Varsói határozat az erdőről, a fáról és az energiáról Amint arról korábban beszámoltunk, 2007. november 5-én kezdődik Varsóban az „V. Miniszteri konferencia az európai erdők védelméért” miniszteri ülésszaka.
Ennek utolsó előkészítő értekezlete ugyancsak Varsóban zajlott, ez év szeptemberében, amelyen hazánkat Szepesi András, az FVM erdészeti osztálya korábbi vezetője képviselte.
A hétfőn kezdődött háromnapos miniszteri konferencián Gráf József minisztert Kiss János, az FVM Természeti Erőforrások Főosztálya vezetője képviseli. A magyar küldöttség tagja Lapos Tamás, az erdészeti osztály októberben kinevezett vezetője is.
A miniszteri konferencián várhatóan az előkészítő értekezleteken megfogalmazott két dokumentumot írják alá a tárcák vezetői.
Az Első Varsói Határozat, az "Erdők, Fák és Energia" kiemeli a faanyag, mint energiaforrás alapvető jelentőségét, hangsúlyozva, hogy az energia és a biomassza témája kiemelkedik az erdőkről folytatott politikai megbeszélések sorából.
A Második Varsói Határozat, az "Erdők és a Víz" szolgál arra, hogy hangsúlyossá tegye az együttműködés szerepét az erdőgazdálkodás és a vízgazdálkodás között.
Ezúttal az erdőről, fáról és az energiáról hozott varsói határozatot mutatjuk be.
1. Támogatni kell az éghajlatváltozás mérséklését és az energiaellátás biztonságát fokozó célkitűzéseket.
2. Hangsúlyozni kell, hogy az erdei biomassza, a feldolgozásból visszamaradó hulladék, és a visszanyert fahulladék fontos megújuló energiaforrást jelent, amivel csökkenthető a fosszilis üzem- és fűtőanyagok használatával keletkezett káros üvegházhatású gázkibocsátás.
3. El kell ismerni, hogy a bioenergia termelésben és fogyasztásban mind az energia-, mind az erőforrás hatékonyság javítására szükség van.
4. Fel kell ismerni, hogy szükség van az ismeretek mélyítésére az erdő életközösségeinek, valamint a faalapú termékeknek a hosszú távú szénelvonásban játszott szerepéről, ami segítheti az éghajlatváltozás mérséklését a 2012 utáni éghajlatrendszerben értelmezve.
5. Tudomásul kell venni, hogy az európai erdőgazdálkodási gyakorlat és az erdősült területek növelése Európában nagyobb hozzáférést eredményezett az erdő erőforrásaihoz, a fenntartható erdőgazdálkodás irányelveinek betartásával, a kontinens számos részén biztosítva a fokozott faanyag kitermelés lehetőségét.
6. El kell ismerni az európai erdőgazdálkodás, a fára épülő ipari ágazatok jelentőségét, valamint gazdasági élet- és versenyképességük hosszú távú megtartásának fontosságát. Hangsúlyozni kell, hogy az erdő a faalapú szektornak is, és az energiatermelésnek is nyersanyagot biztosít.
7. Figyelembe kell venni a fa, mint megújuló nyersanyag és megújuló energiahordozó iránti fokozott, konkuráló keresletet, s fel kell hívni a figyelmet annak szükségességére, hogy a különböző véghasználatok közötti indokolatlan versenytorzulás elkerülhető legyen.
8. Észre kell venni, hogy pontosabb és átfogóbb ismeretekre van szükség a favagyont és a fafelhasználást illetően, ahhoz, hogy ezek alapján, megalapozottabb ismereteken alapuló erdészeti politikát lehessen kialakítani és a stratégiát meghatározni.
9. Fel kell ismerni, hogy a faanyag iránt növekvő kereslet új jövedelemszerzési lehetőségeket teremt az erdőbirtokosok, a vállalkozók és erdőgazdák számára, valamint – különösen vidéken – a vagyoni gyarapodás, munkahely és gazdasági növekedési lehetőséget is jelent.
10. Tudatában kell lenni, hogy az erdő tulajdonviszonyainak megosztottsága kihívást jelent a hatékony és fenntartható az erdőgazdálkodás folytatása és a faanyag mobilizálása terén.
11. El kell ismerni, hogy az erdei biomassza felhasználásnak kiegészítő szerepe van az erdőtűz kockázatának csökkentésében.
12. A határozat, a korábbi miniszteri konferenciák elkötelezettségeire kell, hogy építsen, elismerve az erdők, a fa és energia tárgykörben a nemzetközi egyezmények, szervezetek által végzett munkát és elindított folyamatokat.
