2012. március 21. – Az idén 150 éves Erdészeti Lapok főszerkesztő váltáshoz érkezett. A Lapok jelenlegi főszerkesztője, Pápai Gábor 1991. év elejétől jegyzi a folyóiratot. Ma már sajtótörténeti érdekesség fölidézni az utolsó Erdő/Erdészeti Lapok oldalait. Az előzmény címlapján íme, ezek olvashatóak:
Az Erdő - 1990. október–december, XXXIX . ÉVFOLYAM 6. SZÁM, az 1862-ben alapított Erdészeti Lapok 125. évfolyama.

Jellemző, hogy elődeink legalább a láblécben, alcímben igyekeztek megőrizni a „nagy előd”, az Erdészeti Lapok folyamatosságát.
A szerkesztésért felelős: dr. Sólymos Rezső.

Jött a rendszerváltozás, és az Országos Erdészeti Egyesület is váltott. A lap visszanyerte korábbi, patinás nevét, és megújult a folyóirat arca is.
Nem is beszélve a szerkesztő bizottságról.

Lássuk kik is alkották az akkori szerkesztő bizottságot!
Szerkeszti: a szerkesztőbizottság. Tagjai: Agócs József, Apatóczky István, dr. Balázs István, Barátossy Gábor, Bartha Dénes, Bolla Sándor, dr. Bondor Antal, Bus Mária, Dala László, Gencsi Zoltán, dr. Gőbölös Antal, Gyöngyössy Péter, dr. Járási Lőrinc, dr. Kárpáti László, Kertész József, Korbonszky Kazimirné, dr. Kovács Mátyás, dr. Oroszi Sándor (a bizottság helyettes elnöke), ifj. Páll Miklós, Pápai Gábor (a bizottság elnöke), Rakk Tamás, dr. Sonnevend Imre, dr. Szikra Dezső, dr. Szodfridt István, Varga Béla.
FŐSZERKESZTŐ: PÁPAI GÁBOR

És a beköszöntő egy részlete:
„TISZTELT OLVASÓ!
I s m é t  E r d é s z e t i  L a p o k
Az a néhány száz hektárnyi, hajdan siheder korú erdő, amely még megmaradt, tanúja volt annak, amikor 1862-ben, Erdészeti Lapok címen megjelent az első magyar nyelvű erdészeti szaklap.
A küldetés, amelyet az ország nyelvén először jelentkező lap indítói vállaltak, párját ritkító szaksajtótörténeti kuriózum lett.
Az Erdészeti Lapok gazdája 1873 óta az Országos Erdészeti Egyesület. Ma is az. Az az egyesület, amely ma már közel hatezer tagot számlál. Szakmunkásokat, technikusokat, mérnököket, erdő- és erdészszimpatizánsokat, akik az ország távoli szegleteiből jórészt e lapon keresztül értesülhetnek havonta a szakma dolgairól, légyen az kimagasló tudományos eredmény vagy embert és természetet próbára tevő
hétköznapok egymásutánja. A lap hírmondó, a szakma, az egyesület életének minden szegletébe bevilágító lámpás. A fényt nem sajátíthatja ki semmiféle ideológiára épített kiváltság.
Az Erdészeti Lapok az Országos Erdészeti Egyesület valamennyi tagjának a lapja. Szerkesztésében ez az elv vezérel bennünket.
Mai szemmel nézve nincs érv, amely elfogadtathatná, hogy az 1952-ben bekövetkezett címváltoztatásra miért volt szükség, s miért próbálták szakmánkat megfosztani saját múltjától, sunyin hivatkozva egy
publikáció utolsó bekezdésére:
„Az sem vitás azonban, hogy az erdőgazdálkodásnak, mint termelő ágazatnak, vannak közös vonásai a többi termelő ággal, be kell tehát illeszkednie ezek közé. Mivel minden illeszkedés kompromisszumot
kíván meg, az erdőgazdaságnak résen kell lennie, hogy a tervgazdálkodás egyéb szektoraihoz való alkalmazkodás az erdőgazdálkodás jövő fejlődését ne akadályozza, hanem inkább elősegítse. Az illeszkedés módjára az erdőgazdálkodásnak kell javaslatot tennie, és a tervgazdálkodás kereteinek megfelelő erdészeti üzemvezetés alapjait az erdőgazdálkodásnak kell megteremtenie. Ha ezt nem erdészeti szakembertől várjuk, akkor ne csodálkozzunk azon, hogy ha az ipar vagy a mezőgazdaság szervezési sémáit fogják alkalmazni és ezekkel béklyóba fogják kötni az erdőgazdaságot."
Ez az utolsó mondat volt az oka az Erdészeti Lapok megszüntetésének, és szakmánk történetének fintora, hogy 40 év után a régi-új címen megjelenő lap hasábjain ennek az utolsó mondatnak az igazságáért
kell még ma is küzdenünk.”

Az új évezred elején e sorok írója is részese lehetett a Lapok jelentős változásának, amikor is hangsúlyosabb lett a címlap, jobban kihasználhatóvá vált a B2 oldal és az első oldal. Az előbbin meghonosodott a híroldal, az utóbbin elindult a szerkesztőségi cikk, és mellé került a tartalom. Az impresszum pedig újságszerűen, alul kapott helyet.

A változtatás, a javítás lehetősége most ismét más(ok) kezébe kerül, azzal a súlyosbított feltétellel, hogy a leendő főszerkesztő nem választhatja meg segítőit, munkatársait. Kénytelen „hozott emberanyaggal” dolgozni: a következő egyesületi választásokig marad az eddigi szerkesztő bizottság. Persze korábban sem a főszerkesztő választotta meg ezt a grémiumot, de némi befolyása lehetett az elnökön keresztül.
Ez körülbelül a gúzsba kötve táncolás esete. Súlyosbítva azzal, hogy a bizottság tagjai egy-két kivételtől eltekintve sajtóügyben laikusok voltak.

Nem lesz könnyű dolga a leendő főszerkesztőnek, az újságírói szakmai hozzáértésen, a lapszerkesztési ismereteken kívül, nagy taktikai érzékre és emberismeretre is szüksége lesz. Az erdész szak ugyanis rendkívül bonyolult, többdimenziós struktúra és érdekrendszer. Ebben tájékozódni meglehetősen nehéz, és nagy gyakorlatot, érzékenységet feltételez.
Mert mint tudjuk, a sajtó hatalmi ág.

A ForestPress úgy tudja, az egyesület vezetői határozott elképzelésekkel rendelkeznek az Erdészeti Lapok további irányításával kapcsolatban.
Ezt jól tükrözi a pályázati felhívás is.
Kérdés, hogy mindezt a – legalább három személyre méretezett – feladathalmazt el tudja-e látni a kiválasztott.
Kívánjunk neki és az Erdészeti Lapoknak további szép jövőt! (z)