Miglierini Marco 1929. július 28-án, Felvidéken, a ma Szlovákiában található Szepesolasziban (Spis¹kevlachy) született. Elemi iskoláit szülőfaluja szlovák nyelvű iskolájában végezte, majd a pozsonyi magyar nyelvű gimnáziumban tanult tovább. Az 5. gimnáziumi évét a kassai szlovák nyelvű gimnáziumban végezte, de 1946-ban, a kitelepítések során menekülniük kellett a szülőföldről.
A szülőföld kényszerű elhagyása nagyon mély nyomot hagyott lelkében, beszélgetések során erről többször említést tett. Hosszas hányattatás után kerültek Kaposvárra, édesapja a Kardosfai erdőgondnokságnál kapott állást.
Magyarországon két évig Sárospatakon diákoskodott, majd a nyolcadik osztályt Kaposváron fejezte be, és itt szerzett érettségi bizonyítványt. Érettségi után a Kardosfai Erdőgondnokságnál kezdett dolgozni vágásőrként, innét került 1950-ben a soproni Erdőmérnöki Főiskolára.
A selmeci hagyományok soproni ápolását az akkori politikai éra tiltotta. A hallgatók azonban az idősebbektől hallva megismerték és titkon továbbvitték a hagyományokat. A tiltás ellenére megtartott hagyományőrző eseményekben ő is részt vett, ami tudomására jutott a hatalomnak, ezért 1951 májusában eltávolították az egyetemről. A szülőföld kényszerű elhagyásán kívül ez volt a másik, életre szóló fájdalma.
Kettétört egyetemi tanulmányait folytatni nem tudta, de 1954-ben Ásotthalmán elvégezte az erdész szakiskolát, majd 1972-ben Szegeden, a Kiss Ferenc Erdészeti Technikumban szerzett erdésztechnikusi oklevelet.
Eltávolítása után először az Országos Földméréstani Intézet győri kirendeltségénél, majd néhány hétig - katonai bevonulásáig - a Kaposvári Erdőrendezőségnél volt órabéres segédmunkás. Leszerelése után még visszament a kardosfai üzemegységhez, majd az 50-es évek második felében került a Kaposvári Erdőgazdaság állományába. Ezután a cég neve többször változott - Középsomogyi Állami Erdőgazdaság, Délsomogyi Állami Erdőgazdaság, SEFAG - ő hűséggel dolgozott, 1989-ben bekövetkezett nyugdíjazásáig.
2004. május 9-én, életének 75. évében rövid szenvedés után, már gyógyíthatatlannak bizonyult betegségben hunyt el. Amikor a nyugdíjas búcsúztatása volt azt kérte, hogy énekeljék el a Fiúk, ha majd megremeg kezemben című diáknótát.
