E tény ellen hat az az összefoglaló néven illegális fakitermelésként definiált jelenség, mely a rendszerváltást követően alakult ki, s az utóbbi években erősödött fel. Az illegális fakitermelők a társadalom által felállított közösségi szabályokat durván áthágva, az erdőre és a természeti folyamatokra tekintet nélkül pusztítják erdeinket, lopják a más tulajdonában levő faanyagot.
Az MGSZH Erdészeti Igazgatósága becslése szerint az illegális fakitermelések mértéke 2006-ban megközelítette az 1.000 hektárt és a 300.000 köbmétert. Az így kitermelt faanyag értéke mintegy 3.000.000.000 Ft, az újraerdősítés költsége közel 1.000.000.000 Ft. E közvetlen károk mellett közvetett károk is jelentkeznek (erózió, talajkárosodás, környezetszennyezés, élővilág degradációja.....), melyek mértékét megbecsülni sem lehet. S ne feledjük az elültetett facsemetékből csak évtizedek múlva lesz minden funkcióját ellátni képes erdő.
Az elkövetésnek alapvetően két módja „honosodott” meg. Beszélhetünk egyrészt a hagyományos értelemben vett falopásokról, másrészt szervezett módon végrehajtott illegális fakitermelésekről.
A falopások, melyek 2006-ban az illegális fakitermelések mintegy 1/4-ét tették ki, a tulajdonos, illetve az erdőgazdálkodó tudta és hozzájárulása nélküli „fakitermelések”. Alapvetően a „vállalkozási” jelleggel űzött, nagyobb volumenű faanyagot érintő és a saját célú, kisebb mennyiségű faanyagot jelentő falopások figyelhetők meg.
A falopás főképpen társadalmi, szociális problémákra vezethető vissza. Korábban elsősorban az elszegényedett, munkahellyel nem rendelkező emberek szerezték be tűzifájukat lopással, de felfedezve az ebben rejlő üzletet, az illegális fakereskedelem szereplői is bekapcsolódtak. A megrendelésre történő, kereskedelmi célú falopások több milliós haszonnal kecsegtetik az értelmi szerzőket.
Az illegális fakitermelések célja a törvények rendelkezéseinek kijátszása, vagyis az erdő vágás-érettségi kor előtti – az ökológiai, erdészeti-szakmai, és természetvédelmi körülményeket semmibe vevő – engedély nélküli kitermelése, melynek során – a legális fakitermelésekhez képest – extraprofitot realizálnak.
A fakitermelést sokszor hajléktalan, de minden esetben teljesen vagyontalan magánszemélyek tulajdonában álló földrészleteken követik el a „tulajdonos” megbízásából, a legegyszerűbb módon, tarvágással.
Az erdőkhöz e „tulajdonosok” szabályos adásvételi, illetve – gyakran csak színlelt – csereszerződéssel jutnak, szerződéseiket sokszor ugyanaz az ügyvédi kör jegyzi ellen. A tulajdonba kerülő, nincstelen magánszemélyek mögött vagyonos személyek állnak, azonban ők ritkán érhetők el/tetten.
Az elmúlt egy évben mind a falopások mind az illegális fakitermelések terén a rendőrségi és az ügyészségi gyakorlat kedvező irányba módosult. Nőtt a rendőrség eszköztára, mivel már az elkövetők által a fakitermelésben használt eszközök (motorfűrész, balta) mellett a szállítóeszközök (személy- és teherautó, fogat) lefoglalására is van lehetőség, másrészt a legfőbb ügyészég állásfoglalását követően az illegális fakitermelés környezetkárosításnak számít, ami bűncselekmény és 2-6 év szabadságvesztéssel is büntethető. Több elkövető várja már a bíróság ítéletét letartóztatásban.
Éppen emiatt 2007-ben az illegális fakitermelések mértéke drasztikusan visszaesett (habár a falopások intenzitása közel változatlan). Nem nehéz megjósolni, hogy a bíróság döntése, annak elrettentő ereje a potenciális elkövetők jövőbeni „fakitermelőkedvét” alapvetően meghatározza majd.
