A természetes erdőfelújítások és mesterséges erdősítések fiatal erdőállományai különösen érzékenyek a különböző károsításokra. A folyamatban lévő erdősítésekben keletkezett károkról az erdészeti hatóság az általa évente elvégzett műszaki átvételek keretében rendszeres adatgyűjtést végez. Az adatokat hatósági jegyzőkönyvben rögzíti.
Az erdősítésekben a kárfelvétel a károsítások teljes körére vonatkozik, kártípusonként különítve el a mennyiségi és minőségi kárt.
Mennyiségi kárról akkor beszélünk, ha a károsítás az erdőrészlet egészén, vagy egyes részein az erdősítés teljes kipusztulását okozza és helyrehozatala csak újraerdősítéssel oldható meg.
Minőségi kár esetében a károsítás nem jár az erdősítés kipusztulásával, de annak fejlődésében visszaesést, növedék- vagy minőségi veszteséget okoz.
Mindkét kártípusnál a károsítás módja szerint megkülönböztetünk:
elemi károkat:
– aszálykárt,
– tűzkárt,
– egyéb elemi kárt: víz, fagy, hó, szél okozta kárt;
biotikus kárt:
– rovarkárt,
– vadkárt: szarvas, őz, vaddisznó, muflon, dám, nyúl, egyéb vad okozta kárt,
– egyéb kárt: rágcsáló, talajhiba, gomba, gazdálkodói hiba okozta kárt és egyéb károsításokat.
Az elemi károsítások hatékony csökkentésére korlátozottan, legfeljebb közvetett módszerekkel van lehetőségünk. Az erdőgazdálkodási módszerek ésszerű megválasztásával gyakran hatékonyan kivédhetők az elemi károk. Ezeknek a károsodásoknak a legnagyobb mértékben a nagyterületű tarvágások után mesterségesen létesített erdősítések vannak kitéve, különösen, ha a rendszeres ápolásokkal, tűzvédelmi pászták kialakításával, és egyéb módon a kockázatokat nem csökkentjük.
Az elmúlt tizenöt éves időszakban a mennyiségi és minőségi károk összes területei két alkalommal emelkedtek jelentősen az átlag fölé. Mindkét alkalommal az aszálykár mértékének megugrása okozta a kulminációt. Első alkalommal 1991-től 1993-ig figyelhető meg egy erős növekedés, ami 1996-ra visszaállt egy átlagosnak mondható mértékre. A második növekedés 2001-től 2003-ig figyelhető meg.
Az aszálykárok mértékeinek változásával három további kártípus változása van viszonylag szoros korrelációban. Kimutatható, hogy az erdősítésekben regisztrált rovarkárok mértéke az aszályos éveket követően szintén megnövekszik, majd néhány év alatt visszaáll egy átlagos szintre. Ehhez hasonlóan viselkedik az egyéb károk mértéke is. Ugyancsak kimutatható – bár kevésbé látványos a korreláció –, hogy az aszályos években megnövekszik a nyúlkár mértéke.
Érzékelhető hullámzás figyelhető meg a vadkárok mértékeinek alakulásában is. Az 1992-es igen magas értékről 1999-ig folyamatos csökkenés figyelhető meg. Ezt követően viszont ismét megnövekszik a regisztrált vadkárok mértéke. Az is megfigyelhető, hogy a minőségi vadkár hektárban kimutatott mértékei nagyságrenddel nagyobbak a mennyiségi kár értékeinél. Ez jól mutatja, hogy a vadkárosítás általában nem jár együtt a már megtelepedett erdősítések kipusztulásával, viszont a facsemeték jelentős minőségi romlását és növekedésbeli visszaesését okozza. A többi kártípus évenkénti alakulása vagy közel egyenletes képet mutat, vagy évről-évre összefüggés nélkül változik.
2007-ben az erdészeti hatóság összesen 184 ha mennyiségi és 3070 ha minőségi vadkárt regisztrált az erdősítésekben. Ez mindössze 2%-a a közel 165 ezer hektár nagyságrendű erdőfelújítási kötelezettség alatt álló területnek.
A mennyiségi kárnál a vadfajok közül a szarvas és a vaddisznó károsítása a meghatározó. A minőségi kár tekintetében viszont a szarvas és az őz károsítása kiemelkedő. A 2006/2007. tenyészeti évben a szarvas és az őz 2900 hektár minőségi kárt okozott az erdősítésekben. Az összes vadkár 48%-át a szarvas, 46%-át pedig az őz okozta az elmúlt évben.
A vadkár elsődlegesen minőségi károsítások formájában jelenik meg. A vadkárnak leginkább kitettek a lombos erdőállományok. A mennyiségi károk mértéke a tölgy és cser állományokban, a minőségi kár mértéke pedig a tölgy, a cser és a bükk állományokban magasabb. A gyorsan növő faállományok közül az akác és nemes nyár faállományokban fordulnak elő nagyobb károsítások.
