ImageFAO új, integrált megközelítésű információgyűjtése a természeti erőforrásokról. Számos ország visszatér a műholdas távérzékelésről a szisztematikus terepi felmérésre és leltárkészítésre.
A FAO ahelyett, hogy az erdőkről, valamint az összes többi természeti erőforrásról külön-külön gyűjtené be az információit, a jövőben az integrált megközelítést alkalmazza, a gazdálkodás, a természeti erőforrás használat és használók és a használati tendenciák monitorozásában.

A FAO a természeti erőforrásokat valamennyi szempontból egyidejűleg vizsgálja, legyen az a mezőgazdaság, erdészet, halászat, állattenyésztés vagy a vadállomány. Célja, hogy az adott területen a valós környezeti és társadalmi-gazdasági viszonyokról szerezhessen ismereteket, a valósághoz közelebbi, a politikacsinálók számára alkalmazható információra tegyen szert.
A valóságban az erdők nem függetlenül léteznek azoktól, akik használják, gazdálkodnak velük. Az erdőgazdálkodás pedig nem létezik függetlenül a többi természeti erőforrástól. Ha megfelelő természeti erőforrás politikát akarunk kialakítani, elengedhetetlen, hogy integrált módon gyűjtsük össze a természeti erőforrások állapotáról, a velük való gazdálkodásról, használatukról rendelkezésre álló ismereteket. 
A természeti erdőforrásokkal kapcsolatos ismereteinket alapos részletességgel, árnyalt és hiteles módon kell kialakítani, ugyanakkor leegyszerűsítve is, amikor azt a politikusok számára rendelkezésre bocsátjuk – állítja Ola Ullsten, volt svéd miniszterelnök.
A politika javítása fontos feladat, mert az országok túlnyomó többségében hiányzik a minőségi információforrás. A kizárólag felszínes és hiányos adatokat szolgáltató műholdas távérzékelésre hagyatkozás eddig akadályozta a politikaalkotókat abban, hogy a természeti erőforrások vonatkozásában megalapozott döntéseket hozzanak.
Sok ország, az összes természeti erőforrás tekintetében
a műholdas távérzékelésről a szisztematikus terepi felmérésre és leltárkészítésre tér át, ami segít a megbízhatóbb ismeretek összegyűjtésében, minthogy azonban a terepi adatgyűjtés költséges eljárás, a fő feladat, és igazi kihívás a nyomon követési erőfeszítések (monitoring eljárások) költség hatékonnyá tétele. Ebben számos ország számára – például a Fülöp-szigetek, Banglades, Brazília, Costa Rica, Kamerun, Kongói Köztársaság, Honduras, Kenya, Kirgiztan, Libanon, Nigéria, Uganda, Uruguay, Vietnam, Zambia, Közel- Kelet és Nyugat Afrika – nyújt segítséget a FAO.