2012. június 7. - A tudomány és az éghajlatpolitika kapcsolatáról szólt az utolsó pódiumbeszélgetés prof. dr. Somlyódi László vezetésével, dr. Faragó Tibor, prof. dr. Mika János és dr. Bartholy Judit egyetemi tanárok részvételével. 
Megállapították továbbá azt, hogy az egyébként is bizonytalan döntéshozók nem tudnak hosszú távra tervezni, mert a négyévenkénti választások rendszeresen meghiusítják. Ezen a pódiumon a konferencia az egyik meghatározó eszmecseréje zajlott le, gyorsan, tökéletes szakmai tudással reflektálva a felvetett kérdésekre.
Az éghajlati modellezéssel foglalkozó szakember, Szépszó Gabriella meteorológus a kutatásuk során mért eredményeiről számolt be. Az éghajlati rendszer jövőbeli viselkedése a modellezés segítségével írható le, ezekkel együtt felkészülhetünk a változásokra, ennek segítségével pedig jó irányba befolyásolhatjuk a döntéshozatalt. A modelleket először múltra vonatkoztatva tesztelik. Az éghajlatváltozásra hatással levő emberi tevékenységet leíró forgatókönyvek, a szén-dioxid koncentrációt határozzák meg a század végéig. Azonban nem feltétlen írja le az információt kellő részletességgel, hiszen a regionális éghajlatváltozásokat nem mindig pontosan mutatja meg. Ezek az előrejelzések nagy számítási kapacitást igényelnek ahhoz, hogy pontosabban le tudnak írni a fizikai folyamatokat. Természetes változékonyság is jelen van a rendszerben, olyan tényezők, melyek nem teljesen kiismerhetőek – ilyen például a csapadék számszerűsége.  Az 1961-91-es időszakhoz viszonyítva megállapítható, hogy az évszázad végére a hőmérsékletváltozásokat illetően az ország teljes területén melegedéssel kell számolnunk, a hőség-napok száma több mint egy hónappal fog növekedni. A nyári időszakban csapadékcsökkenésre kell számítanunk, azonban az érték éves szinten nem változik.
A következő hozzászóló Békés Tamás, az ÉMI-TÜV SÜD Kft vezető auditora.  az energia felügyeletének új eszközét mutatta be.
Utolsó előadóként Kertész Ádám, az MTA-FKI tudományos osztályvezetője a klímaváltozás és elsivatagosodás veszélyeire hívta fel a figyelmet. Kevesen gondolunk rá, de a tájdegradáció és az elsivatagosodás igen komoly probléma, a Föld szárazföldjeinek 40 százalékát érinti. A talajdegradáció, azaz a talaj romlása a növényzet eltűnésében jelenik meg elsőként. Komplex probléma, amit természetes és emberi tényezők egyaránt okozhatnak. Nem feledkezhetünk meg a víz és szél általi talajerózióról sem, amit a fizikai és kémiai szennyezés még tovább erősíthet. A tájdegradációnak sok okát ismerjük, többek között a növényzet kiirtása, a túllegeltetés, a környezetszennyezés, a helytelen- és a túlhasználat egyaránt. Magyarország kiemelten érzékeny területei közé a Duna-Tisza köze tartozik.
A konferencia zárásaként prof. dr. Jolánkai Márton, az MTA doktora, egyetemi tanár összegezte a nap során elhangzottakat. Ismertette, hogy klímaváltozás egy folyamatos földtörténeti jelenség, amely alapvetően csillagászati, fizikai, földtani és ezekhez kapcsolódóan meteorológiai folyamatokat ölel fel.
A klímaváltozás hatásainak kezelése kétirányú; klímavédelem, vagyis a „mitigation”, amely lényegében az üvegházhatású gázok légkörbe juttatását hivatott megakadályozni, és ezáltal a klímát megóvni a változástól, a másik pedig az alkalmazkodás „adaptation”, amely a klímaváltozás hatásaival való együttélésre, annak kezelésére igyekszik felkészíteni az emberiséget.
A Professzor Úr megfogalmazta a jövőbeni priorittásokat és feladatokat. Szerinte a legnagyobb probléma, hogy nincs társadalmi konszenzus, csak érdekek. "Mindenki tisztában van vele, hogy másnak mit kellene tennie, azonban saját magunk nem teszünk a klímaváltozás ellen". Fontos a természettudományos ismeretek oktatásba való eredményesebb integrálása, továbbá a gazdasági koncepció környezeti és klímabarát szempontú megfogalmazása.
Egy, a témához kapcsolódó, Hans Joachim Schennlhubertől származó idézettel zárta a konferenciát: „Kezelni az elkerülhetetlent, és elkerülni a kezelhetetlent.”