Az indiai Asszám állam sokféle veszélyeztetett állatnak és növénynek otthont adó Kaziranga Nemzeti Parkjának centenáriumi ünnepségein a britek két kiválósága volt a figyelem középpontjában.A ünneplés vásárokkal, kiállításokkal vette kezdetét, amiket a természetvédelmi szemináriumok követtek.
A díszvendég Lord Ravensdale, annak a férfinak, Lord George Nathaniel Curzon brit alkirálynak az unokája, aki Bengalia első területleválasztása mögött állt, 1905-ben.
Az alkirály amerikai születésű felesége lelkes állatbarát lévén, hivatalos helyeken is szorgalmazta, hogy Kazinragát nyilvánítsák erdő rezervátummá. Ez 1905-ben meg is történt. Később minősítették vad megőrzővé, majd nemzeti vadas parkká. A legenda szerint egy asszámi nyomkereső, Balaram Hazarika volt az, aki körbevitte Kaziranga területén Mary Cuzont, amikor 1904-ben férjével ellátogatott a területre. Álítólag ő győzte meg az alkirály feleségét, hogy valamit tenni kell a rinocéroszok megmentésért.
Akkoriban a könyörtelen orvvadászat miatt alig volt több 10 -20 példánynál.
Kaziranga erdő rezervátummá, majd később nemzeti parkká (1974) nyilvánításáról született döntés/határozat, életmentő volt az orrszarvúak számára. 1966-ra ez a szám 366-ra nőtt, és ahogy a természetvédelem minősége javult. Mára a pusztító árvizek és orvvadászat ellenére a parkban élők száma meghaladja az 1700-at.
Megtalálható a nemzeti park területén az ázsiai vízi bivaly, a királyi bengali tigris, az ázsiai elefánt a Barasinga vagyis mocsári szarvas (Cervus duvauceli) . ezek az állatok az egyszarvú rinoval adják a Kaziranga Park ’nagy ötösét’.
Az ünneplések sorozatában bemutták a park növényvilágát is.
Ornitológusok több, mint 500 madárfajt dokumentáltak Kazirangán, ami legalább 100-zal több India legismertebb madár védelmi területének, a Bharatpurnak madárnépességénél.
Talán nem túlzás, ahogy az asszámi erdőmegőrzés vezetője, Rajendra Prasad Agrawal fogalmazott, hogy Kaziranga egy maga nemében páratlan, biológialilag változatos világ agyközpontja.
