Az elefántok agyarából vett DNS-minta segíthet az elefántcsont-kereskedelem visszaszorításában.
Az elkobzott elefántcsontokból nyert DNS-minta segíthet a természetvédőknek és a rendőrségnek annak a megállapításában, hogy mely területeken vannak az állatok hatványozottan kitéve az orvvadászok támadásainak.
1989 óta, amikor az elefántcsont-kereskedelmet betiltották, az orvvadászok Afrika nyílt szavannáiról átköltöztek a sűrű esőerdőkbe, hogy ne lehessen őket a levegőből észrevenni. A veszélyeztetett állat- és növényfajok nemzetközi kereskedelméről szóló egyezmény (CITES) alapján most a földfelszínen szerveznek őrjáratokat, hogy az orvvadászok és az általuk megcsonkított állatok tetemeinek nyomára bukkanjanak. Sajnos az őserdei őrjáratok lebonyolítása lassú és nehézkes, így a pusztítások gyakorlatilag változatlanul folytatódhatnának akár évtizedekig is.
Most azonban egy új, géntechnológiai eljárás segítségével úgy tűnik, lokalizálni lehet azokat a területeket, ahol az elefántok veszélyben vannak.
Sam Wasser, a Seattle-i Washington Egyetem professzora és kollégái Afrika 28 különböző területén élő elefántok trágyája alapján elemezték az állatok DNS-ében lévő variációkat. Az adatok segítségével egy térképet készítettek, amelyen a különböző génmintázatú állatok elterjedését ábrázolták.
Az esőerdőkben az elefántok olyan zárt közösségekben élnek, amelyek még egymástól is elszigeteltek. Minden populáció egyedi DNS-mintával rendelkezik, így gyakorlatilag 100%-os pontossággal meghatározható, hogy Nyugat-, vagy Közép-Afrika melyik részéről származik egy adott példány. A genetikai keveredés valamivel nagyobb a kelet- és dél-afrikai elefántkolóniák esetében, de a találati arány még így is kb. 80%.
Wasser és tudóscsapata is bekapcsolódott az Interpol által folytatott nyomozásba. Az elkobzott elefántcsontokból nyert DNS-minta segítségével pontosan be tudták határolni, hogy azok a kontinens mely területéről származnak.
Az új nyomozási módszert szívesen fogadta a TRAFFIC nevű szervezet is, amely ugyancsak a vadon élő védett állatok kereskedelmének feltérképezésére szakosodott. A szervezet munkatársa, Tom Milliken mostanáig az illegálisan vadászott elefántcsontot kísérő fuvarlevelek alapján rekonstruálta a szállítás útvonalát. Az elefántcsont-kereskedelem utáni nyomozásban a legnehezebb a csontok származási helyét meghatározni, így az új módszer nagy segítséget nyújthat a nyomravezetésben.
Az új technika alkalmazása mégsem hozhat átütő eredményeket az orvvadászat elleni küzdelemben - véli Milliken. A legtöbb illegális vadászat ugyanis a Kongói Demokratikus Köztársaság területén történik, ahol a civil zavargások következtében a lakosoknak sokszor a biztonságot nyújtó természetvédelmi övezetek területére kell visszahúzódni, és az éhező menekültek jobbára a húsukért kénytelenek vadászni az elefántokat.
Milliken a jövő hónapban tartandó CITES biennálén bővebben is kifejti majd, hogy a genetikai térképben rejlő lehetőségek mellett a leghatékonyabb módszer az elefántcsont-kereskedelem megfékezésére mégis az lenne, ha nyomást tudnának gyakorolni azokra az országokra, amelyek az elefántcsont hagyományos felvevőpiacai, mint például Kína és Thaiföld, ahol a csontokat ékszergyártásra használják.
