Clara Winifred Fritz 1889-ben született, egy nem igazán hagyományos női szerepeket felvállaló családban. Clara Fritz Kanada első női faanyag kórtannal foglalkozó szakértője lett, húga pedig közismert geológussá vált.
1925-ben, harminchat évesen kapcsolódott be Clara az akkor Montrealban működő, országos fatermék kutatató laboratórium munkájába. A laboratórium Ottawába költözése után (1927) kezdett foglalkozni a Fomes pini (Phellinus pini) fehér korhadását kiváltó fenyő taplók kutatásával.
Néhány fertőzött talpfa mintát választott ki találomra egy ontarioi üzemben, és néhányat karbolsavval telített. A kezeletlen talpfát másodlagos károsítók támadták meg, ami még gyorsabb korhadást okozott. A kezelésnek kitett fán ugyanakkor elenyésző mértékű másodlagos fertőzés volt tapasztalható, és a fenyő tapló sem fejlődött tovább. A vasúti társaságok így a korábban selejtnek minősült fa nagy részét át tudták venni, és a megtakarítás elérte akár az évi 2 millió dollárt is.
Bár jelentősnek tartotta a csavarttobozú fenyővel, a banks-fenyővel (Pinus banksiana) végzett vizsgálatait is, a legszívesebben a fakorhasztó gombakultúrákat gyűjtötte és azonosította.
Clara kutatásait egy másik nő, Mildred Nobles fejlesztette tovább, aki inkább élőfákon végzett kutatást.
Munkája hozzájárult számos, az erdőállományokban károsító korhadást előidéző probléma megoldásához, például az állományok jobb műveléséhez segítette hozzá az erdészeket és ahhoz, hogy a véghasználati vágást optimális időben hajtsák végre.
