1971. január 31.- Mialatt Alan Shepard és Edgar Mitchell harmadik történelmi jelentőségű landolásukat végezték az Apollo 14-gyel, Stuart Roosa magányosan keringett a Hold körül, 500 famaggal.  Roosa korábban ejtőernyős tűzoltóként erdőtüzek oltásánál szolgált, és tartotta a kapcsolatot az USA Erdészeti Szolgálatával. Becsomagolt az útra tömjénfenyő, mézgásfa, amerikai sztóraxfa, vörösfenyő, kaliforniai szikvoja-fenyő, szikamor és douglas fenyő magokat.
A Space.com szerint, visszaérkezésük után az Erdészeti Szolgálat genetikusai csíráztatni kezdték a magokat. Csaknem valamennyi sikeresen ki is csírázott. A NASA jelezte, hogy több erdészeti szolgálati telephelyre, például a Missisippi Southern Forest Service Station-re és Kaliforniába, az USFS Western Station-re is küldtek magokat csíráztatásra. Meglepetésükre szinte az összes mag megfelelően kicsírázott, így az Erdészeti Szolgálatnak mintegy 420-450 magonc állt rendelkezésére.
A Hold fákként ismert csemetéket olyan helyeken ültették ki, mint a Washington tér Philadelphiában, a Forge völgyben, számos egyetemen és NASA központban. Az eredeti Hold fák második generációját is magról vagy hajtásról ültették, állítja a Space.com. Számosat az 1975-76-os ünnepségek alatt állami hivatalok telepítettek.
Sajnos Stuart Roosa 1994. decemberében elhunyt. Mára a fák már emlékként magasodnak nem csak az Apollo programnak, hanem a botanikus és erdész érdeklődésű Stuart Roosanak is.
David Williams, a maryland-i, Greenbeltben lévő űrkutatási adatközpont alkalmazottja meg akarja találni ezeket a fákat. A Space.com-nak elmondta: "Úgy vélem, maga az ötlet, hogy fák magjait vitték fel az űrbe, majd visszahozva itt a földön ültették el őket jól érzékelteti, milyen kézzel fogtató a kapcsolat az űr és az Apollo program között." Az összes fellehető hely olvasható a Dr. Williams által fenntartott honlapon. Talán ez az egyetlen létező jegyzék a fák eredetéről és fellelhetőségükkel.

<<Vissza