Négyszáz kilométerrel odébb, Kampoopstól északra, a kéregapadék csúcstechnológiával működő égetőbe kerül, ahonnan szintetikus földgázként, egy rétegelt lemez gyárban vízmelegítésre és furnérlemezek szárítására használják – erről számolnak be többek között a CanWest News szerzői, Gordon Hamilton és Scott Simpson.
.
Radikális változás van kialakulóban a fa értékének megítélése körül
A British Columbia Hydro vancouveri irodájában a személyzet a több mint 80 – energia- és faipari vállalatoktól érkezett – érdeklődő levelet osztályozza. Ezek a társaságok abból a sok fából akarnak áramot termelni, ami Brit Kolumbia erdei útjai mentén egyébként veszendőbe menne.
Mindenhol a világon tudósok, vállalkozások és kormányok keresik a módját, hogyan lehetne energiát termelni anélkül, hogy a globális felmelegedést elősegítő üvegházhatású káros gázok kibocsátását növelnék.
A kormányok milliárdokat költenek energiahatékonyságra és az energiatakarékos stratégiák kidolgozására, hogy az éghajlatváltozást megfékezzék.
Brit Kolumbiában a fánál nincs nyilvánvalóbb zöld energiaforrás.
Radikális változás van kialakulóban a fa értékének megítélése körül, aminek nyomán a tartomány hagyományos cellulóz előállító gyárai bioetanol üzemekké alakulhatnak át, és szénsemleges üzemanyagot és kemikáliákat állítanak elő, úgy ahogy az olajfinomítók a nyersolajat dolgozzák fel.
Ez a bioenergiára és bioüzemanyagra összpontosítás a brit-kolumbiai gazdaság első, szemmel látható válasza arra, ami egyre világosabb, vagyis, hogy a tartomány melegszik és a klímamodellek alapján a melegedés folyamata gyorsul.
A biofinomítók és a bioenergia csillapíthatja a jövő üvegházhatású gázainak kiáramlását, nincs azonban olyan csökkentést célzó stratégia, ami a már közelgő hőmérséklet emelkedéstől megmenthetné az embert. 2050-re Nagy-Vancouver átlaghőmérséklete körülbelül a mai, kaliforniai értékek közelében mozog majd.
Akár hiszünk a globális felmelegedésben, akár nem, azt nem engedhetjük meg magunknak, hogy felvállaljuk a kockázatot.
Erről Brit Kolumbia erdészeti miniszterhelyettese, Doug Konkin beszélt nemrég, vancouveri hallgatóság előtt.
Viktória városban, a Királyi Brit Kolumbiai Múzeumban, Richard Hebda, a botanika és földtörténet szakembere, klímaváltozási modelleket készített, melyek a múzeumban megtekinthetők. Azt mutatják be, miként húzódnak a hegyoldalakon felfelé, és keresnek menedéket egyre északabbra a tartomány erdei és a bennük élő fajok.
A változás üteme olyan gyors, hogy az egyensúly elérése 100 évbe, de lehet, hogy évszázadokba telik.
Brit Kolumbia földrajzilag, a mostanihoz képest egy emberöltőnyi időn belül igencsak átalakul.
A partvidék esőerdő óriásai az elsők között tűnnek majd el.
Kanada a világ erdeinek 10 százalékát képviseli, s ennek többsége Brit-Kolumbiában található, s jelenleg ezekből az erdőkből sok megy veszendőbe.
Egyes hivatalos becslések azt jelzik, hogy Brit Kolumbia fenyőerdei potenciálisan 95 milliárd liter etanolt jelentenek. Erről Ross MacLachlan, a Lignol Energy Corp. (az egyetemen található, fent említett üzem is oda tartozik) vezérigazgatója beszélt.
Fafajtól függően a faanyagból történő energiatermelés hozama nyolcszorosa lehet annak, mint amibe az előállítására fordított energia.
Bárki végezze is el a fejlesztéseket, 2050-re az ipari méretű etanol termelő gyárak várhatóan a biofinomítónak nevezett, rostos félkész termék gyártók új generációjának részét képezik majd, amelyeknek a fát energetikai faültetvényekről termelik majd ki. A rostot a gázolajat helyettesítő és számos más olyan ipari termékké alakítják át, ami ma az olajfinomítókból kerül ki.
Hirtelen változás küszöbén állunk – mondja Graham Kissack, a Catalyst Paper (Brit Kolumbia cellulóz- és papírgyártó vállalata) képviselője. – A jövőben az ember olyan üzemet képzelhet el, ami nemcsak rostos félkész- és papíripari termékeket gyárt, de üzemanyagot és más, formaldehidhez és sorbitolhoz hasonló vegyi anyagokat is, s értékük sokkal nagyobb lehet, mint a rosté, cellulózé és a papíré manapság.
Az üzemanyagok és kemikáliák persze nem helyettesítik a cellulózt és a papírt, de a faaprítékból induló értéktermelés a duplájára növekedhet.
A közeljövőben azonban a faalapú etanol helyett, az éghajlatváltozás csillapításának első gyakorlati stratégiai feladata Brit Kolumbia belső vidékein 1,2 milliárd köbméter holtfa és pusztuló fenyő villamos energiává alakítása. A magasabb energiaárak üzleti lehetőségeket nyitottak a fa megújuló üzemanyaggá alakítása előtt.
Ez az a zöld irány, amit Brit Kolumbia kormánya választott.
Rich Coleman, erdészeti miniszter szerint, ma a brit-kolumbiai faipari szektorban óriási változások mennek végbe. Az ipar fontosabb szereplői, akik Brit Kolumbia belső területén rendelkeznek erdő- vagy földbirtokkal, keresik a vegyes vállalkozások lehetőségét a más jellegű üzleti vállalkozásokkal. Lesznek feldolgozó üzemeik, lesz rostjuk és papírjuk, és lesz bioenergia termelő ágazatuk is.
