gradáció kezelésének szakmapolitikai kérdéseivel foglalkozott, a társszakma képviselőjeként.
Felkért hozzászólók közül Gyulai Péter, a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Növény- és Talajvédelmi Szolgálat entomológusa elsősorban a vegyi és a biológiai védekezés alternatíváit világította meg.
Balogh László, Balatonfelvidéki Nemzeti Park igazgatója pedig azt taglalta, hogy miként lehetséges a legkisebb beavatkozással megvédeni a természetet és az érintett lakosságot a károktól.
A konferencián az előadók hangsúlyozták, hogy a leggyakrabban megtámadott cseresek, tölgyesek, de az erdők általában is jelentős természeti értékeket hordozó ökoszisztémák, melyekben csak környezetkímélő szereket szabad alkalmazni, azokat is csak gondos mérlegelés, illetve egyedi megfontolás alapján. A hernyók ellen környezetkímélő készítményekkel (a Bacillus thuringiensis nevű spóraszuszpenzióval, illetve a kitinszintézist gátló anyagokkal) eredményesen lehet védekezni. Legkedvezőbb a fiatal lárvák ellen időzíteni a kezelést. Mindkét szercsoportról tudni kell, hogy hatásuk nem azonnali, a permetezés után a hernyók még egy ideig táplálkoznak és csak utána pusztulnak el.
Fotók: ERTI és ForestPress
