A svéd országos erdőleltár új adatai azt jelzik, hogy ha Svédország elfogadná az erdő fogalmának nemzetközileg alkalmazott meghatározását, az ország védett erdőterülete megkétszereződne. A svéd nemzeti erdőleltár adatai alapján az összes erdősült terület nagysága 23,8 millió hektár, melyből 3,2 százalék a védett, nemzeti park, rezervátum vagy természetvédelmi terület – olvasható a Nordic Forestry oldalán.
Ez az érték az erdő, svédek által elfogadott definíciója mellett érvényes. Ha e helyett a FAO által használt meghatározást alkalmaznák, Svédország erdőterülete 28 millió hektárra nőne, amiből 5,3 százalék minősülne védettnek. A növekedés valamivel alatta maradna ugyan az 1,5 millió hektáros értéknek, de gyakorlatilag azt jelentené, hogy a védettként kezelendő területek megduplázódnának. Ha a művelésre nem használható földeket, így például mocsarakat is számításba vennék – ahogy az a nemzetközi gyakorlatban gyakran előfordul – a védett területek arányát még nagyobbnak tekinthetnék Svédországban. A következtetés azért figyelemre méltó, mert Svédországot nemzetközi szinten gyakran bírálják azért, hogy túl kevés védett erdeje van.
A FAO meghatározása szerint egy erdő nem szűnik meg erdő lenni, csak azért, mert a fák eltűnnek. Ha ez így is lenne, fontos, annak értelmezése, hogyan illeszkedik a zöld takaró eltűnése és ennek következtében az élőhelyek és az emberi élet veszélyeztetettsége a bolygó életének nagyobb összképébe.
Az erdő összetett életközösség, ökoszisztéma, olyan biológiai rendszer, melyben a környezet (növények, állatok és mikroorganizmusok) élő alkotórészei között jól elkülöníthető, milliónyi kölcsönhatás, kölcsönös kapcsolat létezik, mind egymás között, mind az élettelen, szervetlen vagy abiotikus alkotórészekkel (talaj, éghajlat, víz, szerves hulladék, kőzet). Elképzelhetjük az erdőt, mint finom hálót, ami törékeny, sérülékeny ugyan, de ugyanakkor egyben tartja az egész életközösséget.
