A magokat még 1803-ban egy holland kereskedő vitte Dél-Afrikából Nagy-Britanniába és a Nemzeti Archívumban őrzött jegyzetfüzet lapjai között leltek rá.
Az előzmények ismeretében a siker még magukat a kutatókat is meglepte.
– Meglehetősen szűkös körülmények között tárolták – mondta Matt Daws, a Nyugat- Sussex-i Wakeshurst Place-ben található Millenniumi Magbank ökológusa.
Először egy végig, de minden bizonnyal hónapokig egy, a Jó reménység fokáról visszatérő hajón voltak, majd sok éven át a Londoni Towerben tartották őket. Ellenőrzött körülmények közé csak az utóbbi tíz évben kerültek.
– Így aztán nem reméltem, hogy bármelyik is csírázásnak indul – mondta a kutató a BBC News-nak –, ám a három faj magjai, melyek mégis kicsíráztak, igazán szívósnak bizonyultak.
A három sikeres csírázó egy hüvelyes, a Liparia villosa, és két még nem pontosan azonosított faj, egyik csodafenyő, a másik akác.
A Liparia igen jól teljesített, 25 magból 16 indult csírázásnak, fejlődésnek.
Az akácnál más volt az arány, csak két maggal tudtak dolgozni, az egyikről kiderült, hogy belsejét rovar ette ki.
Ez azt jelentette, hogy nem sok választási lehetőségük maradt. A kutatók a sötétben tapogatózva próbálkoztak eredményt elérni.
Mivel a jó reménység fokának térségében gyakoriak a tüzek, ami jelzés a csírázásra, a tudósok a tűz hatásait utánozva, egyes magok kemény külső héját letördelték, másokat füsttel árasztottak el.
A 32 rendelkezésre álló fajból, 29 esetében, még ezzel az alapos előkészülettel sem mutatkozott a csírázás jele.
Nem ezek a legidősebb magok, amiket valaha is megkíséreltek visszahozni az életbe. Négy évvel ezelőtt az USA-ban olyan lótusz magokat csíráztattak, melyek korát a radiokarbonos meghatározás ötszáz évesre tette. Nem rég egy izraeli kutatócsoport, állítása szerint, 2 ezer éves magokból nevelt datolya pálmát. Igaz, a Kew-i kísérlet magjai jóval „fiatalabbak” úgy tűnik, sokkal nehezebb körülmények között tárolták őket.
Ha a növények idősebbek lesznek, a Kew központ tudósai genetikai és genomikai elemzéseket is terveznek, és összehasonlítják a régi növényeket a mai megfelelőikkel, kimutatva, hogyan változtak és alkalmazkodtak a Jó reménység fokáról érkezett fajok az elmúlt két évszázad során.
