2016. június 20. - A fatermékek széndioxid egyenlegére vonatkozó magyar modellt ismertették a NÉBIH szakértői Stresában az Üvegházhatású Gázleltár készítőinek európai találkozóján
Magyarország, mint a Kiotói Jegyzőkönyv részes fele évente köteles számot adni üvegházgáz kibocsátásairól és a kibocsátás csökkentési céljainak megvalósításáról.  A jelentős kibocsátó ipari-, energetikai-, mezőgazdasági- és hulladékgazdálkodási szektorok mellett rendelkezünk egy olyan szektorral is, mely a többi szektor kibocsátásait némileg ellensúlyozva széndioxid megkötéseket valósít meg. Ez a Földhasználati, Földhasználat-változási és Erdészeti szektor, melynek összes széndioxid megkötése a NÉBIH által készített Üvegházgáz Leltár szerint a 2014. évben -4594 kt CO2. Ez 8 százalékát ellentételezi az ország 57200 kt CO2-re tehető teljes kibocsátásainak.


Az Üvegházgáz Leltárat, mely mért adatok és modellek segítségével veszi számba a Földhasználati, Földhasználat-változási és Erdészeti szektorban keletkezett kibocsátásokat és elnyeléseket a NÉBIH Növény-, Talaj- és Agrárkörnyezet-védelmi-, valamint Erdészeti Igazgatóságai készítik el minden évben.
A leltárkészítés idei munkafolyamatának fontos állomása volt az olaszországi Stresában május 2-3. között megrendezett Workshop, mely lehetőséget biztosított az EU tagországok, valamint Svájc, Norvégia, Izland és a tagjelölt Törökország szakértői részére, hogy kicseréljék tapasztalataikat, ismertessék és megvitassák az üvegházgáz kibocsátások és megkötések számítására fejlesztett módszereiket.
A legtöbb európai ország esetében az erdők biomasszája képes a legnagyobb mennyiségű széndioxid megkötésére, ugyanakkor a talaj is jelentős széntároló kapacitással bír. A faipari termékek a Kiotói Jegyzőkönyv második kötelezettségvállalási időszakában kerültek azon széntárolók közé, melyek készletváltozásának számítása kötelező érvényű.


A fatermékek széndioxid egyenlegére vonatkozó magyar számításokat a NÉBIH Erdészeti Igazgatóság szakértői dolgozták ki. A workshopon előadásban ismertették a felhasznált adatkört és az alkalmazott modellt. Az IPCC útmutatói részletesen szabályozzák az új széntárolóra vonatkozó becslések elkészítésének módját.

Ennek megfelelően a hazai fatermékek szénkészletváltozásának számítása a fűrészipari-, lemezipari- és papírtermékek termelési és kereskedelmi adatainak, valamint az IPCC által meghatározott életidejük felhasználásával, egy elsőrendű bomlási egyenlet alkalmazásával történt. A kiindulási adathalmaz összeállításához szükség volt a faipari termelés történeti adatainak áttekintésére. A NÉBIH szakértőinek feladata volt az 1920 és napjaink közötti időszak vonatkozásában rendelkezésre álló adatforrások vizsgálata és a közöttük tapasztalható ellentmondások feloldása. E munka folyamán a NÉBIH által koordinált OSAP adatgyűjtésekből származó adatok felhasználása mellett áttekintették a TIMBER nemzetközi adatbázis adatait, a KSH statisztikai évkönyveiben megtalálható termelési és kereskedelmi adatokat, illetve Halász Aladár faipari termelésre vonatkozó publikációit is.


Hazánkban a faipari termelés a rendszerváltás óta jelentősen visszaesett, így a fatermékekben a szénkészlet felhalmozódás üteme lassult, a NÉBIH számításai szerint a tároló széndioxid egyenlege jelenleg nulla körül ingadozik.
A faipari termékekben megvalósuló széntárolás volumenét csökkenti a kitermelt faanyag tűzifaként való felhasználásának egyre nagyobb mértékű térnyerése is, mely azonban hozzájárul a Megújuló Energia Hasznosítási Cselekvési Tervben hazánk számára meghatározott 14,65%os megújuló energia hasznosítási részarány eléréséhez.
 
A NÉBIH prezentációját követően a munkaülés levezető elnöke hangsúlyozta, hogy a faipari termékekben tárolt szénkészlet, illetve a belőlük származó emissziók volumenének ismerete nem csak a nemzetközi jelentéstételi kötelezettségek teljesítése szempontjából fontos, hanem lehetővé kell tennie az Európai Unió tagországai közötti összehasonlíthatóságot is, így biztosítva kiindulási alapot a további európai szintű elemző és értékelő munkához. Király Éva