A talpunk alatt, a talajban élő baktériumok, férgek, giliszták és bogarak részei a földi élet legnagyobb és legkevésbé ismert birodalmának, és közvetett hatással lehetnek a mezőgazdálkodásra vagy a gyógyszergyártásra, olvasható az egyik ENSZ jelentésben. – Keveset tudunk arról, mi él a lábunk alatt, pedig létfontosságú a földi élet fenntartásában – fogalmazott Ahmed Djoghlaf, az ENSZ Biodiverzitás Egyezményének főtitkára. (Ez a szervezet látja vendégül ezekben a napokban, március 20. és 31. között, a Brazíliában zajló konferenciát.)
– A 19. századi francia kémikus-mikrobiológus, Louis Pasteurnek igaza volt, mondván „a nagyon kicsik szerepe igen nagy” – nyilatkozta Djoghlaf a Reuters hírügynökségnek.
A talaj természetes organizmusait segítségül hívó kísérletek, melyek során a károsítók irtására használt vegyszerekről és a műtrágyáról próbáltak átállni, jobb terméshozamok eléréséhez vezettek Brazíliában, Elefántcsontparton, Indonéziában, Indiában, Kenyában, Mexikóban és Ugandában.
A projektben résztvevő szakemberek meggyőződéssel állítják, hogy a talajlakó giliszták, gombák, termeszek, más hangyák és baktériumok népessége része a még kihasználatlan és ismeretlen földi forrásainknak.
Az életnek ezek a „formái” segíthetik a mezőgazdálkodást, és új gyógyszerek és más ipari termékek lehetséges forrásai. A legtöbb próbálkozás a földi élet feltérképezésében az egzotikus esőerdőkre összpontosít, a korallokra vagy a mangrovékra, és átnéz a latyak, a sár és az iszap szerény lakói felett.
Indiában például a helyi giliszták újrahonosítása a teatermést javította jelentősen, egyes ültetvényeken majdnem 300 százalékkal.
Az észak mexikói Los Tuxtlas rezervátumban a babtermés emelkedett több mint 40 százalékkal, azután, hogy a farmerek bio-trágya gyanánt elkezdtek egyfajta, a helyi erdőtalajban élő, nitrogén megkötő mikrobát „használni”.
Az olyan talajlazító, -túró lényekre, mint a termeszek, gyakran csak károsítókként gondolunk, pedig szellőssé tehetik a talajt, biztosítva annak vízelnyelő képességét.
A talajok változatosságának előnye és haszna túlmutat a gazdálkodás javán. A Los Tuxtlas rezervátum korábban esőerdő volt, ahol 40 ezer hektár erdő tűnt el az elmúlt negyven évben.
Az a tény, hogy a természetes előfordulású, talajban élő organizmusok alkalmazása bőséges terméshez juttathat, csökkentheti a mezőgazdasági földek szükségéből fakadó erdőirtásokat, segítve ily módon megőrizni az erdőt és fajainak változatosságát, mind a föld felett, mid a föld alatt.
Az erdők és ugarok talajának élővilága gyakorta gazdagabb, mint a gazdálkodásra szánt földeké. A föld intenzív kihasználásával csökkent a hangyák, bogarak és termeszek sokasága, igazolta egy Indonéziában végzett kutatás.
A 2002-ben Nairobiban alapított Trópusi Talajbiológia és Termékenység Intézet által irányított projektben résztvevő kutatók 15 ezer példánnyal egészítették ki a férgektől a gombákig terjedő listát, sok közülük szinte új volt a tudomány számára.
A brazíliai Curitibaban zajló ENSZ-tanácskozás keresi a világ vezető tudósai által 2002-ben megjelölt, a földi élet változatosságának elvesztését lassítani képes megoldások felé vezető utat, melyet 2010-ig szeretnének bejárni.