A határozatot aláíró államok és az Európai Közösség elkötelezik magukat
az erdészeti szektor szerepének fokozása iránt az energiatermelésben
13. Hatékony intézkedéseket kell hozni a fenntartható erdőgazdálkodás keretein belül, az energiatermelésre szánt erdei biomassza használatának fokozására, és fontos megújuló energiaforrásként kell számításba venni a visszamaradó hulladék és a visszanyert faanyag feldolgozását.
14. Fel kell mérni az energetikai célú fatermelés környezeti hatásait, beleértve annak a talajra, vízre, a biodiverzitásra és a tápanyagrendszerekre gyakorolt hatásait.
15. Össze kell egyeztetni az erdészeti politikákat és eszközöket, köztük a kutatást és fejlesztést, azoknak a feltételeknek a támogatására, melyek a bioenergia termelését és elosztását célzó beruházásokra, fokozott mobilitásra, hatékony fa- és energiahasznosításra bátorítanak.
16. Erősíteni kell az erdészeti ágazat pozícióját a szektorok közötti energiakérdéseket érintő vitákban, a kommunikáció fejlesztésével fel kell hívni a figyelmet a jelenleg rendelkezésre álló eszközök, az erdészeti szektorban meglévő lehetőségek iránt, tudatosítva a fa, üzem- és tüzelőanyag használat többszörös előnyeit és hasznát.
17. Ösztönözni kell a bio-energetikai piacok kialakítását, fejlesztését célzó együttműködést, a köztulajdonban lévő erdők kezelői és a magán erdőtulajdonosok, a faipari ágazatok és az energiatermelők között.
A fakészletek mobilizálása
18. Tudományos és gyakorlati alapokon, az érdekeltekkel párbeszédet folytatva, kell elemezni és értékelni az Európában rendelkezésre álló potenciális faanyagkészleteket. Az elemzést és felmérést – a többi között – a nemzeti erdőleltár adataira, valamint a faanyag mobilizálásának megvalósíthatóságára és annak akadályozó tényezőire alapozva kell elvégezni.
19. Ki kell alakítani, és tovább kell fejleszteni az energetikai célokra szánt fára vonatkozó adatgyűjtő rendszereket.
20. Biztosítani kell a megnövekedett fenntartható faanyag termelés lehetőségeinek feltételeit, úgy, hogy szorosabbra kell fűzni a nemzeti erdőpolitikák kölcsönös kapcsolódását a fenntartható fejlődést, a mezőgazdálkodást, a földhasználatot, a vidékfejlesztést szolgáló politikákhoz, valamint a környezet-, energia- és iparpolitika irányelvekhez.
21. Fel kell ismerni és el kell távolítani a fenntartható fatermelés növelésének és mobilizálásának nem szándékolt akadályait valamennyi tulajdonformájú erdőt érintően.
22. Meg kell vizsgálni a különböző fenntartható erdőgazdálkodási gyakorlatokat, és azokat a rendszereket kell támogatni, amelyek a nemzeti erdőtörvénnyel összhangban, kiterjednek a például a rövid rotációs idejű, a fenntartható sarjerdő-gazdálkodálkodást tartalmazó rendszerekre, így növelve a fatermelést és mobilizálást, hogy hatékonyan felelhessenek meg a faanyag iránti növekvő keresletnek.
23. Fel kell mérni a faanyagkészlet mobilizálás megvalósíthatóságát az erdőn kívüli területekről.
24. Ösztönözni kell az erdőtulajdonosok és szövetkezeteik kapacitásfejlesztését, és könnyíteni kell az együttműködést és az információcserét, a többi között például a fapiacokhoz történő hozzáférést, biztosítva az ismeretek, az oktatás, a szakképzés és a szolgáltatások kiterjesztését, a több faanyag mobilizálását elősegítő, működőképes, fenntartható erdőgazdálkodás erősítésére és motiválására.
25. Az oktatás, a képzés és az újszerű eljárások segítségével pártolni és támogatni kell az erdei munkaerő, a vállalkozók és erdőgazdák kapacitásfejlesztését, hogy szakmai alkalmasságuk növelésével a fapiaci igényeknek jobban meg tudjanak felelni.
26. A faerőforráshoz való hozzáférés megkönnyítése és a piaci kereslethez történő rugalmas alkalmazkodás végett, támogatni kell a megfelelő erdészeti és logisztikai infrastruktúrák fejlesztését.
27. Támogatni és segíteni kell a biomassza eltávolítását a magas tűzveszélyességi kockázatú erdőből, csökkentve ezáltal az erdők sérülékenységi szintjét.
28. Szorgalmazni kell az erdőn kívüli fatermelés fenntartható gazdálkodási gyakorlatának alkalmazását.
