2011. április 13. - A miniszterelnöknek is meg kéne szólalnia a szalonka-gate ügyében. Ugyanis nem teljesen mindegy, hogy egy több tízezer tagot számláló lobbiszervezet Semjénen keresztül megtalálja-e az utat a kormányzaton belüli nyomásgyakorlásra, vagy nem (egyelőre úgy tűnik, hogy nem), és hogy jó-e az, ha a miniszterelnök-helyettes "civilként" próbál fejléces papíron ultimátumot adni egy miniszternek.
"Nem ördögtől való, hogy egyes fajok státusát időről időre felülvizsgálják, és megfelelő állománynagyság esetén a védelem csökkentését határozzák el. (…) A szabályosan folytatott és ellenőrzött vadászat tulajdonképpen aktív természetvédelem" - ami elsőre úgy hangzik, mint a romagyilkosok védekezési stratégiája, az valójában derék szolidaritás-vállalás, kiállás egy ember mellett, akit dilettánsok meghurcolnak csak azért, mert felvállalt egy ügyet. Pechtol János, az Országos Magyar Vadászati Védegylet (OMVV) ügyvezető elnökének szavai ezek, bátran megtámogatva az OMVV elnökének, Semjén Zsoltnak a levelét, amelyben az lényegében védett állatok szabad levadászását sürgette a vidékfejlesztési miniszternél.
Ha valakinek ismerős ez a név, akkor bingo, Magyarország miniszterelnök-helyetteséről, a KDNP elnökéről van szó, akit tavaly év végén választottak a vadászegylet elnökévé. E pozíciójában előbb közölte, hogy szeretné helyreállítani a vadászat méltóságát, mivel "sok méltánytalanság éri a vadászokat", majd az OMVV fejléces papírján még januárban megírta levelét Fazekas Sándornak. A "Tisztelt Miniszter Úr! Az Országos Magyar Vadászati Védegylet elnökeként tájékoztatlak..." kezdetű lobbilevél stílusa ismerős lehet régi idők ismerőinek: a formálisan tisztelettudó, mégis bizalmas funkci-tegeződés általában konkrét elvárásokat fogalmaz meg, a nem szó mint válasz pedig általában nem opció.
Ellentmondást nem tűr pl. az a rész, mely szerint "Felül kell vizsgálni a vadászható és nem vadászható fajok listáját. A nemzeti sajátosságokra hivatkozva, az erdei szalonka tradicionális tavaszi vadászatát vissza kell állítani", de itt adózzunk is rögtön elismeréssel annak a ténynek, hogy a szalonkát a nemzeti sajátosságokra hivatkozva kell lelőni, nem pedig holmi megvetendő materiális érdekből.
Én mondjuk eleve nem értem, miért kell az erdei szalonkát levadászni, így fotó alapján kurva aranyosnak néz ki, ha meg elkövetett valamit, bőven elég a tényleges életfogytiglan. Ráadásul a róla szóló ismertető szerint "barnás, sárgás foltos tollruhája kiváló rejtőszínt biztosít környezetében", ennyiben a szalonka hasonlít az átlagos közalkalmazotthoz, akire pedig mégsem vadászunk. Az erdei szalonka mellett szól az is, hogy "szeme a fejlődés folyamán fokozatosan a feje tetejére és oldalra került. Ezáltal nagy a látómezeje, 360 fok. A szalonka gyakorlatilag úgy is tud nézni, hogy a tarkóján van a szeme", ezt ugye nem mindannyian mondhatjuk el magunkról. Szegény szalonka tehát bármerre fordítja a fejét, nincs menekvés, rögvest látja, ha miniszterelnök-helyettes közeledik felé egy vadászpuskával, a nemzeti sajátosságok nevében.
A magyar hagyományőrzés mellett még egy fontos érvvel állt elő Semjén Zsolt a szalonkavadászat liberalizálása mellett, és ezt bátran nevezhetjük nemzeti önérzetnek. Mint azt januári interjújában elmondta, "a nemzetközi egyezmények alól uniós kivételt kapott Franciaországhoz hasonlóan nálunk is vadászni kellene a szalonkára tavasszal, mert mint mondta, a magyar vadász nem lehet másodrangú az unióban", különben is, "a környezetvédők kifejezetten követelik a vadállomány radikális apasztását". Nehéz is vitatkozni azzal, hogy végre nyerjük el méltó helyünket az EU-ban, még ha kivételezések útján is: az alkotmányozás és a médiatörvény körüli botrányok ázsiónkat a (szintén védett) béka ülepének szintje alá vitték - de legalább szalonkavadászatban kössön ki végre kompország a nyugati partokon.