Jelentős vadkár a nagyterületű lombos faállományokkal rendelkező megyékben fordul elő. (Baranya, Bács-Kiskun, Borsod-Abaúj-Zemplén, Heves, Somogy, Veszprém)
Az erdősítésekben fellépő károsítások közül az elmúlt (2006/2007.) tenyészeti évben - a vadkár mellett – kiemelkedően nagy területen az aszály okozott károkat. Az aszály 4.480 ha mennyiségi és 2.790 ha minőségi kárt okozott az erdősítésekben. Ez az összes kár több, mint 20%-át jelenti. Az összes mennyiségi kár mintegy 80%-át az aszály okozta az idei nyáron. Ez várhatóan nagy területű újraerdősítést, pótlást fog generálni. A minőségi károknak viszont mindössze 20%-a volt az elmúlt nyáron az aszály.
Az elmúlt években a kora tavaszi hónapokban (március, április) és a nyári csapadékmentes időszakban nagyszámú erdő- és vegetációtűz keletkezett.
A tavaszi időszakban elsősorban az emberi gondatlanság miatt a rét és tarlóégetések következtében gyullad meg az erdő, ezzel a lombos erdőtelepítésekben és felújításokban okoznak károkat, főként az ország északi régiójában. Éves szinten a vegetációtüzek 35-40%-a ebben az időszakban keletkezik.
A júliusi és augusztus eleji aszályos időszak következtében az erdőtüzek száma idén jelentősen megnőtt. A több hetes csapadékmentes, magas hőmérséklettel járó száraz időszakban az erdei avar és tűlevélréteg teljesen kiszáradt. Ilyen időjárási viszonyok mellett az erdőtüzek elsősorban eldobott cigarettacsikkek és a tűzgyújtási tilalom ellenére meggyújtott tábortüzek, nyári gazégetés következtében keletkeztek, illetve nem lehet figyelmen kívül hagyni a szándékos gyújtogatásokat sem. A nyári tüzek elsősorban erdei és fekete fenyves állományokban, valamint idősebb lombos állományokban okoztak károkat.
2007-ben több, mint 5.500 vegetációtűzhöz vonultak ki a tűzoltók. Ezekből 211 esetben gazdálkodás alá vont erdőterület égett. Erdőterületet is érintő tüzek következtében több, mint 3400 hektár égett le. Ebből 2.100 hektár erdő és 1300 hektár erdőterülethez kapcsolódó bokros terület, gyep, legelő égett le. A leégett erdő 70%-a fenyő fafajból állt.
Közel 290 esetben további nem erdőként nyilvántartott, de nagyrészt fás, bokros terület vált a lángok martalékává, mintegy 980 hektáron.
Csak júliusban, 86 esetben égett erdő, ezekből 7 esetben 50 hektárnál nagyobb területen. A legnagyobb erdőtűz Kunfehértó-Kiskunhalas körzetében volt július végén. A tűz következtében több mint 1100 hektár erdő égett le.
2007-ben 240 hektár erdőfelújítás és 80 hektár erdőtelepítés égett le. 120 hektáron volt mennyiségi kár, amelynek következtében valószínűleg meg kell ismételni az erdősítést.
Az erdőtüzek 99%-a feltételezhetően emberi gondatlanság vagy szándékos gyújtogatás miatt keletkezik. A természetes okból bekövetkező erdőtüzek száma jelentéktelen. 2007-ben bizonyíthatóan az erdőtüzek 40%-a emberi gondatlanság, 10%-a szándékos gyújtogatás miatt keletkezett. A tüzek közel felében sajnos nem volt megállapítható egyértelműen a tűz oka.
Az erdőtüzek nagy része Bács-Kiskun, Borsod-Abaúj-Zemplén, Fejér, Heves, Somogy és Vas megyében keletkezett.
A rovar és gombakárosítás nem volt jelentős az elmúlt évek kiugró rovarkárosításaihoz képest. A rovarkárok mögött első sorban a szú, a gyapjas lepke és sík vidékeken a cserebogár pajor károsítása húzódik meg.
Az abiotikus eredetű károsodások közül 2007. tavaszán fagy okozott említést érdemlő károkat. A mennyiségi kár viszonylag kevés volt (320 hektár), de a minőségi veszteséget okozó kár 5.420 hektár volt. A belvizek idén nem okoztak említésre méltó károsodást. Mindössze 140 hektár kárt regisztráltak az erdőfelügyelők.
Az elemi károk és rovarkárok mennyiségét az időjárás nagyban befolyásolja, ezért területi lebontásban évről-évre változnak a károsítási értékek.
Összességében az erdősítések eredményességét a biotikus és abiotikus károk éves szinten 4-6 %-ban rontották az elmúlt évben-években.
