„… ősszel a szarvasbikák bőgnek.

Abban a hangban van valami. Valami ősi, valami, ami hatalmas és felüláll azon, amit mi emberek életnek nevezünk. Talán emlékeztet valamire, ami ősi és amit elfeledtünk… De van abban a hangban valami felségesen szép és hatalmas.” Wass Albert
Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Kedves Kollégák!
A szarvas a magyar nép őstörténetének legendájában is szerepel, mely visszanyúlik a honfoglalásunkat megelőző időkre, de szerepel a meséinkben, a mondáinkban is. A szarvasbikát az erdők királyának is nevezzük, azt gondolom, hogy ezt minden vadász így vallja. „A gímszarvas és vadászata” c. könyvnek előszavában a magyar szarvasról azt írják a szerzők: „Aranyérmes trófeái, világelső agancsai bejárták a nemzetközi kiállításokat, ahol anyagi hasznánál lényegesen nagyobb erkölcsi értéke hazánknak már számtalan elismerést szerzett”. A Gyulaj Erdészeti és Vadászati Zrt. négy különleges rendeltetésű vadászterületén esett szarvasbikák itt látható kiváló trófeái a magyar és a nemzetközi vadászvendégeink hazavitt szép vadászélményei mellett, a tolna megyei térségünknek is jelentős dicsőséget hoznak. A Zrt. szakszemélyzete vadgazdálkodóként a hivatása szerint rá ruházott felelősséggel és küldetéssel fáradozik azon, hogy a természetes táj, mint életközösség részeként a vadállományt is – ezen belül a gímszarvast is – fenntartsa. Talán nem is gondolják, hogy a vadászható vadfajok csupán a tájban történő megjelenését, előfordulását a modern világban sokan már rendellenességnek tekintik. Az emberek egy része már azon is felháborodik, ha az úttesten egy vad fut át, pedig annak ősei már azelőtt ott sétáltak, amikor a száguldó gépjárműveket még fel sem találták. Mi vadászok vagyunk azok, akik biztosan tudjuk, hogy manapság a vad élőhelye mennyire beszűkül. A társadalom egyik részének tudomásul kellene vennie, hogy előbb volt a vad a természetes tájban, mint ahogy mi emberek a saját boldogulásunk és sokszor felesleges kényelmünk érdekében a mesterséges aszfaltozott, lebetonozott világunk kialakításával elvettük tőlük az életteret. Az emberek egy másik részének pedig azt kellene megértenie, hogy a vadászok azok az emberek, akik a vadállomány fenntartásáért küzdenek és dolgoznak.

 A hőgyészi, a kisszékelyi, a bikács-kistápéi, és a gyulaji vadászterületeinken a Gyulaj Zrt. szakszemélyzete példás gazdálkodást folytat. Vívjuk a napi harcainkat a vadállomány fenntartása és védelme érdekében.
Köszönöm a Kollégáimnak a vadászidény nyitányában a szeptemberi szarvasbőgésben végrehajtott lelkiismeretes és szakszerű munkáját.
Tisztelt jelenlévő nem vadászó Vendégeink!
Megtisztelő, hogy elfogadták a meghívásunkat, nagyon örülök a jelenlétüknek, mely azt bizonyítja számomra, hogy a vadászatot elfogadják, mint az emberiség egy ősi tevékenységét, és a vadgazdálkodást úgy, mint egy nagyon régi emberi tájgazdálkodási formát, mely mindig a jövőbe tekint, mindig a jövőnek dolgozik.
Érdeklődésüket és elfogadásukat megköszönve kérem Önöket, hogy legyenek kapocs a vadászó és a vadászokat nem szerető emberek között, és támogassanak minket vadászokat az ősi tevékenységünk fenntartásában ezáltal a gazdálkodásunk folytatásában, mely tevékenységünkkel a hazánk vadállományát is megőrizzük a gyermekeink számára. Gőbölös Péter