És ha még csak a szalonkáról lenne szó. Az OMVV és az Országos Magyar Vadászkamara szerint kifejezetten fel kell lazítani a védett fajok listáját, ahogy eddig ismertük, hiszen "egyes védett fajok komoly gazdálkodási gondokat okoznak. Ez a helyzet például a seregéllyel és a kormoránnal, a kanadai ludat pedig a tíz legveszélyesebben terjeszkedő nem őshonos madárfaj között tartják számon a madarászok". Az olyan szakmai dilettánsok persze, mint a nemzeti sajátosságokkal, és így: a nemzeti együttműködéssel, és így: a nemzettel nyíltan szembemenő Gera Pál Pro-Natura díjas természetvédő, a Fővárosi Állat- és Növénykert korábbi gondozója, azt állítják, semmi alapja nincs a szalonka vagy mondjuk a kanadai lúd szabad kilövésének, és még azt is fel merik vetni, hogy Semjénék ezzel kvázi az olasz vadászpiacot és a hazai vadásztársaságok nyers anyagi érdekét szolgálnák. Nevetséges.
Ha ez az ember csak egy kicsit is tudná, ki az a Semjén Zsolt, nem állítana ilyeneket. A miniszterelnök-helyettes ugyanis KDNP-elnökként kifejezetten rosszallóan tekint egyre materialistább értékrendű társadalmunk visszásságaira, a multiknál történő vasárnapi bevásárlást pl. kifejezetten rossz ötletnek tartja, úgyhogy biztosak lehetünk benne, hogy ha rajta múlna, tiltaná a vasárnapi szalonkavadászatot, vagy legalábbis a vasárnap délelőttit: előbb a templomban a helyünk, ahol az Úr dicsőségét zengjük, majd ebéd után irány az erdő, kinyírni Isten teremtményeit.
Az LMP-t sem értem igazán. Az ügyön felháborodva Assisi Szent Ferenc életművének tanulmányozására szólítják fel Semjén Zsoltot, holott emlékeim szerint az az ember beszélt a madarakhoz, márpedig ha a miniszterelnök-helyettes munkaidőben vagy akár azután elkezdene madarakhoz beszélni, Orbán Viktor nyilván felajánlaná neki, hogy ezt már ne kormánytagként tegye. A miniszterelnöknek amúgy is meg kéne szólalnia a szalonka-gate ügyében, hiszen nem teljesen mindegy, hogy egy több tízezer tagot számláló lobbiszervezet Semjénen keresztül megtalálja-e az utat a kormányzaton belüli nyomásgyakorlásra, vagy nem (egyelőre úgy tűnik, hogy nem), és hogy jó-e az, ha a miniszterelnök-helyettes "civilként" próbál fejléces papíron ultimátumot adni egy miniszternek.
Öröm a vadászati ürömben, hogy legalább a macskákat békén hagyná a miniszterelnök-helyettes. Határoztottan cáfolta legalábbis azokat az állításokat, melyek szerint ő "vadásztársaival együtt több alkalommal kóbor macskákra lövöldözött", és ezt majd írásban is közzé akarják tenni a befolyásos macska.eu honlapon, ott, ahol egy neki címzett nyílt levél szerzője azt írta: "Ön vadásztársaival együtt több alkalommal kóbor macskákra lövöldözött".
Egy fél évvel ezelőtti vád egyébként kóbor kutyákra is vonatkozott, a mostani cáfolat azonban erről a problematikáról nem szól. A Kalocsai Néplap online írta tavaly szeptemberben Semjén egyik állítólagos vadásztársáról, a foktői polgármesterről: többször is beszélt arról, "hogy Zsolttal és a többi vadásztársával nagyon szeret kóbor macskákra és kutyákra lövöldözni".
Örülhetünk, hogy a miniszterelnök-helyettes kikéri magának a macskagyilkosság vádját, elvégre ki akar a volt fővárosi SZDSZ nyomdokaiba lépni? Talán még emlékszünk, a Demszky vezette Városházán fordult elő kétszer is, 1999-ben és 2004-ben, hogy a klasszikus liberalizmus elveit némileg félreértve hol megmérgezték, hol elkapták és sintértelepre szállították az ott lebzselő macskákat, még Jordán Tamás (Merlin) is kiállt a négylábúak élethez fűződő jogaiért.
Most viszont csak a természetvédők tiltakoznak. Holott az ökológiai kár itt a legkevesebb. Seres László