Szívesen használtak „örökéletű” tiszafát a régi időkben határjelzőként is.A könyvet, mely több mint 130 kiemelkedő jelentőségű, nevezetes és kedvelt fáról emlékezik meg, Rhona Brankin, skót erdészeti miniszter adta át hivatalosan az olvasóknak.
A „Skóciai Örökségfái”, a legkedvesebb, a legöregebb, legritkább, a legterebélyesebb és legrejtelmesebb fák gyűjteménye Skóciában, melyekhez izgalmas, magával ragadó történetek társulnak.
Az ország minden szegletébe betekintő könyv, felhívja a figyelmet a fortingalli tiszafára.
Ez a fa, amely Európa talán legöregebb fája, a kelta idők Skóciájának csaknem mértani középpontjában áll. Szívesen használtak „örökéletű” tiszafát a régi időkben határjelzőként is. Feljegyezték, hogy szívesen ültettek tiszafát a törzsi territórium közepére is, ami a klánok gyülekezési pontjául szolgált. Ötezer évével a fortingalli tiszafa akár Stonehenge építményével is egykorú lehet. Más „aggastyán korú” fákról is ír a könyv, melyek már akkor álltak, amikor a római légionáriusok a piktekkel (régen észak- és kelet Skóciában élő nép) vívták harcaikat. Sok örökségfa nagy költőknek, zenészeknek és katonahősöknek is oltalmat adott.
A kiadványt üdvözlő beszédében Rhona Brankin elmondta, Skócia áldott öröksége a sok, elképesztően bámulatos, lenyűgöző örökségfa. Ezekhez a régi természeti kincsekhez gyakorta, történelmi és kulturális jelentőségben gazdag meglepő történet is társul.
A közvélemény lelkesedésétől inspiráltan, sok, a kiadványba bekerült fát a lakosság jelölt a Skócia örökségfája címre, s bár a szépség mindig is szempont a választó szemében, a könyven szereplő fák közül jó néhány, szokatlan, kicsit talán hátborzongató látványt nyújt, és csodálatra méltó inkább, sem mint szép.
A legtöbb, a könyv lapjain megismerhető fa megközelíthető és megtekinthető a nyilvánosság számára. Vannak köztük olyan vidékeken található fák, ahol a helyi gazdaságok nagyban függenek az oda látogatók segítségétől. A könyv célja, hogy megismertesse e kincsek jelentőségét, de remélhetően, megjelentetésével, több embert sarkal majd arra, hogy elmenjen megnézni ezeket.
A könyv szerzői East Lothian, Donald Rodger, Jon Stokes és James Ogilvie, valamennyien az örökségfákhoz jól értő szakemberek. A fotók nagy részét Archie Miles és Edward Parker ismert természetfotósok készítették.
A mostani, már a második kiadása a „Skócia örökségfái” című könyvnek. Az első, 100 fa bemutatásával jelent meg 2003-ban, ami akkora érdeklődést keltett, hogy olvasói több tucat, a könyvben nem szereplő fára hívták fel a szerzők figyelmét, sürgetve egy második, bővített kiadást, amely már teljesen színes kiadás. A könyvbe bekerült 134 fa illetve csoport végleges kiválasztását egy szakértői bizottság bírálta el.
A könyv e-mailen is megrendelhető. A könyvben ismertetett néhány fa a www.forestry.gov.uk/heritagetreesscotland weboldalon megtekinthető.
