Megjelent Jared Diamond legújabb könyve Collapse (Összeomlás) címmel
J. Diamond számos best seller szerzője, Pulitzer-díjas író. 1966. óta az UCLA filozófia professzora. Már életének a húszas éveiben foglalkozott az ökológia és az evolúció tudományával is, és diplomát szerzet az új-guineai madárvilág tanulmányozásával. A madárak megfigyelése máig kedvelt időtöltése maradt. Ötvenes éveiben fokozott érdeklődéssel fordul a környezetvédelmi problémák történetének kutatása felé. Az angol Guardian könyvszemlében méltatja a művet, mely az ember önpusztító hajlamairól gondolkodtatja el az olvasót, – részben a szökőár kapcsán, ami a természet műve, és elkerülhetetlen csapás volt –, arról, hogy az ember is képes az Indiai óceán erőihez hasonló katasztrófát előidézni magának.
Minden diák, akinek volt lakótársa pontosan tudja, hogy is van az, amikor a mosogatóban koszos edények halmozódnak, penészes, dohos a fürdőszoba, a kukát pedig senki sem ürít ki. Szélesebb értelemben véve a felelősség hiánya megfelel a metaforának: a közös dolgok tragédiájának. A helyzet világos: közös a hozzáférhetőség, de átláthatatlan a felügyeleti felelősség, és mindez a túlzott fogyasztáshoz vezet egészen a készletek kimerüléséig. Ez a központi gondolata annak a magával ragadó könyvnek, amit az UCLA egyetemi tanára, Jared Diamond jelentetett meg.
A professzor új könyve a Collapse (Összeomlás), arról szól, hogyan választ a társadalom az elmúlás vagy a túlélés között, és összegzi a modern világ rémálmát. Korábbi társadalmakat vizsgálva pedig, azt hogy miként jutottak túl a pusztulás veszélyén.
Diamond alapos gondossággal bont le mindenféle túl optimista elképzelést arról, hogy mindig minden jobbra fordul, ez esetben a világban a környezetünk és az élőhelyek. A bemutatott példák hátborzongatóak, a művelt viking bevándorlók, akik nem voltak hajlandóak Grönlandon halat enni, helyette lerombolták a sziget ökoszisztémáját és saját társadalmukat. Hasonlóképpen a Húsvét-szigetek lakói, akik kivágták az utolsó fát, kitéve szigetlakókat a sivár, ellenséges, zord környezetnek.
A könyv nyilvánvaló üzenete, hogy ami a múltban megtörtént, megismétlődhet. Rengeteg a bizonyíték arra, hogy a világ még mindig hajlandó az önpusztításra, ahogy a grönlandi vikingek vagy a Húsvét-szigetek lakói. A makacs ellenállás a klímaváltozás gondjának kezelése helyett, az hogy oly sok ember hajlandó még mindig eltussolni a globális felmelegedés bizonyítékait – lásd Michael Crichton nemrég megjelent regényét, a ’State of Fear’-t, ami sok szempontból a szó fantáziába foglalt változata – nagy veszélybe sodor bennünket. Mindennek ellenére Diamond mégis optimista. Arra a következtetésre jut, hogy a modern tömegtájékoztatás majd segít elkerülnünk a Vikingek sorsát, akik a végén saját kedvelt állataik elfogyasztására kényszerültek. Reméljük igaza lesz.
