Riadót fújtak az erdészek. Felmérve a globális felmelegedés eddig tapasztalt hatásait és várható következményeit, például egyes fafajok kipusztulását, ellen-intézkedésként alkalmazkodóbb fajok telepítését, korszerűbb növényvédelmet terveznek és a levegőbe kerülő szén-dioxid mennyiségének radikális csökkentését sürgetik.
A melegedő klíma egyes fafajokat kipusztíthat egy adott tájegységről, mert észak felé tolódik az a hőmérsékleti övezet, amelyben megfelelőek számukra az életkörülmények. A megmaradó fák növekedése lelassul, állapotuk romlik, nem tudnak ellenállni a gombák, rovarok támadásainak és más fabetegségeknek. Új kártevők jelenhetnek meg az erdőkben, amelyekkel szemben védtelenek a fák. A fapusztulásnak már eddig is számos példáját tudják felsorolni a kutatók. Amint az előadásokon is elhangzott, az alföldi erdőkben már régóta jelentkezik a kocsányos tölgyek csúcsszáradása, amely a talajvíz szintjének csökkenése miatt következik be. Legelőször a legmagasabban lévő ágak száradnak el, majd az alsóbb részek is, végül az egész fa elpusztul. A rosszul fejlődő fák fogékonnyá válnak a fertőzésekre, a gombák és rovarok kártételeire. 2007-ben az Őrség lucfenyői között hatalmas dúlást okozott a karcsú díszbogár. A somogyi erdőket pedig a gyapjaspille pusztította. Az ott élő erdészek elképedve hallgatták a sok ezer rovar rágásának hangját. Mivel fő erdőalkotó fáinknak, a tölgynek és a bükknek nagyon csekély a vegetációs időszak közbeni regenerálódó képessége, a lombvesztés éveken át kihat életükre.
A kevésbé vízigényes kocsánytalan, de még a csertölgy is megszenvedi az aszályos időszakokat. Ha a levélképződés, illetve -növekedés időszakában aszály uralkodott, a fák kevesebb lombot produkálnak, s védtelenebbek a kártevők támadásával szemben. Igaz, a csertölgynek megvan az az előnye, hogy hamarabb kiheveri az aszályos időszakokat. Így az időjárás aszályossá válásával párhuzamosan a csertölgy javára tolódhat el a két fafajta aránya.
Még drámaibb hatása van a melegedő, szárazodó időjárásnak a bükkösökre. A bükkfának főleg az egymást követő aszályos évek ártanak, s hazánk időjárásában egyértelműen megfigyelhető, hogy gyakrabban és hosszabb ideig köszöntenek be ilyen időszakok. Az elmúlt 45 év során a bükkösök szempontjából igen kedvezőtlen változások mentek végbe. A hőmérséklet folyamatosan emelkedett, a csapadék mennyisége csökkent, eloszlása kedvezőtlen lett. A nyári esők elmaradásának élettani hatását ugyanis kevésbé tudja ellensúlyozni a bőségesebb őszi csapadék. 2003-ban Zala megyében hatalmas bükkpusztulást észleltek a szakemberek. Egy 100 hektáros területen megfigyelt fák fele elpusztult. Ennek közvetett oka az volt, hogy 2000 óta ismétlődtek az aszályos évek, közvetlen pedig az, hogy a vitalitásukat vesztett fákat többek között megtámadta a díszbogár és egy gombafaj is.
Az előrejelzések szerint 2100-ra a bükk a Dunántúlról teljesen kipusztulhat, csak a Vend-vidéken és a Kőszegi-hegységben marad belőle hírmondónak. Az Északi-középhegységben is csak a legmagasabb területeken, illetve a hűvösebb mikroklímájú völgyekben élhet meg.
